Arra is jók a fiatal kollégák, hogy az ember meghallgassa a Kistehéntől az Elviszi a szél c. dalt. Nyitottakká tesznek ők minket, és ha elég befogadók vagyunk( nem mindenevők persze), akkor van közös fiatal-idős zenehallgatás is. Mivel tetszett, jöhet a nyomozás, és megtalálhatjuk az eredeti előadót: Noir Desir: Le Vent Nous Portera.
Ismét megállapíthatjuk, hogy milyen szép a francia, aztán lehet kicsit szomorkodni, hogy az együttes már nincs, az énekes tragédiákkal megtűzdelt élete miatt befejezték az együtt zenélést. Nem írok sztorikat. Bertrand Cantat az énekes neve, van elég anyag róla a neten.
Szeretem a kissé monoton zenét, elbódít, lenyugtat, befelé fordít. Hallgatom ezt a zenét is sokszor, nem keresem az okot miért. Így alakult ez is, mint annyi más.
Azt hallottam újabban, hogy Bertrand Cantat újból fellépésre készül, de nem az eredeti, "Noir désir" nevű zenekarral, mely feloszlott - és megoszlott - az események következtében... Előző kísérletei erre a közvélemény még túl friss érzékenységébe ütköztek...
VálaszTörlésFlora!
VálaszTörlésKöszi, hogy megírtad. A közönség nehezen bocsát meg az embernek, de vannak kitartók, akik a zenészt nézik. Bonyolult dolgok ezek, nincs is jó válasz.
A zene tetszik, az énekes hangja is. Hogy mit tett, és még mik történtek körülötte a családban az más, és mégis hozzá tartzozik, Mondom, hogy összetett, bonyolult dolgok ezek, benne a bűn és bűnhődés is.
A gyerekeire gondolok néha: nem lehet könnyű gyilkos apa és öngyilkos anya örököseiként felnőni...
VálaszTörlésÍrtam annak idején magyar blogomon is Rády Krisztináról egy bejegyzést...
Flora!Utánanézek a blogodban,remélem megtalálom. Én csak a neten olvastam egyelőre Rády Krisztináról és a haláláról is.
VálaszTörlésAz én munkám során is találkozom nehéz helyzetekkel. Gyilkos anya, meggyilkolt apa, és a gyerek rámbízva egy kollégiumban, hogy ne omoljon össze, és elviselje a létét egy teenager közösségben, ahol nem lehet igazán elbújni. Vagy éppen ez a jó? A többi testvér pedig máshol...
Cantat gyerekei még mindig fiatalok, nehéz nekik.Hozzád jobban eljutnak adott országban a hírek. Én is figyelem, nem a szenzációra való rákattanás miatt, hanem a lélek miatt.
Kerestem, kerestem az említett Rády Krisztináról tett bejegyzésed a blogodban, és megtaláltam végül!
VálaszTörlésMost jöttem tőled...
Én az egyetemista fiamtól és barátaitól "szedtem fel" zenakarokat, akik nem az én korosztályom, de kedvelem őket. Néha rám is csodálkoznak fiatal kollégák, honnan ismerek ennyit, vagy egyszerűen csak ismerem őket. Ő(ke)t nem ismertem, köszönöm, hogy felhívtad rőá a figyelmet.
VálaszTörlésSzia Holdgyöngy, én is azt vallom, hogy nem szabad füleket csukni azzal a felkiálátssal, hogy "Jaj, nekem ez már nem való".
VálaszTörlésPersze, hogy nem minden való, hiszen az ízlésünk, emlékeink, tudásunk... alapján fogadunk be bármit, nem csak a kor alapján.De hogy tegyük, ha meg sem hallgatjuük, meg sem nézzük, nem olvassuk el. Persze, van úgy, hogy már tudjuk, hogy ezt én nem akarom, de első élmény akkor is volt, hogy dönthessünk arról, hogy a második már nem kell.
http://hvg.hu/kultura/20100111_rady_krisztina_cantat_noir_desir
VálaszTörlésItt van róla magyarul is egy cikk, de ha megtalálom Krisztinának a Marjane Satrapi "Persepolis"-a magyar fordításához készült "Utószavá"-t, elküldöm.
Flora, köszönöm, akkor én meg ezt hozom:
VálaszTörléshttp://hvg.hu/kultura/20120319_bertrand_cantat_uj_album
A Noir Desir különleges zenét játszik.
VálaszTörlésVan pár számuk ami tetszik. Nem mind, a nagyon kemények nem igazán( én bajom!) de most hallgattam őket, kiválogattam nekem tetszőket, és elmentettem őket a gépemre.Majd mp3 lejátszóra és CD-re kerülnek idővel.
VálaszTörlésOff!
VálaszTörlésNem igazán illik ide, de Tamásnál lehet cicákat nézegetni!Most jöttem onnan, és nagyon tetszenek.:-)
http://mindennapkegyelem.blogspot.com/2012/05/megkerultek.html