Az onkológushoz jövő csütörtökön 11-re megyünk, a folytatást onnan tudjuk most már tényleg meg. Ma még mentünk anyu kérésére a sebészetre egy kérdéssel, de én már azt az osztályt befejezettnek tekintem. A megoldás és folytatás máshol van a pár sorral fentebb említett helyen, vagy még fentebb valahol, ahol kérni lehet, és ha mélyről jön a sóhaj teljesedik is.
Még másról is írok, mert mindig kell más is, hogy teljes legyen egy nap.
Kis üvegjeimben lévő hervadt virágoktól megválok, és valahonnan hazafelé jövet leteszem a táskákat a járdára, és amit találok a lakótelepen, -lehetőleg nagyon egyszerű, vadonnövő szirmosat a fűben, a bokrokon-, abból egy-egy szálat tisztelettel elkérek a természettől.
Isten ajándékai kerülnek a kezembe, majd összeszedem a szatyrokat, ha van esernyő azt is. Mostanában van! Igyekszem hazáig nem szétszórni az új szerzeményeket, és itthon gyorsan vízbe teszem őket.
Tetszenek, jobban mint a boltban vettek, és ők a társaim pár napig.
Most akkor virtuálisan megölellek(ugye érzed?) és szorítok Nektek.
VálaszTörlésÉrzem! Köszönöm, köszönjük.
VálaszTörlésÉn is küldök egy bátorító nagyölelést. (megkérdezhetem, anyukádnak mennyi idő alatt jött meg a szövettan? hasonló cipőben járunk, és egyszerűen nem értem, miért nincs még meg....)
VálaszTörlésSajnos, így szokott lenni: a műtét után minimizálva biztatnak, majd a szövettan után letaglóznak...
VálaszTörlésSzerencsére, ez még messze nem a vég: menyem édesanyja (velem egyidős) már másodszor lábalt ki belőle 15 év alatt... 1 év kezelés után most nagyon jól van, szerencsére. Soha el nem hagyta magát, nagyon tisztelem!
Krikszi, azt mondják 5-6 hét is kell. Szerintem ezt azért mondják, hogy ne elégedetlenkedjünk egy idő után. Van egy szövettani eredmény, amit elég gyorsan megkaptunk( fagyasztásosként emlegetik, nem értek igazán hozzá), de az nem elég az onkológusnak.
VálaszTörlésVártunk egy részletesebbet, az a műtétet követő 5.héten kaptuk készhez. Azért érdeklődjetek, mert mint kiderült már korábban ott volt ez is!!!Hmmm.
Rózsa, biztatnak, aztán letaglóznak, mikor kiderül mi van abban az alapos szövettanban. Ez történt pontosan a mi esetünkben is. Lehet, hogy ez a dolguk!Rögtön nem nyomnak le.
VálaszTörlésÁttétet viszont csak a nagy, részletes szövettan mutat ki, akármilyen picur is mondjuk egy nyirokmirigy érben.
Nem akarok találgatni, onkológus majd többet mond arról, milyen kezelés kell, bár ismereteink vannak, de többféle beteg és helyzet van. Anyu sem hagyja el magát, csak akkor, ha velem beszél, aztán az orvosnál már összeszedettebb, és rendkívül fegyelmezett.Én rángatom ki mindig abból a lélektani állapotból, hogy ő inkább meghal, de nem csinálja tovább. Ez az én feladatom többek között.
Utána alig állok én a lábamon. Ahhh!
Ha jól sejtem, édesanyád csak neked tartogatja az "önelengedést", mert veled megteheti és néha ki kell engednie valahol a szorongás feszültségét...
VálaszTörlésS az sem nélkülözhető, hogy ezzel újra és újra megbizonyosodhat a te aggódó ragaszkodásodról...
Nem könnyű neki sem. Veled érzek.
Nagy ölelésem neked és édesanyádnak is! A bejegyzésekből is tudom, hogy külön-külön is, de együtt is nagyon erősek vagytok.
