Ősz

Őszi hangulatban vagyok. 

A múltkori hidegfront mikor megérkezett, elővettem egy plédemet az olvasáshoz. Szívek vannak rajta, olyan a melege alatt lenni, mintha szeretetbe burkolóznék. Szükségem van rájuk. A melegre is, a szeretetre is.

Mikor legutóbb autóval mentünk, elért minket egy ködös szakasz az úton. Belementünk egy sűrű, tejfehér vattacsomóba. Elől alig láttuk az utat, oldalt, ha kinéztem a szántóföldek, a fák opálossá válva szinte eltűntek a fehérségben. Szép volt. Megérintett az első sűrű, őszi köd varázsa, és várom a többi hasonló szépségeket, melyek színesek is lesznek hamarosan.

Voltam a könyvtárban. Korábban úgy döntöttem, hogy az itthoni könyveket olvasom, de hiányzottak a könyvtári könyvek. Írtam egy listát, és hoztam haza többek között újabb Julien Green könyveket is. Nálam vannak tőle  a Leviathan, a Hideg pokol és az Éjfél című regényei. Illenek az új évszakhoz. A hangulatuk, drámaiságuk, mély jellemábrázolásuk, mind-mind egyfajta őszi, téli hangulatot árasztanak, melyeket sokkal jobb ilyenkor olvasni, mint nyáron. Ez a véleményem.

Tegnap voltam boltban. Vettem egy csomag 100 darabos teamécsest. Elővettem a gyertyáimat. Készülök könyvekkel, plédekkel, fényekkel. Várom az itthoni mécses- és gyertyagyújtásokat, melyek mindig békét hoznak, puha, őszi, téli hangulatokat az egyre gyorsabban sötétedő kinti világban. 

Dél- Franciaország Útinapló 2.

Ha az utazásunkra gondolok, sokszor magam előtt látom a tűző napsütésben árnyat adó hatalmas platánfákat. Emlékeimhez tartoznak még sok más mellett a színes spaletták, főként a kékek. Rózsától tudom, hogy a kéket nem szeretik a legyek, ezért festik ilyen színűre sokan a spalettáikat. Nekünk is volt részünk bennük.

A színek, fények, illatok mellett hozzátartoztak élményeinkhez az ízek is. Ha olyan helyen laktunk, ahol nem volt reggelink, elindultunk, és pékséget kerestünk. Sok volt mindenhol. Vettünk friss péksüteményt, általában croissant volt, amit kívántunk. Ha volt ugyanazon a helyen kávé is, az csak hab volt a tortán. Ha nem, akkor kerestünk kávézót, és megittuk ott  a reggeli kávé adagunkat együtt másokkal, nem sietve.

Élveztük a piacokat is. Szívesen nézegettem a gyümölcsöket, zöldségeket, sajtokat. Sokszor vettünk gyümölcsöt, amit pihenésképpen elfogyasztottunk a szálláshelyünkön.

Gyönyörűek a gyümölcsös süteményeik is a franciáknak. A kávé mellé gyakran vettünk egy-egy szépséges süteményt, és komótosan, megadva a módját az ízek élvezetének, örömmel elfogyasztottuk azt.

Dél-Franciaország Útinapló 1.

Provence. 

Szeptemberi nyári időjárásban volt részünk az ottlétünk alatt. Felhők nélküli kék ég kísérte végig a kisebb és nagyobb helyeket bejáró utazásunkat.

Mikor egyszer meredek utcán toltam fel a 35 fokos hőségben a rollátoromat, éreztem, hogy a falak is ontják a meleget. Folyt rólam a víz. Megállni volt kedvem a rám köszönő fáradtság után, de csak mentem tovább. Egyszer csak egy nyitott ablakon át zongoraszót hallottam. Valaki gyönyörűen játszott. Végül megálltam az ablak előtt, és hallgattam a zenét. Úgy képzeltem, hogy egy fiatal lány játszik. Ott akkor felnéztem a kék égre, és hálás voltam, hogy ott lehetek.

Fények, színek, illatok... Illata volt sok helyen a levegőnek. A levendulabokrokat már megfosztották a virágjuktól, de az utcákon sok helyen csokrokat árultak. Mikor egyszer egy piacon erős levendulaillatot éreztem, láttam, hogy egy idős ember levendulaolajat árul. Mélyeket szippantottam a levegőbe, és újra a hála érzése öntött el.

A figyelmes szállásadó háziasszonyunk egy zacskóban morzsolt, olajjal átitatott levendulavirágot tett az éjjeliszekrényünkre. Elalvás előtt meggyömöszöltem, és így az illatot magamba szívva aludtam el sokszor. Sokat aludtam, elfáradtam mindig a nap végére, de megyek, míg tudok bottal, rollátorral, kedvvel, örömmel.

