Saját fám egy nappal Vízkereszt után leszedve, dekorációk eltéve, megköszöntem nekik, hogy örömet okoztak. Ez szokásom egyébként, mert a tárgyaknak lelkük van.
Nálam minden este ég egy mécses vagy gyertya, mert olyan nehéz elszakadni az ünneptől, meg egyébként is ég nálam mindig egy kis fény.
Az öröm fénye.
Napi örömöm egy csokor rózsaszín tulipán volt. Rád gondoltam. Egyszer egy ilyen csokor életét követted képeken nyomon.
VálaszTörlés" csak azért nem árvák, mert egy kupacban vannak" - ez most megérintett! Köszönöm...köszönöm...köszönöm...
VálaszTörlésEgyébként, nekem is olyan nehéz elszakadnom az ünneptől...
Nálam az ablakban vannak még angyalok(mécsestartók), egy mikulás és egy diótörő figura, illatkúpot lehet égetni benne. Maradnak, így együtt szeretem őket, túlmutatva az ünnepen. Ők a téli melegítők, lélekmelegítők.
VálaszTörlésTavaly nem volt díszített fánk, szokásunkhoz részben hűnek maradva, egy helyes kis gyökerest vettünk, melyen hópelyhes lámpácskák világolnak (ez azonban új beszerzés). S az aprócska fények visszatükröződben az ablakkereten...
VálaszTörlésErről szól a versem
:http://partfal.blogspot.hu/2016/01/fekete-meg_2.html
Még mindig keresem a blogokban az adventi írásokat, olyan jó nyugtató, jó, hatással vannak rám.
VálaszTörlésEgyébként kitettem egy hógömböt,néha megrázom.:-)
Van egy kolléganőm, aki csak égőkkel díszíti a fát, ő a minimálnak a híve, mint Márta. Mindenkinek legyen olyan a fája, mely mellett megpihenhet.
Szerzek vagy kapok tulipánt remélem, mert lesz majd kicsit később születésnapom.
Szeretem a hógömböt.:)és megrázom.:)
VálaszTörlésMarad a gyerek, ha játszik! :-)
VálaszTörlés