Miért olyan nehéz arra gondolni, és már leírni is, hogy mik épülnek, hogyan csoportosítják át a pénzt, és közben hány gyerek számára megoldhatatlan probléma az étkezés.
Nem kérték, de megköszönték, ami adatott nékik. Valahogy eddig mindig került, de ez hosszú távon nem megoldás.
Ha látná ezt a lehajtott fejjel történő köszönömöt egy-két, sok illetékes...
Igen van nagy propaganda, csak az a baj a valóság egészen más. Éppen délelőtt mondta a fiam!!! a várakozólisták ürügyén. Nagyon figyelmesek vagytok velük, valami segélyre nincs lehetőség, ott ahol laknak esetleg? S a nagy emelések is, mi közműv dolgozók csak átsorolásokat kapunk évek óta pénz nélkül. S mire és mennyi megy el amúgy, s ilyenkor nagyon szoktam, ill. nagyon tudok mérgelődni.
VálaszTörlésHálás vagyok, hogy mesélsz ezekről a gyerekekről, meg a gondolataidról. Néha úgy érzem, hogy megfojtanak a ki nem mondott érzéseim, amit ebben a témában érzek. Vajon meddig szabad csendben maradni? Mikor kell azt mondani elég!
VálaszTörlésJajistenem :( :( Én személy szerint belebetegszem az ilyenekbe :( :(
VálaszTörlésÉn is adok, ha tudok. Van olyan család, akinek egy éve minden hónapban. Nem sokat, de nekem annyi másra is elmenne. De mennyi ilyen van még, akinek PONT annyi SINCS, PONT annyi is SEGÍTENE??? Fontos a mi kis segítségünk is, de hosszútávú megoldást nem tudunk mi sem biztosítani.Éva, szép dolgot tettetek♥
VálaszTörlésilyenkor mindenki szégyelli magát (és joggal)
VálaszTörlésIstenem, szegények... Össze szorul a szivem...
VálaszTörlésSzívem szakad meg. De azért vagyunk mi,akiknek szeretet van a szívükben,hogy segítsünk és adunk. De akkor is: Istenem! :(
VálaszTörlésHáborog a lelkem...
VálaszTörlésez szörnyű
VálaszTörlésmegalázó, és embertelen
felháborít ez a helyzet, és az, hogy ezen kívül nincs megoldás :(