Legyőzve magamban valami gátlást megszólítottam az illetőt. Ha kell neki TV vigye el, ingyen adom. Egyébként, veszélyes hulladékként elszállíthatnám- ha rászántam volna már magam-, de akkor fizethetnék is érte, így pedig még valakinek szolgál.
Csodálkozott az illető, majd odaadtam a telefonszámom. Remélem, ígéretéhez híven holnap felhív, hogy megbeszéljük, mikor viheti el. Utána még azon morfondírozott, hogy lám-lám, milyen az élet...
Zajlanak életem nem jelentős, de mégis jelenlévő eseményei, melyek megadják az örömöt, az otthon örömét is.
Kellenek, hogy ellensúlyozzák a rosszat.
Kellenek, hogy ellensúlyozzák a rosszat.
Milyen kedves Tőled, Éva...odaadni valami 'haszontalan' dolgunkat másnak, ami számára, nemcsak hogy hasznos, hanem szükséges is...(mert az övé lehet, hogy elromlott, és javithatatlan, vagy éppen most szeretne venni...és nincs meg rá a pénze...)....olyan szép a mai bejegyzésed, hogy megérintette a legbensőmet is:)
VálaszTörlésKöszönöm...
Szép délutánt Neked..
Piroska
Az ilyen apró, másnak talán jelentéktelennek tűnő események adják meg a mindennapok jó ízét...
VálaszTörlésSok olyan dolgunk lehet, ami nekünk valami miatt nem kell, de másnak szüksége lenne rá. Olyan jó lenne, ha az ilyen kereslet és kínálat egymásra tudna találni! Erre már egy jó kezdeményezés az Adománybolt és a Vatera. Oda is be lehet adni, vagy fel lehet tenni.
VálaszTörlésSziasztok! Már kérdeztem pár környezetemben élő embert, hogy kell-e nekik a TV. Volt akinek a mérete nem volt megfelelő, volt aki most nem tudta elvinni, és nem is adott pontos választ. Ha most ennek az ismeretlennek kell, akkor szívesen adom. Annyi hallottam a beszélgetéséből, hogy most nem tud TV-t nézni, tehát kell neki, de elromlott.
VálaszTörlésKépzeljétek, nem volt könnyű megszólítani, de győzködtem magam (egy pillanatig csak), hogy igenis lépnem kell valamit ez ügyben, mert később megbánom.
Hogy aztán holnap felhív-e? Már arra is gondoltam, hogy kiteszek hirdetést, hogy TV ingyen elvihető, de arra is gondoltam, hogy TV szerelőket hívok fel, mert alkatrésznek is jó.Sokan vannak akiknek a régi TV-jük elromlott, de alkatrész hiánya miatt esetleg nem javíthatók.
Nincs véletlen: Te adni akartad és utadba rendeltetett akinek kell, fordítva is igaz, ugye?
VálaszTörlésSzívesen ücsörögtem volna Veled, a virág és mécses mellett:)
Mági, valószínű ott ment volna akkor is előttem ez a férfi, ha nincs éppen másnak adható TV-m. Csak akkor nem kezdek el figyelni arra, amit beszélt.Így meg ki voltam hegyezve a dologra.Valahogy ezen múlik az elrendeltetés. Hány és hány ember mellett megyünk el anélkül, hogy felfigyelnénk rájuk. Amint valami közös érdek, cél, vágy köt össze minket, észrevesszük egymást, mert felfigyelünk arra a másikban, ami minket is foglalkoztat.
VálaszTörlésTe is mécses mellett üldögélő vagy? Szerintem is elbeszélgettünk volna ott!
Jelentős...igen, minden esemény valamit hoz magával. És azáltal, hogy nyomot hagy életünkben, rögtön jelentőssé válik. Egy pillanat, napok, hetek- sosem tudjuk, mennyi idő történése hoz élményt-értéket-emléket életünkbe.
VálaszTörlésSzép, nyugodt, élménydús napokat,üdvözlettel,Júlia.
Nem először olvasom, hogy "véletlenül" meghallod azt hogy kinek mivel tudnál segíteni. Bizony jó lenne, ha a világban sok ilyen éles hallású és jó lelkű ember élne!
VálaszTörlésJúlia, ha valahol elvetünk egy magot kikel.Nem akkor, hanem később.
VálaszTörlésHa az emberek világára alkalmazzuk ezt, akkor azt mondom, kikel, amikor a megfelelő körülmények megerősödnek. Ha jelen van bennünk valami, amit fontosnak tartunk, meghalljuk és észrevesszük azt, ami segíti valaminek a megoldását, ha korábban hosszan szunnyadt is az az ügy.
Györgyi, segíthetek másnak és magamnak is. Nem kell kerülgetnem a használaton kívüli készüléket:-), és sokkal jobb odaadni valakinek, mint kidobni. Az én lelkemnek is jobb, mert a pazarlást nem szeretem, de a selejtezést igen.
VálaszTörlésEgyébként igaz, hogy idősödve egyre inkább érzem, hogy jó adni.Biztosan egyfajta érés kell hozzá, hogy ezt felfedezzük.
Újra megemlítem, hogy azok adnak, akiknek jó ez az érzés, akik egyszer ráéreztek, azok megértik.
A történethez az is hozzátartozik, hogy végül is nem hívott fel az a férfi, akinek kellett volna TV. Ezek szerint annyira mégsem kellett.
VálaszTörlésAztán még délután felvetettem a kollégák között azt, hogy kinek kell egy TV.
Kolléganőm örömmel igent mondott rá.
Várom a fejleményeket. Legközelebb csak akkor írok erről az ügyről, ha készülék már nem lesz nálam.
Nem is olyan egyszerű segíteni másnak és magamnak sem!:)
Igen mécses fűggő vagyok, mindig égnie kell ahol vagyok, kivétel ha a fejem fölött süt a Nap:)
VálaszTörlésMági, én is valahogy én is így, csak ősszel, télen még jobban élvezem.Akkor naponta szükséges a fénye.
VálaszTörlésA véletlen kedvességnél nincs is örömtelibb. :)
VálaszTörlésAzt akartam kérdezni, neked sikerül ellensúlyozni a rosszat? Mert nekem elég ritkán.
Zé!
VálaszTörlésA rosszat nem állandóra sikerül ellensúlyozni természetesen.Éppen neked meséljek erről, aki ezt olyan jól látja? :-)))
Az rossz állandóan termelődik, igaz a jó is.Vigyázni kell az arányokra, mert nagyon belebetegszünk, ha nem.
Mikor nagyon elegem van, akkor kényeztetem magam és a környezetem, mert ez egy időre jó érzést ad.
Valahogy úgy van, hogy ami zajlik most az országban, a bizonytalanság, a sok megemésztethetetlen történés + néha munkahely, azt lehet ellensúlyozni néhány általam teremtett otthoni jóval, vagy valamivel, ami jó érzést ad. Pl. hogy adok annak, akinek kell, mert ez jó. Ahogy öregszem, úgy jövök rá. Ez most példa, nem vagyok áldott jó angyal én sem, csak keresem a lehetőségeket, mert ráéreztem az ízére.
Megteremtem egy kis időre magamnak és a környezetemnek a saját "Ltótit", hogy oldódjon a stressz, ami nagyon eluralkodna, ha nem oldanánk legalább kis időre.
Nem hívott fel végül az a valaki, akivel az utcán beszélgettem a TV-ről.
VálaszTörlésMegemlítettem újra a munkahelyemen, hogy kell-e valakinek, és egy kolléganőm örömmel lecsapott most rá , mert a sajátjuk éppen a végét járja. Most vitték el a készüléket tőlem.