Nem éppen egy vidító bejegyzés, de pozitív végkicsengéssel

A rossz idő segít, hogy kivonjam magam a forgalomból. A négy fal kell nekem most( is), könyv és szunyókálás és a csend. Bizonygatom magamnak, hogy ez nem lustaság, ami elítélendő még mindig, és amit nem igazán engedek meg magamnak. Csak akkor teszem, ha kell, és most kell a lelkemnek a "nagy semmi", ami azzal jár, hogy nem kell döntenem, stresszhelyzetbe keverednem stb. 
Anyu onkológushoz jár, néha én is elkísérem, én is orvosokhoz járok, hogy kizárjanak minden szervi bajt, amit a lelkem okoz, de a szerveim jeleznek, és a végtelen fáradtság, ami sok éve telepszik rám apu halála óta (13 év!), mióta anyuval ketten maradtunk, vagyis ez a család, és rám telepszik minden felelősség, de úgy, hogy mégis "gyerek" vagyok, mert erős anya mellett élek erős kötelességtudattal, ami belém van passzírozva rendesen olykor önmagam ellen is.
M. más téma, nem megyek ebbe bele most.

Még elmegyek a mellkasgyógyászatra, hogy kiderüljön a nehézlégzés is a stressztől van( gondolom), és aztán még elmegyek a gerincröntgenem eredményéért, majd a csontkovácshoz is elmegyek vele, de ezt nem mondtam a röntgenen. EKG kipipálva, szívem rendben.
Veszek egy bordásfalat, mert nyújtani kell a hátam, az izmaim, és masszőrhöz is megyek, és tornázom is. Összeállítottam egy  jövőképet, hogy ne romoljon nagy ütemben valami, vagyis az az öröklött csavart görbület a gerincben!
Van még valami, ami hiányzott, és érzem, hogy jó. Hinni valamiben, ráhagyni valakire mindent, elfogadni, ami jön, tehát Ő tudja jobban! Kinn van a Biblia is a könyvek mellett. Ezt az érzést még tanulnom kell.
Amúgy meg Miss Marple is megmondta tegnap este, hogy élvezni kell az életet úgy ahogy van. Most nehezen megy, de kimászom belőle.
A képek még a vasárnapi falusi sétánkról vannak. M. nagy naptej kenegető, fél a káros sugárzástól, de úgy igazán, a ponty pedig nagyon finom volt: