Fogy a fény

Augusztus van még, egyre gyakrabban már nem ragyog a napfény, hanem valamiféle szűrt fényben van részünk. A júliusi ragyogás már a múlté, akkor is, ha most is süt a Nap.

Augusztus 20-a körül változik meg általában az időjárás.  Akkor szokott jönni egy front, és már a régi nyár nem tér vissza. Idén nem történt meg ez szerencsére éppen  20-án. Ez kedvez a kinti ünnepi programoknak. 

Közeledik az ősz. Jön a szeptember, majd a többi őszi hónap, haladunk valami felé, ami visz bele a fénytelenségbe, mely mégis új élményeket ad. 

Színes, őszi, vörös, sárga, rozsdabarna leveleket, párás reggeleket, a szelet, mely felkapja azokat a bizonyos leveleket, és sodorja egyre messzebb és messzebb a leesése helyszínétől kis kupacokba formálva, vagy éppen a esőtől fénylő tócsákba ragasztva őket. 

Addig még van idő, de mindnyájan tudjuk, hogy mi vár ránk. Átéltünk már egy-két őszt. Most még élvezzük  a nyarat, mely már nem sokáig tart.

Vannak

napok, mikorra összegyűlnek az elintéznivalók. 

Telefonálások, időpont egyeztetések, odamenet, visszajövet, közben ha van egy kis megállás, megiszom egy kávét, benézek a blogokba, olvasok pár oldalt, mert nem múlhat el pihenés nélkül a sok feladat. Közben már a következőn jár az eszem. Vízvezetékszerelő, bankok, bolt, orvosok, gyógyszertárak, laboratórium... Taxival kell mennem, mert a busz már nem használható számomra, autóm pedig nincs.

Hosszan állok a bankban a mankómra támaszkodva, míg megtalálom, hogy melyik gombot nyomjam meg, hogy megfelelő sorszámot kapjak, mert nem mindig egyértelmű. A vérvételre is időpontot kellett újabban kérnem, nem tudtam, hogy jutok el a tűig, nem olyan megszokott, bejáratott semmi már, mint régen volt. A Covid beleártotta magát sok mindenbe. A megszokottól eljutottunk a szokatlanig, az ismerttől az ismeretlenig. Nagyon rugalmasnak kell lenni, hogy alkalmazkodjunk az újhoz. 

Aztán, ha fogynak a feladatok, hoz egy kis megkönnyebbülést az ügyintézések teljesítésének öröme, de mindig jönnek az újak, nincs megállás.

Közben nézem a természetet is a képeken ( már nem nagyon tudom élőben), a zöldellő nyírfát a volt munkahelyem udvarán, a színes, fogalmam sincs milyen üde növényt, a szépségük feltölt újra, hogy tudjam folytatni, amit elkezdtem, az örökös intézkedést, a tevékenységek sorozatát, melyek sokszor kibillentenek az egyensúlyomból. 

Végül visszabillenek, mert muszáj, mert nem mehet másképp az élet. Ennek így kell lennie!

Jó reggelt!

Mikor felébredek a szobában sötét van, mert este lehúztam a redőnyt. Felgyújtom a heverőm melletti lámpát, hogy megnézzem, hány óra. Mert a nagyon sötét szobában sokszor azt sem látom, hogy  reggel van-e. 

Ha már reggel van, és én már kialudtam magam, kimegyek az előszobába, ott már azt is látom, hogy süt-e a Nap, vagy borult az idő. Kinyitogatom az ablakokat, jöjjön be a reggeli levegő.  Van, amelyik éjszaka is nyitva volt. Szükségem van a levegőre, mint a kávéra, ami kicsit észhez térít a mély alvás után. Mert én mindig sokat és mélyen alszom éjszakai felébredés nélkül. Nagyon kevés álmomra emlékszem. Ha reggel valami bevillan egy álomról, azonnal ki is száll belőlem. Nem tudok már visszaemlékezni rá, bármennyire is szeretnék.

A fény -miután egy kicsit hunyorgok- tágra nyitja a szemem, az ablakon át kicsit nézem még az utcát. Vannak, akik már kint mennek, de én még csak akkor keltem.  Látom a fáimat, hallom rajtuk a madarak csiripelését  az ablak előtt. Érzem, hogy otthon vagyok. 

Kell a szép!

Ha író lennék, és regényt írnék, biztosan sok sort és jól megválogatott szavakat szentelnék a reggeli történésekre, az egészen kicsikre is, melyek az ébredő világról szólnak, és az előttünk lévő napba torkollnak. 

Jó reggelt, szép napot kívánok mindenkinek!

