Tulipán, japán étterem, fogacskák...

A Valentin Nap nem tudta magát belopni  a szívembe eddig, de mikor virágot kapok ebből az alkalomból, akkor arra gondolok, hogy mégis jó, hogy van. Ha valamit ünnepelni tudunk, akkor tegyük meg! Miért is állnánk ellent neki? 

Megint tulipánt kaptam, ugyanúgy, mint a születésnapomra. Nem tudtam, hogy M. tudja, hogy az a kedvenc virágom. Azt hittem, hogy megérzésből veszi nekem ezt a virágot immár másodszor is. Aztán kiderült, hogy már említettem neki, hogy szeretem a  tulipánt, és ezt ő megjegyezte. 

Szombaton egy japán étterembe szerveztek egy ebédet M. fiai. Azt hittem, hogy nem nagyon szeretem a japán konyhát (nem mintha sokszor próbáltam volna, sőt, egyáltalán nem!), féltem is attól, hogy mit fogok majd enni. Aztán mégis sikerült nekem való ételt választani, nem csak sushi, rákok és más tenger gyümölcsei voltak az étlapon. 

A szerencsesütimben a számomra szóló mondat az volt, hogy hallgassak  az ösztönös megérzéseimre. Hát, legyen, ha ezt tanácsolták nekem.:) Mindenki kapott egy-egy mondatot a süteményében, olvasgattuk őket, mielőtt megettük volna az őket takaró  édességeket.

A pici babának 2 foga is van már. Mivel sokat nevet, gyönyörködhettünk  a fogacskákban. Már segítséggel járni is tud. Szépen fejlődik, öröm nézegetni a kis pofiját, a kezecskéit. Az evőpálcikákkal dobolt az asztalon, nagyon tevékeny kisbaba.

Így teltek a napjaim, most M. nálam van pár napig, utána jönnek az egyedül töltött napok, ahogy eddig is szokott lenni. Lesz dolgom, elvégzem őket, de lesz lazítás, pihenés is. Minden folyik a megszokott medrében.

Jégvirág, árnyék, napjaim

Szeretem nézegetni a tél szépségeit. Mostanában az autó szélvédőjén lévő jégvirágot csodáltam meg. Mielőtt elindultunk, természetesen letisztítottuk, de sajnáltam, hogy nem utazik velünk még egy darabig.

Sok szépség van a kimondottan télieken kívül is. Szeretem nézegetni az árnyékokat is a falon, ahogy változnak, alakulnak, kúsznak az idő múltával. A függöny falra vetülő árnyékát nézegettem egyik nap, és készítettem egy fotót is róla. Eltűnik  a jégvirág és az árnyék is, de egy kattintással megörökíthetem őket, hogy megosszam másokkal.

Csendben telnek a napjaim. Megjöttem tegnap M-tól, ma már házimunkákat is végeztem, a délutánt pedig TV nézéssel, olvasással töltöm. Minden a megszokott medrében halad, és így tartom jónak. A január elfoglaltabb volt, most egy kicsit így jobb, hogy nem kell annyit intézkednem. Kipipáltam a naptáramban, amin túl kellett lennem. Én ilyen kipipálós vagyok, szeretem nézni, ahogy fogynak a feladatok. Utána átadhatom magam egy kicsit az édes semmit tevésnek is. Dolce far niente. Mert ez is kell néha, és ez nem lustaság. Persze, akkor, ha nincs előttem álló feladat. Akkor addig nem nyugszom, míg azokat meg nem csinálnom, hogy utána békében, nyugalomban legyek.

Szülinapról is...

Úton Veszprémbe, mikor elérjük a Bakonyt, sokszor fehér és zúzmarás a táj így télidőben. Előtte, utána semmi sem fehér, de ott élvezem a látnivalót, és kattintgatok az autóból. Igaz, alig havas minden, de idén itt nálunk olyan kevés hó volt, hogy az alig hónak is örülök. A zúzmara látványát pedig különösen szeretem.

