Magyarország

Nem írhatom azt, hogy biztos voltam abban, hogy fel akarom-e tenni a blogomba a Magyarország című dalt.
Sok helyen megtalálható már, sokan ismerik és hallgatják. Nem hiányoznék még én is, hogy egy legyek a sok közül, aki eseteg már csak "koptatja", és bármilyen más inkább  ellenállást váltson ki, mint  a dal  szívesen történő újra meghallgatását.
Mert van ilyen. Így érzek a sokszor látható reklámokkal kapcsolatban is, de nem is olyan régen egy várható támadást és bizonyos háborútól való félelmet kelteni akaró mondatok egyre hangosabb ismétlései sem hatottak már rám. 
Nem féltem, nem hittem el, és végül bekövetkezett az is, hogy csak nevettem az uszító mondatokon. Ez nem egy akarattal történő folyamat volt, hanem megtörtént bennem sok-sok összetevővel a kezdettől a végig.
Ha valamit először felfedezek, az emlékezetes marad mindig, és számomra az Oláh Ibolya által 2005-ben előadott "Lánchidas" volt ez az első alkalom, és bennem a  legmaradandóbb is.
Jött egy szünet is: Oláh Ibolya 2022 elején bejelentette, hogy többé nem meri elénekelni a Magyarország című dalt. Döntését egy interjúban azzal indokolta, hogy a dal miatt rengeteg politikai és rasszista jellegű támadás, bántás érte az évek során. Geszti Péter  a dal szövegírója úgy reagált erre, hogy megérti, de bízik benne, hogy egy nap még meggondolhatja magát.
Megtette! Oláh Ibolya tavaly januárban újra elénekelte a dalt Geszti Péterrel.  Geszti szerintem egy "másik" napra ( is) gondolt.
Lett  is egy olyan változat, amely kifejezetten április 12-re készült. 
Az én tetszési sorrendem is így néz ki. Eddig el is jutottam, de a döntésem még mindig nem született meg arról, hogy itt legyen-e a dal a blogomban. A bejegyzésem elején leírtam az okát, és ez nem arról szólt, hogy nem szeretem a dalt.
Egyszer azonban megtaláltam a fent látható videót, és már nem gondolkoztam tovább, mert miután meghallgattam, és láttam a gyerekeket már tudtam, hogyan lesz a későbbiekben. 
A legjobb az volt, hogy nem is kellett igazán döntenem, hanem szinte az ölembe hullott a megoldás.

Magyarország

Van egy ország,

ahol álmomban jártam:

Magyarország,

ahol az arcodban láttam

a magam arcát.

Az ölelésben bőség,

az igaz ügyben hűség

voltál.

Én ezt az arcot már őrzöm,

Magyarország!

Hiszek az álmomban egy életen át...

Magyarország!

Te vagy a szívembe írva.

Magyarország!

Te vagy a lelkemre bízva.

Magyarország,

hát te vezess most engem,

és amit meg kell tennem

segítsd!

Legyél a holnapban rejlõ

bizonyosság!

Én csak az életem bízom rád...

Van egy ország,

ahol álmomban jártam:

Magyarország,

ahol az arcodban láttam

a magam arcát.

Gyere és egyszer végre,

amikor új nap ébred,

te várj!

Gyere és bújj hozzám újra

Magyarország!

Én ezer év óta várlak már...

Gyere és egyszer végre,

amikor új nap ébred,

te várj!

Gyere és bújj hozzám újra

Magyarország!

Én ezer év óta várlak már...

Magyarország!

Idegen földön ha járok,

Magyarország,

velem az út is megfordul

haza hozzád.

Velem az ősök kérnek,

engedd, hogy benned éljek

tovább,

ahogyan ők élnek bennem,

Magyarország!

Milliók áldása szálljon rád!

Velem az ősök kérnek,

engedd, hogy benned éljek

tovább,

ahogyan ők élnek bennem,

Magyarország!

Milliók áldása szálljon rád!

Legyél a holnapban rejlő

bizonyosság!

Én csak az életem bízom rád!

Legyél a holnapban rejlő

bizonyosság!

                                                        Milliók áldása szálljon rád!

( Szövegíró: Geszti Péter
Előadók a Vásárhelyi Suli diákjai: Jakab Alexandra, Kiss Csenge, Papp Fanni )

Osztrák utakon

Hétfőn az egész délelőttünkön és a délutánunkból pár órát úton voltunk négy keréken vagy két lábbal Ausztriában. Legalább 30-szor láttam a nagy betűs feliratot, hogy Budapestre is erre vezet az út, de mi egy idő után már másfelé vettük az irányt.