Hőségben

Zuhanyozni készülök a nagy melegben. A lakásban 28 fok van. A vizet langyosra állítom, úgy folyatom magamra hosszan, elgondolkodva. Előtte boltban voltam, folyt rólam a víz, mikor hazajöttem. Összeszedek pár mosnivalót, beteszem azt a  ruhát is a gépbe, amiben voltam. Kiteregetek a zuhanyozás után mindent az erkélyre, hadd száradjanak.

Telnek a napok a hőségben. Hallottam a rádióban, hogy ne végezzünk a nagy melegben nehéz fizikai munkát. Már aki megteheti. Tartom magam hozzá, mert szerencsére nekem nem is igazán szükséges. Amit teszek az mosás, teregetés, vasalás, mosogatás... Éppen annyi, ami egy személyre adódik. Nem nagy házimunkák.

Reggel az az első, hogy becsukom az éjszakára nyitva hagyott ablakokat, lehúzom a még nem lehúzott redőnyöket. Előveszem a croissant-omat, kicsit beteszem a mikroba, hogy langyos legyen, elkészítem a kávét. Mióta Franciaországban voltam gyakran veszek, és ha kávézóban vagyok, sokszor azt kérek. Megkedveltem. Elkezdődik az újabb forró nap.

Jövő hétre hűvösebb időt mondanak. Várom, addig pedig valahogy csak kibírom. Most pedig teszek a tarkómra egy  vizes zsebkendőt, és kiülök a már árnyékos erkélyemre. 

Tudom, hogy mindenkinek nehezére esik a meleg elviselése. Még egy kis kitartást kívánok nektek és magamnak is. 

Együtt lenni jó dolog

Milyen sokat számít annak, akinek nincs családja már, ha egy családi összejövetelen vehet részt. Én egyedül vagyok, minden családtagom elhunyt már. M. családját vele együtt ajándékba kaptam. Nincs saját gyerekem, de az ő fiait sajátként szeretem. A hiányok valahogy pótlódnak, a sors megadja azt, ami nem adatott meg.

M. szülőfalujában augusztus 20-án búcsú volt. Olyan régen vettem részt ilyen eseményen. A gyerekkorommal együtt ez  az együttlevésre alkalmas időpont is elmúlt. Falun még jobban él ez az ünnep, jobban összejönnek az emberek, együtt vannak a családok. Meglátogattunk aznap egy barátot, M. öccsét is, volt alkalom beszélgetésre a fiúkkal és egyikük barátnőjével is. 

Olyan jó volt ülni a barát árnyas teraszán is. Közben nézegettem egy fenyőn himbálózó madarakat, és kortyolgattam a hőségben a frissítő vizet. Régi képeket nézegettünk, emléket idézett fel a két barát, és én hallgattam őket.

A miséről kijövet M-t ismerősök üdvözölték, pedig milyen régen elköltözött abból a faluból. Később elmesélte nekem, hogy ki kicsoda, mit kell tudni róluk, és én szívesen kalandoztam a múltjában.

7-en együtt ebédeltünk, utána fagyiztunk Kőszegen. Szeretem azt a városkát, jó volt ott lenni. Szívesen voltam M. osztrák szülőfalujában is, ami 10 percnyire van Kőszegtől. Mindig ott lépjük át a határt, ha megyünk Oberloisdorfba. Most sem tettük másképpen.

Én így töltöttem augusztus 20-át. Most is jó volt.

Szavakkal és szavak nélkül

Sokat vagyok egyedül, így szinte alig beszélek. Egy-egy telefonbeszélgetést leszámítva nincs is nagyon kivel. Milyen más volt, mikor még Anyu élt. Milyen könnyű volt őt hívni vagy átmenni hozzá. Mennyit beszélgettünk.

A sok nap alatt berozsdásodott hangszálaimat M-mel csiszolgatom, ha a hétvégét is beleszámítva pár napra találkozunk. Elmondjuk egymásnak a velünk történt eseményeket, azokat, melyeket addig nem osztottunk meg írásban Skype-on, vagy visszatérünk a már megbeszéltekre. Szavakban sokkal több részlet közölhető, és én nagyon szeretem a részleteket. Általában bennük rejlik a lényeg.

Persze, csendben is vagyunk közben. Így figyelem például, hogy szétszedi az egyik számítógépét. Ehhez én nem értek, marad részemről a szavak nélküli nézegetés, és a vágyakozás, hogy nekem is több tudásom legyen. Azt hiszem, hogy számomra marad a vágy a tudás iránt, és a gép használata. 

Szombaton este csendben figyeltük a csillaghullást. Olyan ritkán nézem az eget, pedig mekkora élmény belefeledkezni. Remélem, hogy máskor is lesz ebben részünk, és olyankor talán kívánok is valamit, ha végre sikerül kivárni egyet.

Csendben lehet olvasni is, vagy egy meleg nyári napon hideg görög salátát enni. Finom volt, már régen ettem, és nagyon jól esett.