A hónap végén ünnepeltem a születésnapomat. M. szerencsére meggyógyult  (csak kicsit köhög még), és el tudtam menni hozzá. Volt finom ebéd, virág, sütemény. Kaptam kívánságokat a Facebookon, Messengeren, WhatsAppon, a blogban. Telefonáltak is, hogy a jókívánságaikat kifejezzék. Ha nem lennék több helyen fenn a neten, akkor sokkal inkább egyedül lennék. Így naponta kapcsolatban vagyok emberekkel, el sem kell hagynom a lakást. Örültem minden kedves szónak, jó volt ünnepeltnek lenni. Nem nagyon tulajdonítok nagy jelenőséget a születésnapomnak, de most mégis jólesett, hogy gondoltak rám.

Fánkot is ettünk, megkívántam, és kétszer is volt a kávénkhoz.  Néha sötét, szürke volt az idő, néha sütött a nap, változatos volt az időjárás, míg M-nál voltam. Szeretem a sokféle időjárást, mindegyik valami miatt szép.

Olvastam egy Szabó Magda könyvet is, melyben karácsonyi írásai vannak. A címe: Daloljanak itt angyalok. Elmúlt a szép ünnep, de csak most találtam meg a könyvtárban a kötetet. Bármikor szívesen olvasok karácsonyi témájú könyveket, akár nyáron is, de januárban különösen, ha már nem tettem meg ezt decemberben.

Itt a vasárnap

Minden napra volt valami elintéznivaló ezen a héten: kórház, boltok, bank ( 2x is), fodrász... Most örülök, hogy itt a hétvége. Nem kell semmit sem csinálnom és elintéznem. Most éppen a mosógép mos helyettem, hallgatom a finom zúgását, és várom, hogy teregethessek. Szeretek tiszta ruhákat teregetni.

Volt a héten hó, el is olvadt aznap, az idő szürke, párás, hideg az utóbbi napokban. Nekem tetszik, jó alkalom a délutáni bekuckózásra. Minden időpontom délelőtt volt, délutánra végeztem velük, akkor a nyugalom várt rám már mindig.

Itt ülök most a már lassan kihűlő kávémmal a számítógép előtt, olvasgatom a blogokat, néha kommentelek. Híreket is olvastam, de abba is hagytam, nem keltek magamban szorongást.

A karácsonyra már nem emlékeztet semmi sajnos. Azért mégis! Egy bögre, amiből rendszeresen iszom a kávém és a teám. Egy barátnőmtől kaptam az ünnepre ajándékba.

M. napról-napra jobban van, kedden eljön hozzám. Régen láttam, csak WhatsAppon voltunk kapcsolatban az utóbbi két hétben.

Nincsenek más, jó, érdekesnek mondható híreim, ha csak az nem számít annak, hogy kipipálhattam  intéznivalókat ezen a héten. Jövő héten háziorvoshoz megyek, megbeszéljük a vérképemet, és hogy ez alapján kell-e változtatni némely gyógyszerem adagolásán. Ez is januárra volt betervezve, ezen is túl leszek. 

Elmegyek majd a könyvtárba is, mert ma befejezek egy könyvet, az utolsót, amit kihoztam múltkor. Szeretem az ilyen híreket, minden olyat, ami jó érzést kelt bennem. A könyvtár mindig az.

Előveszem a régi gyertyáimat is. Esténként égetem őket, élvezem a fényüket, a szelíd pislákolásukat. 

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Hideg, szeles vasárnap délután

Vasárnap délután fél 3, és a sötét miatt meggyújtom az olvasólámpám a fotel mellett és velem szemben is, mikor elkezdek olvasni. 

Kint plusz 2 fok van, de ahogy látom a telefonomban az erős szél miatt a hőérzet Sopronban este mínusz 9 fok lesz. Igen, fúj a szél, viharosan nekifeszül az ablakomnak. Olyan halkan percegő hangot hallat, mintha homokot szórnának rá, néha meg olyat, mintha zászlóba vagy száradni kicsipeszelt lepedőbe kapna bele a szél.

Mikor kinézek az ablakon, látok néhány hópelyhet, és valakit, aki a kapucniját összeszorítja a nyakán, és kissé meggörnyedve nekifeszül a szembeszélnek.

