Vagy nagyon sokat kellene írnom a blogba, mert annyi minden van bennem, vagy nem is erőltetem, mert csak hiányérzetet szülne bármelyik bejegyzés a maga lényegének kiíratlanságával. Egyébként is, miről nem szóltam már? Amúgy meg jelen van: a rózsa, a kondenzcsíkos kék ég is, és egy csiga is a sokat megélt deszkakerítésen még a vasárnapi 30 fokos délutánról.
Igaz, nem kívánt vendéget is hazahoztam egy kullancs személyében, mely olyan volt, mint néhány történés mostanában melyektől szívesen megszabadulnék, de valahogy olyan ragaszkodóak.
Jelen van az is, hogy anyu már egyedül mászkál az utcán, de holnaptól megyünk újabb korábban megkapott időpontokra, melyeken a most még ismeretlen következő lépéseket tudjuk meg. Jön a nyári szünet is ismeretlen ismerősként. Mit hoz?
Minden ismétli önmagát, csak mindig egy kicsit másképp, és ez is lehet benne a jó az előforduló rossz mellett.
Íme, egy régi felismerés, melyet mindig elő lehet venni vigaszként kitartó ismétlődéseinkben.
A fotók nagyon tetszenek, mint mindig. Ezek a kapuk a kedvenceim, s az a csiga!Most már én is visszatérek, olvasni néha olvastalak beneteket, ha nem is szóltam hozzá. Azért az a szünet jó lesz, akárhogy is. Kell a kikapcsolódás, a másság, legalábbis én szeretem, hiányolom mindig.
VálaszTörléspfuj, kullancs, de egy utálatos teremtmény. Mindig eszembe jut mikor a lányom kicsi mellkasán láttam meg a ronda feketés testét....és hogy mennyi bajt tud okozni!
VálaszTörlésMindig elcsodálkozom azon, hogy látod meg ezeket az apró, szép pillanatokat, mint pld. most a csigát a kerítés lécen?
Jól van, tudom, nyitott szemmel kell járni:) de ezek akkor is különlegesek.
A nyár, a szünet meg oly' hamar el fog telni...észrevétlenül.
Kedves Éva, úgy tűnik, ott álldogálsz a várakozás kapujában, s azon gondolkodol, vajon mit hoz a közeli és a távolabbi jövő?... Az ember csinálja, amit kell, amit a mindennapok diktálnak, s közben érzi, hogy annyi minden nem tőle függ egészen, esetleg egyáltalán nem... Hallgass a belső kis hangra, azt hiszem, nálad is többször megszólal.
VálaszTörlésPont ma gondoltam rá, vajon mi lehet veled, hogy vagy...Észrevétlenül a napjaink részévé válsz-váltál.
VálaszTörlésKedves Éva, én úgy éltem ezt a pár hetes net-nélküli életemet, ahogy a cigiről szoktam le, (eleinte azt figyeltem, mennyire hiányzik, aztán tettem mást helyette, és sokat gondolkoztam...meg azt vettem észre, átalakult a "nézésem", vagyis nem azt fotóztam, ami "jó lesz a blogba", hanem ami fontos (azt gondolom), ...volt aki ez idő alatt törölt az ismerősei közül (kicsit orvnak érzem, hisz nem láthattam)...
VálaszTörlésszóval tényleg úgy érzem, kicsit messzi voltam...
...de meg kell mondjam, ha kicsit netközelbe jutottam, néhány blogot bizton megnéztem: és közülük első helyen voltál
és nem azért, hogy új dolgokat lássak, egyszerűen fontos része vagy a napjaimnak, a biztonságod, a megfontoltságod miatt, amit talán ismétlődésnek érzel, az nekem, mint pohár víz...
Sziasztok! Azt azért az elején leszögezem, hogy ha pár napig( nem is sokáig:-D) nem is írtam, ha itt voltam a számítógép előtt, akkor olvastam a blogokat. Vannak nekem is fontos blogíróim, akikre naponta van szükségem.
VálaszTörlésIgen, nyitott szemmel járni, van úgy hogy blognak fényképezek, van úgyhogy magamnak, magunknak, azok inkább a személyes képek.A nálam olvasóknak akár ki is tenném, de a blog teljesen nyilvános, inkább maradok a részleges inkognitónál.
Ismétlődések? Elsősorban az életemben megtett visszatérésekre gondoltam, melyek mintha visszatérnének, de soha nem ugyanarra a pontra. Persze, hogy ezek a történéseim ismétlődnek a blogomban, melyeket csak először könyveltem el, hogy rém unalmas blogot eredményeznek.ma már inkább úgy, hogy a hétköznapi, személyes blog szintjén megmaradok, és ezzel tükrözöm az életem is.
Miért nem kapcsoltam be néha a gépet? Mert úgy éreztem, az információhiány pihentet. Erre később jöttem rá, mert annyi gyűlt bennem össze, hogy a bambulást részesítettem előnyben.Aztán egyszer ez is oldódik bennem, hogy majd visszatérjen.
Az akaratomon nem múlik semmi, de bejelez a szervezetem, hogy fáradok( magas pulzus, nehéz légzés, kimerültség jelei, nagy alvásigény stb.), ilyenkor visszaveszek, amiből lehet, de míg tart a tanév, addig nehezebb ezt is megtenni.Szerintem pár pszichoszomatikus jelet is produkálok. Ez van!:-D
VálaszTörlésMa egy anyusomnak szóló kórházi megjelenést lebonyolítottunk, most mos a mosógép, van egy kis időm munkahely előtt.
Mintha sok várakozás lenne most az életemben, sok időpontra várakozás, melyek egyszer eljönnek persze. Sok a bizonytalanság is, amit nagyon nem szeretek, de sokan vagyunk, akik nem kedvelik. Nekem az egyik fő stresszokozó. A belső hang megszólal valóban.Követem.
Kullancsot szerintem időben kiszedtem és jól, alig van nyoma.
Köszönöm, hogy írtatok, bocs', hogy nem személy szerint válaszoltam, de úgyis vannak átfedések. Gondolok rátok, nekem is a napok részévé váltatok.
Minden jót!