VálaszTörlésNekem anno volt kémcsőszerű-készletem, abban tartottam a leszakított, útszéli virágokat. Persze mint minden törékeny, az idők folyamán elkoptak. Azóta is keresek hozzá hasonlót, de nem találok. Így jobb híján maradnak a gyerekek kubus üvegei, egy-egy kisebb olivás üveg!
Rózsa, igazad van!
VálaszTörlésKi kell engedni valahol neki a feszültséget, a félelmet.Én vagyok közel hozzá, mindig is így volt. Várja a biztatást bizonyára, bár nem mutatja ki, mert az gyengeség lenne részéről.Mintha csak monológot akarna mindig mondani.Persze, én belekapcsolódom.
Biztatom, ez is a dolgom, de ő dönt mindenben, és én abban támogatom. Ezt meg is mondtam neki.
Az önálló döntés lehetőségét el is várja.Ismerem már annyira, nem lehet őt befolyásolni, mert akkor annál inkább ellenáll.Ha úgy dönt, ahogy én is szeretném, azt is önálló döntésként kell hogy megélje később.
Ravaszkodni is kell vele.:-)
Ő nem szerette soha ha én döntök magamról, abban is ő akart, volt is bajunk egymással emiatt elég.:-)
Majdcsak egyszer összecsiszolódunk. A sors mindig megtalálja a lehetőséget a tanulásra.
Köszönöm, hogy velem is érzel. Kell is, hidd el!
Saci, erősek vagyunk, csak másképp. Más egyéniségként, más célokért vagyunk erősek, én néha úgy érzem ő az erősebb!
VálaszTörlésÉn a békéért, harmóniáért vagyok erős, ő a harc végigcsinálásáért. Ha az egyik elfogy, jöhet a másik.Ez élteti, engem ez készít ki.
Hogy fel akarja adni, az csak nekem szól, ő valójában nem ez a természetű.
Mégis mély a ragaszkodásunk egymáshoz.Tökéletesen bizonyos vagyok abban, hogy mennyire ellentétesek vagyunk, olykor felfedezek valami hasonlót is, ő is, és akkor nevetünk rajta.
Más! Valahogy én is így vagyok az üvegekkel, sokszor egy fűszert, olajat akármit az üvegéért veszek meg.Elfogy persze, ami benne van, de nem a benne lévő akármi a lényeg.A virágot látom már az elején is benne.
Mindig úgy érzem a kommentek fontosabbak, mint maga a bejegyzés. Jó ez így!
VálaszTörlésIgen, a kommentek lehetővé teszik, hogy bővebben kifejtsük, árnyaljuk a kommentelők közreműködésével a mondókánkat... Néha meg egyenesen más irányt vesznek, mint maga a bejegyzés!
VálaszTörlésEnnyi mindent nem is lehet beleszőni a bejegyzésünkbe, amit elindíthat az olvasókban egy írás. Meg egyébként is mindenkiben más asszociálódik az élete és a tapasztalatai alapján.
VálaszTörlésEngem nem zavar, ha más irányt vesza bejegyzés. Jó, ha kiadja magából az olvasó azt, amerre elkalandozik a gondolata.
Még leírom azt itt, hogy sokszor remélem is, hogy majd a komemntben kiírhatom azt is, amit a sűrítés miatt kihagytam. Érdekel a véleményetek is természetesen.
Köszönöm a válaszod! Mi hetente érdeklődünk, és még nemleges a válasz, holott kontrollra meg - a szövettani eredménnyel együtt - már menni kellett volna....:(
VálaszTörlésDe anyukám meglepően türelmes most, én ennek örülök.
Krikszi, nincs mit tenni, mint türelemmel várni. Jó, hogy anyukád rendelkezik ezzel a tulajdonsággal.
VálaszTörlésEgy bejegyzés valóban kevés az érzéshez.
VálaszTörlésTibor!
VálaszTörlésBejegyzés a kommentekkel együtt egy egység, és még így is semmi az érzéshez képest, ahogy írod.