Ilyen időben legjobb bent olvasni, és én meg is teszem. Lassan besötétedik, és azt is látom a telefonomon a pontos idő alatt, hogy itt a napnyugta 16.25-kor lesz. Nap ugyan sehol, de  közeleg az idő, hogy teljesen sötét legyen. 

Mindjárt folytatom az olvasást, csak leírom ezt a pár mondatot az egyedül töltött vasárnap délutánomról. 

Jelentkezem...

Január 6-án leszedtem a kis karácsonyfámról a díszeket és az égőket. Évek óta műfám van, hiányzik az igazi, de egyszerűbb így. Én már nem tudnám megvétel után hazahozni, és eltávolítani a lakásból az ünnep után. M-ra sem akarom bízni, így a magam ura vagyok ebben is.

Megköszöntem a fának, hogy annyi örömöt adott az év legszebb időszakában. Hiányzik a fénye a szobában. Levettem a bejárati ajtómról az ünnepi díszt is. Elől hagytam egy mécsestartót és egy huncut mosolyú kis angyalt, amit még 2017. karácsonyán kaptam ajándékba Anyutól, az utolsó együtt töltött karácsonyunkon.

Mivel nem fogadtam meg semmit, élem a megszokott életemet úgy, ahogy szoktam. Örülök, hogy nem voltam tömegben advent idején, nyugalomban, békében telt ez az időszakom. Vártam az ünnepet, és most hiányzik a fénye, a december aranysárga, fénylő színe.

M. beteg sajnos, így nem tudunk találkozni. Remélem, hogy teljesen meggyógyul. Köhög, nagyon fáj a torka, gyenge, szerintem influenzás. Nem ment orvoshoz vele, fekszik egész nap, teázik, kúrálja magát. Éppen most írt arról, hogy milyen állapotban van.

Nekem fáj a csípőm és a gerincem. Nagyon nehezen tudok járni. Ma boltban voltam, és sétáltam is egy kicsit, de alig vártam, hogy hazaérjek. Nem tudom, mi lesz, de ahova tudok majd gyalog megyek, hogy mozogjak. Ennyit az egészségünkről. Remélem, hogy jobb is lesz.

Sok intéznivalóm van januárban, szépen pipálgatom a naptáramban, amit már megcsináltam. Nem szeretem az ilyen napokat, de jó túllenni rajtuk. A február már nyugodtabb lesz számomra.

Visszatértek a hétköznapok a maguk szürkeségével együtt. Ebben a hónapban van a születésnapom, az adja majd az ünnepet. Messzire van még  a következő karácsony, addig még sok nap fog eltelni, remélem jó dolgokkal is. 

Kívánom, hogy az ünnepek után a ti napjaitok is jól teljenek, senki se legyen beteg, és az új év jól kezdődjön. Így legyen!

Mit ( nem) akarok még?

"Soha nem olvashatom el az összes könyvet, amit szeretnék.

Soha nem élhetem át minden ember életét, akivé válni vágyom, és soha nem lehetek részese minden sorsnak, amit álmodni tudnék.

Soha nem sajátíthatom el mindazokat a képességeket, amikről álmodom.

És miért vágyom minderre?

Azért, mert élni akarok. Érezni az élet minden árnyalatát, tónusát és a létezés minden lehetséges mentális és fizikai rezdülését.

De rettenetesen korlátozott vagyok."

Sylvia Plath

Régen többet akartam az élettől. Ma már nem. Megbékéltem a sorsommal, mindazzal, amit eddig elértem. A nyugalom, a béke, a pillanatok öröme, a csend, a jelen megélése, az évszakok figyelése, az otthon további megteremtése, a nyugdíj megérdemelt élvezete... inkább a vágyam.

Jelen legyenek az életemben a könyvek, de már nagyon megválogatom, hogy mit olvasok el. Régen a mennyiségre jobban figyeltem, ma már a minőségre megyek. Legyenek körülöttem még emberek, beszélgethessek, élvezzem a csendet is velük, nézhessem, ahogy egy kisbaba nő.

Legyen kedvem reggel mindig felkelni, és miután elvégeztem azt, amit elterveztem arra a napra, a fennmaradó időt néha magamnak is adhassam. Ez nem önzés, ez egy természetes kívánság. Fontos legalább annyit törődni magammal, mint mással.

