Még mindig Anyák napja

Nincs saját gyerekem, M-nak van viszont két fia, akiknek sajnos nem él már az Anyukájuk. Elfogadom őket fiaimnak( felnőttek már!), én nekik egyfajta alkalmi pótmama lehetek, mert az igazit nem pótolhatja senki.
Ausztriában május második vasárnapján van Anyák napja, és én kaptam egy gyümölcstortát erre az alkalomra. Szerintem nagy teljesítmény ennek elkészítése egy fiatalembertől, hiába is szabadkozott, hogy ááá az semmi, csak gyümölccsel kellett díszíteni és kész!:-) Meghatottsággal küszködve bizonygattam, hogy nagyon szép és finom, és engedje meg, hogy büszke lehessek rá az ügyességéért. 
Mintha az én fiam lenne, nehezen kezeli a dicséretet.:-)

Múlt hétvégén május első vasárnapján én ünnepeltem Anyut, a másodikon elmentünk M. anyukáját köszönteni osztrák hagyomány szerint egy héttel később. Erről majd egy másik bejegyzésben írok talán.
Az esős este és éjjel után kiderült az ég. Front elvonulása után mindig ragyogóvá válnak a színek, nagyon kék az ég, és nagyon fehérek a felhők. Autóból ezt is nézegettem.

Én most ültem először az új autóban. Egyik bejegyzésemben írtam arról, hogy búcsúztunk a régitől. Most szokjuk a másikat, de úgy érzem, hagyja magát szeretni egy autó is. Így van ez az emberekkel is. Aki hagyja magát, azt könnyű szeretni, aki nem, az egy kicsit bonyolultabb az eset, de soha semmi nem lehetetlen.:-)