Jó volt az előző pár nap. Kívánok nektek is szép napokat akkor is, ha kimondott szavakkal töltitek őket, és akkor is, ha azok nélkül csendben, mint most én.

Újra a könyvekről

Azon az esős, sötét délutánon, melyről az előző bejegyzésemben írtam, befejeztem Julien Green: Adrienne Mesurat c. regényét. Ültem a fotelomban kezemben a könyvvel, és az esőcseppek ritmikus kopogásában olvastam. Mikor végeztem az ölembe tettem, és gondolkoztam még rajta. Arany János balladái jutottak eszembe. A bűnösöknek nem kell már büntetés, megbüntetik ők önmagukat lelkileg. 

Németh László is bennem volt. Számomra ő a női lélek mélységének nagy ismerője. Hányszor olvastam a Gyász, az Iszony és az Irgalom című regényeket. Julien Green is mélyen ábrázolta a női lélek rejtelmeit ebben a művében.

Aztán úgy döntöttem, hogy újra elolvasok egy könyvet, amit annak idején egy délután és egy este már elolvastam. Nem tudtam letenni. 

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek c. regényét vettem a kezembe. Visszaültem a fotelba, félig elolvastam a könyvet, majd lefeküdtem, és az ágyban fejeztem be. Ugyanúgy lekötött, mint első alkalommal. 

Nem volt aznap délután és este sem TV, sem más, csak a két könyv, melyek olyan nagyszerűen íródtak meg, hogy nem kívántam semmi mást, csak a lapokra írt csodát, melyek mint mindig ezen a napon is megérintettek.

Napjaim

Mikor legutóbb a könyvtárban voltam nem hoztam ki könyveket, csak visszavittem az elolvasottakat. Még hozhatok ki eleget. Vannak itthon könyvek, melyeket nem olvastam el. Most ezekhez fogok hozzá, vagy újra olvasom a kedvenceimet. Vajon mennyire jelentenek majd mást, mint mikor először olvastam őket?  

Általában délelőtt elvégzem a dolgaimat, a háztartási munkákat, vagy amit éppen elhatároztam. Igyekszem, hogy rend legyen körülöttem, és végezzek a kipipálandókkal, mert csak úgy tudom magam átadni a pihenésnek. Ez jellemző rám.

A délutánok nagy része az olvasásé, a számítógépé, vagy ha van valami kedvemre való, akkor a TV-t is bekapcsolom. Mióta nyugíjban vagyok azóta tudom ezt megtenni. Milyen szoros volt a napi programom, mikor a munkaidő is kötött volt? Vége ennek már, és nem bánom egyáltalán, hogy többet tudok kedvezni magamnak.

Most végeztem a porszívózással, a felmosással, mindennel, amit terveztem.  Folytatom Julien Green: Adrienne Mesurat c. művét. Tetszik. 11 forintért vettem még 1985-ben. Milyen régen volt, milyen fiatal voltam. Azóta várt rám a könyv. De jó, hogy leemeltem a polcomról. Fogok még az írótól olvasni.

Esik az eső, verik az ablakot az esőcseppek, kint sötét, bent ég a lámpám. Olvasásra alkalmas idő van, indulok is...

Július utolsó napjaiban

Két Patrick Modiano könyvet vittem magammal M-hez. Mind a kettőt be is fejeztem. Néha kiültem az erkélyére olvasni, mely az udvarra néz, és tele van növényekkel.

Míg olvastam, hallottam a konyhából  az edények halk neszezését, és mellettem ahogy a szél finoman simogatta a szőlő leveleit. Otthonos érzés volt.

Találkoztunk a fiatalokkal is a napokban, M. fiaival és a párjukkal. Vannak dédelgetett terveik, és készek életük változtatására. Felfrissül az ember tőlük. Receptre kellene feliratni a fiatalokkal való találkozást azokra az időszakokra, amikor az ember kezd lemerülni.

Persze kávéztam is. B. barátnőm azt mondta, hogy szeretem az olyan helyeket, ahol kávét lehet inni. Legyen az otthon, cukrászda, vendégség... Ez volt a véleménye, mert ha kérdez az útjaimról, akkor mindig megemlítem, hogy séták közben néha leülünk pihenni, és közben megiszunk egy kávét.

Ha erőre akarok kapni, akkor is élek vele, ha nyugalomra van szükségem, akkor is segít. Ezekben a napokban is lassan ittam a kávéjaimat, ahogy szoktam. Mire a végükre érek ki is hűlnek, de nem bánom. Míg kavargatom őket, csendes béke költözik belém. Nem volt igazán szükségem felfrissülésre az előző napokban, sokkal inkább  az oly szükséges nyugodt pillanatokra vágytam, és meg is kaptam július utolsó napjaiban is.

Itt az augusztus, a nyár utolsó hónapja. Jön utána a szeptember és a vágyott ősz. Kívánok nektek minden jót a nyár utolsó heteire.