Akkor jutottak eszembe ezek a gondolatok, miközben Sopronban a Templomok éjszakáján barangoltunk, majd benti gyertyafények mellett a kinti fényeket is láttunk. Persze, nem először és nem is utoljára, csak lehet, hogy nem eleget.
Mióta szinte mindig este dolgozom, a kényszer is rávisz arra, hogy kimaradjanak az esti programok, de egyéniség kérdése is. Még az is eszembe jutott, hogy egy kisváros este van olyan lehangoló, mint amennyire romantikus.
Igaz, mindig attól függött ez az érzés, kivel vagy éppen kivel nem mászkáltam, mentem, siettem, honnan és hová céllal vagy cél nélkül.
Így jó, hogy tőlünk is függ, egyébként pedig főleg tőlünk függ.
Lélegzetelállítóan (szegény M., hogy tudja ezt a hosszú szót még kisilabizálni is?!) szépek az éjszakai fotóid!
VálaszTörlésAbban igazad van, hogy ilyen hangulatos pillanatokban érdemesebb "Valakivel" sétálgatni, mint egyedül...
M. legtöbbször a "katasztrófa" szót használja a magyar nyelvre. Hiába is próbálnám szépíteni, ő így látja, mióta tanulja:-)
VálaszTörlésEgyedül este nem szeretek sétálni, számomra nagyon lehangoló.Legfeljebb célirányosan megyek valahova, leginkább haza.
Kisse visszaolvastam...Anyukadnak gyogyulast kivanok!
VálaszTörlésKoszonom itt is a kedvesen csengo szavakat:)
Minden fenyben, napszakban, evszakban tetszik a varosod!
Ágnes, köszönöm, és nagyon jó, hogy jelentkeztél!
VálaszTörlésKerestünk, és úgy látszik, aki keres az talál.:-)
Többen kerestünk,amint láthattad néhány korábbi kommentben!Kovtama és Júlia is jelezte itt is a hiányodat.
Görbehalomról busz hozott tegnap este be a városba. A buszvégről gyalog hazáig célirányosan. Látnivalók ekkor teljesen másként mutatták magukat.
VálaszTörlésTibor,akkor kiélvezted te is a napszakokat. Olvastam a görbehalmi programodról.
VálaszTörlés