Nem kell több tárgy, elég ami van, sok is. Néha megveszek majd azért valamit, hiszen nem akarom magam teljesen visszafogni, és ha valami nagyon tetszik, legyen részem benne. Mert a tárgyak jelenlétének öröme is fontos, de az érzelmek, az emberek, a törődés, az érintés, az illatok, a fények...fontosabbak.

A korlátozottságomat egyre jobban érzem, de már nem bánom. Ennyi adatott, kis lépésekkel haladok előre, kis terveim azért természetesen vannak, és örülök, ha azokat elvégzem. Beosztom az időm. Az igazi tervem, hogy nyugodtan, stresszmentesen éljem az életem.

Élni akarok még, megélni a napokat, de már megelégszem az apró dolgokkal is. Már nem érdekel, hogy rettenetesen korlátozott vagyok.

Ünnep után

Eltelt a karácsony. Nem voltam itthon, M-nál voltam egy hétig. Ahogy terveztem, a fenyőfa fényénél is olvastam, jókat ettem és ittam. Szenteste a  templomban a saját és mások leheletét is láttam olyan hideg volt, de jól felöltöztem, így nem fáztam. Igyekeztem megérteni a német nyelvű misét, és örömömre szolgált, hogy mindig tudtam miről van szó. Beszélni nem tudok, de egyre többet értek meg ezen a nyelven. A mise végén a Csendes éj-t én magyarul énekeltem az osztrák hívekkel.

Szentestére hal volt a vacsora krumplisalátával és rizzsel. Sokféle sütemény volt, kicsit túl sok is volt, de majd máskor visszafogom magam. Miért éppen ezen az ünnepen tegyem meg? :)

Karácsony első napján nem főztünk, egy étterembe mentünk. 10-en voltunk a pici babával együtt. Velünk evett, de ő a pincérek által felmelegített bébiételt, miközben az etetőszékben az asztalfőn ült. 

Ebéd után M-nál gyűltünk össze sütizni, kávézni, beszélgetni. Tetszett neki a kis oroszlán, amit kapott tőlünk, bár a csomagolópapír és a doboz most is jobban tetszett neki. Lehetett gyűrögetni, nézegetni a piros papírt.

Gondoltam Anyura, mikor még együtt ünnepeltünk, és a könyvjelzőm most is egy 2016. karácsonyára általa írt képeslap volt. Olvastam rajta a sorait, a kedves szavait. Hiányzott, mindig szép ünnepeink voltak együtt, Apu halála után kettesben. A szentestéért én voltam felelős, és mindig megállapítottuk, hogy nagyon jó volt.

Szilveszterkor M-nal együtt leszek, most is itt van nálam, és csak szombaton megy el.

Kívánok nektek békés, egészségben gazdag új esztendőt!

 

Mert mi mást is kívánhatnánk, mint ezt a kettőt: béke és egészség. Aztán mindenki megtoldja a kívánságai sorát, amivel akarja. Én a jövőre vonatkozólag nem tettem semmilyen elhatározást. Nincsen listám arról, hogy mit akarok. Amire már megértem, úgyis megtörténik, amit nagyon akarok, azért majd úgyis teszek éppen eleget. Legyen így nálatok is! Találkozunk jövőre!

Karácsony

Mindennel végeztem a héten, amit terveztem karácsony előtt. Fa feldíszítve, kitakarítva a lakás, bevásároltam vendégfogadásra is. Ma délután ugyanis jön egy barátnőm hozzám, holnap pedig egy másik. Jó, hogy a már feldíszített fa mellett tudunk majd ülni, és beszélgetni, kávézni, sütizni. M. vasárnap jön. Karácsonyig még tudok pihenni is, nem csak úgy a fa alá esem be fáradtan.

Köszönöm, hogy látogatjátok a blogomat. Nagyon jóleső érzés mindig. 

KÍVÁNOK NEKTEK ÁLDOTT, SZÉP, MEGHITT KARÁCSONYT SZERETTEITEK KÖRÉBEN!