Hétköznapi morzsák 2.

A téli szünet végén a sötétedés előtti percekben leültem egy fotelba szemben az ablakkal, és vártam, hogy besötétedjen. Láthattam, ahogy a szemben lévő 10 emeletes házban sorra gyulladnak fel a fények, én pedig várhattam, mert szakítottam rá időt, hogy nézzem ahogy mindig egy árnyalattal sötétebb lesz, és örültem. Miért ne tettem volna? Nézhettem nyugalomban a sötétedést, ez volt a lazítás számomra.
Nem lesz már így, mert elkezdődött a munka, és én ebben az időszakban éppen a munkahelyemen leszek, de ablak ott is van - igaz, hogy mögöttem található a legközelebbi -, de majd néha hátrafordulok, vagy álldogálok egy-egy percet előtte csak úgy mélázgatva, nézve, hogy a szürkéből sötétkék lesz, majd fekete, kisebb-nagyobb fényekkel pöttyözve, karácsonyt idézve.