SOS

Balogh Zsuzsanna: Segítséget kér a természet

Mosolyogva is lehet sírni,
Úgy befelé, némán.
Csak a jóról szeretnék írni,
De a téma szemlesütve néz rám!
Szomjas a Föld, porba hullt az imánk,
Közösek a gondok, közös a hibánk.
Minden nap lángol valahol az erdő,
Pusztul az élet, veszélyben a jövő!
Amit kaptunk, nem szabadna elfelejtenünk,
De pénz lett a bálvány, az lett az Istenünk.
Kiszárad a Föld, nem fogja sokáig bírni,
Ideje lenne a baj felett végre kezet fogni.
Lelkiismeret nélkül élni biztosan lehet,
Csak annak az árát nem az issza meg.
Eszembe jut Apám, milyen büszkén nézte a kertet,
Nem vágott ki soha fát, hanem ültetett.
A régi emberek úgy tisztelték a természetet,
A földje végén a parasztember keresztet vetett.
Megemelte a kalapját, ha esett az eső,
Nem is hagyta magára soha a Teremtő.
Most haragszunk egymásra, haragszunk a világra,
Elérkezett az idő az összefogásra!
Mentsük meg a fákat, mert nélkülük nincs élet,
Segítségért könyörög a természet!