Nem volt unalmas a nézni a fővárosunk nevét, mert így egy kis "hazai" is jutott nekem az osztrák utakon.

Megérkeztünk a célállomásra, ahol M. lerendezte az adminisztrációt az éves kötelező autószervízre, és volt szabadidőnk addig, míg elkészültek az autóval. 

Ahogy tavaly is, gyalog elmentünk egy közeli nagy bevásárlóközpontba, hogy ott töltsük az időt. Más lehetőség nem volt közelebb egy város szélén.

Az odavezető úton toltam a rollátorom, nézegettem az útszéli apró virágokat, és a már  alakuló a bodzavirág tányérokat. 

Lefordítottam szó szerint M.-nak a százszorszép nevét angolra. Már az aranyesővel  is elégedett volt, mikor éppen nyílóban volt, és ez az elnevezés is tetszett neki.

A fű nagyra nőtt a járda mellett, a háttérben zöldellt a búzatábla, és pörgött a sok szélturbina lapátja. A képen csak egy kicsi részlet van belőlük, de egy egész kis hadseregnyi sorakozott sorban egymás mellett. Az osztrák turbinák története megérdemel majd egy külön bejegyzést.

Szétnéztünk kicsit a boltokban, az én kívánságomra a Müllerben is voltunk, szeretek a kozmetikumok között barangolni. 

A kávé is jó volt, és a szezámmagos gombócok is finomak. Leültünk, hogy együnk és igyunk is valamit, és egyébként is én hamar fáradok, kell a szék alám időnként. 

Az autó végül gyorsan elkészült, visszamentünk érte a szervízbe, majd elindulhattunk Sopronba a Budapest feliratos úton.

 

         

Soproni ablakok

Csukott ablakok, nyitott ablakok, az üvegek mögötti virágok, a megújuló és maradó kopottságok, a színek sokasága és tükröződések...

Ezt is láthatom Sopronban, ha feltekintek a házak falaiban megbúvó ablakokra.

Láthatom őket olyan kíváncsi tekintettel, mint bárhol máshol, csak az otthonosság érzése erősebb bennem mégis, ha a saját városomban vagyok.

Tavasz van, és már egyre több ablakot nyitnak ki, az üvegek mögé virágokat is tesznek, hogy mindenki láthassa őket. 

Ezért sem kell sehol lehajtott fejjel járni, és a mindenre nyitott szemek is csodákra képesek.

Károlyi Amy: Ablak

Az ablak fontos. A van-nal, nincs-csel

kapcsol össze, a bent-tel, kint-tel.

Pár millió fényévet enged

besugározni a padlóra,

mintha a sugár végcélja volna,

hogy hozzád jusson -

Gondold meg, kéz,

ki az ablakot csukod,

tárod,

milyen kozmikus mozdulat,

mellyel a mindenséget kirekeszted,

bebocsátod.

Az embergyerek

Az embergyerekek a legelesettebbek a világon. Teljesen védtelenül születnek meg, de ösztönösen tudják, hogy a körülöttük lévő felnőtteknek szeretniük kell őket, különben nem tudnának megfelelő módon gondoskodni róluk. 

Nem elég etetni és ruházni őket. Gépek is életben tudnának tartani egy csecsemőt, ám akkor nem fejlődhetne ki benne az intelligencia és a kedvesség, és tényleg különös teremtmény válna belőle. 

Mindehhez úgy jut hozzá, hogy szülei gyengéden gondoskodnak róla, énekelgetnek neki, beszélgetnek vele, ringatják, csiklandozzák, szeretgetik: ettől a baba megtelik életerővel, és úgy dönt, hogy az élet szép. 

Ebben a szituációban testi-lelki szükségletei egyaránt kielégítésre lelnek, emellett egy alapvető felismerésre is jut: "Biztonságban vagyok és szeretnek". 

És ezt örökre magával fogja vinni.

Steve Biddulph

  

Grillezés és egyebek

Szombaton délután családi összejövetel volt M. fiatalabbik fiánál. Grilleztünk, finomakat ettünk, de leginkább a kicsi fiút néztük. 

Nekem élmény volt látni, hogy sokat nőtt, okosodott, mindent kipróbált, mindennel játszott (jégkockákkal is), és kitartóan ette a felnőttek ételeit. Ha újra tettek még a tányérjába, az is elfogyott. A kezei és a szája maszatos lett, de mindig volt, aki letörölje.

Mi felnőttek beszélgettünk, és mint egyetlen magyar a társaságban fogadtam és megköszöntem a gratulációkat az április 12-i választás eredményéért.

Majd témaváltás után megnéztük a fiúcska egyre inkább alakuló saját szobáját,  és a nem régen vett új ágyát. 

Ő bemutatta, hogy az alváson kívül mit lehet még csinálni rajta: felmászni rá, majd le is mászni, hason feküdni vagy hanyatt fekve a lábakat feltenni  a falra, és úgy pihenni. Egy babát is lehet felvinni társaságnak a már összegyűrt paplanra, és  egy kicsit még ott is dédelgetni.

A bemutató később folytatódott, csak már a szülei ágyán.

 

     

Égi művészet

        

        

   

        

Napsütésben mentünk be egyszer egy épületbe, ahol még az árnyékok mintáit is tudtam nézni, de mikor kijöttünk már sötétkék volt az ég. A változásnak ezt a folyamatát közben észre sem vettem.

Fel sem kellett nézni az égre, mert szemmagasságban volt a tintakék szín. Nem tudom, hogyan csinálták ezt a felhők, de megtették, mert szinte a földig leereszkedtek.

Az út hazáig 25 perc volt. Nem unatkoztam, mert a szélvédőn és az oldalablakon át néztem a változásokat. A kék közben sötétszürke lett, különböző színárnyalatok is keletkeztek, a felhők pedig úsztak és gomolyogtak.

Szeretem, mikor a lenti természet a fenti magassággal átfordul már a  művészetbe.

Még nem kezdett el esni az eső, mikor betértünk egy nagyáruházba vásárolni. Húsz percig voltunk bent, és miután végeztünk, a liftre várva az üvegfalon át már az esőtől vizes utat és járdát láttam.

Mikor kijöttünk a garázsból az ablaktörlőnek már feladata volt, és sebesen mozgott, de az új esőcseppek mindig gyorsan pótolták a már korábban  eltűnteket.

Anyák napjára

 Andrássy Réka: Újra

Könnyen él, kinek nem volt semmije soha.

A hiány több, mint egy üres szoba.

Hányszor megfogadtam, hogy nem nyitogatom,

mégis magától mozdul a karom.

Kattan a zár, billen a kilincs

és arcomba ordít, ami nincs.

Lassan lehullanak szememről a fátylak.

Anya, nézd, hozzád öregedtem

s most újra látlak.

" Csak" egy kéznyújtás

Egy újabb fotó a mappámból egy egykori kampánygyűlésről, mert megígértem, hogy hozok még belőlük. 

Egy már fent van, és bevezető mondatok is vannak hozzá. Megígértem azt is, hogy többször már nem írom le őket.

Nekem tetszik a kép, de ez egyéni döntés.

Valami alapján azonban mégis el kell döntenem, hogy mit mutatok meg másnak is, mert senkit nem tudok előtte megkérdezni. Tehát felteszem a blogomba azt, ami nekem tetszik, az olvasóim pedig  majd eldöntik, hogy nekik is kedvükre való-e vagy sem.

Többet nem is akarok írni erről a fotóról, mert elmondja helyettem, amit elmondhatnék.

Sajnos a készítőjét most sem tudom megnevezni.

Újra a lakótelepi tavaszról

Nagyon úgy néz ki, hogy csak akkor nézem a lakótelepi tavaszt, amikor gyalog a postára megyek. Hétfőn még egy bankba is el kellett mennem, és vittem az útra a fényképezőgépem, ahogy már máskor is tettem.

A tavasz idősebb lett a múltkori híradásom óta. Az orgonák rügyeiből virágok lettek, sokkal több a levél is a fákon, és a földön lévő virágszirmokon már járni lehet. Rájuk kellett lépni,  mert annyit nem lehet kikerülni. 

Még mindig nem sötétült be a levelek zöld színe, majd csak nyárra teszik meg, még egyelőre a fiatalságukat élik sok világos árnyalattal.

Mindenhol pipitérmezők, az öreg fák megviselt törzséból gyenge hajtások igyekeznek nőni, és a fű is szebb színű még most, mint máskor.

Egy elárvult tollat is találtam, amely nem kereshette már az egykor ott elrepült szárnyas gazdáját, csak emlékeket őriz.

A platánfák még egyhelyben toporognak, nehezen adják meg magukat a tavasznak. Az ágaikon és a leveleiken át még mindig látni lehet az eget, míg a többi fa már tetőként zárja el a szemem elől a kék látványt, amikor felfelé tekintek.

Úgy gondoltam induláskor, hogy a természet nézegetésével kárpótolom majd magam a postán és a bankban elvesztegetett időmért, de a postán 2 perc, a bankban pedig 4 perc kellett mindössze, hogy elintézzem az ügyeim. 

Tehát örömökből állt az a nap, és  ezt még ez a néhány képem is bizonyítja.