Augusztus

 

A fényképezőgépet felfelé fordítom egy kattintás erejéig. Belesüt a  Nap. A lehúzott redőnyeimet nézem  az erkélyemen, tudom, hogy bent árnyékossá teszik a szobákat, és ez jólesik majd a kinti még egyelőre mindig erős fény után, pedig már augusztus van.  A nyár vége közeledik. Hamarosan arról fogok majd írni, hogy a napfény már nem olyan erős, hanem kissé fátyolosan tompább, mint volt.

A meleg arra is jó, hogy a téli kabátjaim hamar megszáradjanak. Majd télen emlékezni fogok arra, hogyan veszítették el a bennük lévő vizet egy nyári napon, és milyen időjárás volt, mikor  kint lógtak az erkélyemen, és a meleget magukba szívták. Mintha ezt a meleget is adnák majd át télen nekem. 
Augusztus van, még pár hét és elkezdődik  a szeptember,  az  ősz kezdete. Rohan az idő, gyorsan eltűnik egy év, és egymás után telnek el örömmel, de szomorúsággal is vegyítve. Semmiképpen nem múlnak el az évek nyomtalanul felettünk, hol jobb, hol rosszabb nekünk. Mi sem vagyunk mindig tökéletesek, hol ilyenek, hol olyanok vagyunk.

De éljünk még tovább, megérdemeljük, elvégre erre születtünk!

Apró történet

Ez az esemény akkor történt, mikor még nagy kánikula volt.

Mikor egyszer Borka tanácsát alkalmazva egy vizes törölközővel a nyakamon ültem a számítógép előtt, M. megkérdezte, hogy akarok-e egy jégkrémet. Megkérdeztem tőle, hogy van-e itthon. Ugyanis úgy tudtam, hogy nincs. Valóban nem volt, de azt mondta, hogy  felöltözik, és elmegy a boltba, hogy vegyen. Persze, hogy megörültem.

Aztán megérkezett, és megettünk egyet-egyet. Finom volt. A másik kettőt tartogattuk másnapra. Volt minek örülni a következő napon is, mégha nem is nagy dolog, ami az örömöt okozta. 

Valahogy így is lehet szebbé tenni egy nyári délutánt, hogy valaki törődik velünk, megteszi a ki nem mondott gondolatainkat, és mi azt köszönettel el tudjuk fogadni.

Ez egy egészen apró történet, de a szívünkben naggyá válik az öröm egészen kis pontja, mely beépül az emlékeinkbe, és van mire gondolni, ha éppen rosszabb napunk van, és amikor nem teljesülnek váratlanul a bennünk rejlő vágyaink kérés nélkül is.

Esik

17 fok van, és esik az eső.  Súlyos, szürke felhők borítják az eget felettünk. Erre vártunk a hőségben, most itt van. Nem ért meglepetés, az időjárás jelentés megjósolta, és lám be is jött.

Verik az ablakpárkányt az esőcseppek ritmikusan, hangosan, és surrognak az aszfalton az autók kerekei az utcán. Álmosító az idő, nem régen keltem fel. Még maradhattam volna tovább az ágyban, igaz, hogy így is visszabújtam még egy kicsit, mikor korábban felébredtem. Esőben jó visszafeküdni. Olyan jó volt még kicsit szundikálni, néha megébredni, és hallgatni a kinti időjárás beszűrődő hangjait. 

Hamarosan elkészítem a kávém. Sötét, esős idő és egy forró kávé. Tökéletes párosítás. Köréfonom az ujjaim a csészének, most már jólesik a meleg, mely a porcelánon áthatol.

Holnap laborba kell mennem vérvételre. Egyik kezemben esernyő, másikban mankó lesz. A harmadikkal - ha lenne -, tenném-venném a dolgomat, ami éppen adatik, ha tudnám, ugyanis nincsen harmadik. Talán nem megyek el, és kérek egy új időpontot.

Az is lehet, hogy már nem esik holnap. Ezt jósolják, talán ez is bejön.  Így lenne tökéletes. 

Meglátjuk, mindig remélek, most is. 

Vágyálom

Nézem az esőgyöngyöket a fűszálak hegyén, az oldalán, mindenütt. Természetesen nem most készültek a képek. Ezt hívom vágyálomnak. Szeretném végigsimogatni őket, aztán az arcomra tenni a hideg, vizes tenyeremet. 

Egyszer írtam, hogy szeretem az esőtől nedves orgonába belenyomni az arcomat. Üdít, frissít, úgy érzem, hogy szebb lesz tőle a bőröm, pedig ez csak egy vágyott elképzelés, a szépség és frissesség együttléte a füvön, a virágokon, a leveleken, a természet adta könnyed harmónia, mely otthont talál az éppen jelenlévő környezetemben.

Sokszor az kell, ami nincs. Azon a bizonyos hűvös délelőttön talán éppen napsütésről, melegről álmodoztam, de a gyöngyök játéka mégis szebbé tették azt a napot, mely olyan volt, mint egy ékszerbolt kirakata a természet értékeivel gazdagítva.

Történések

Hőségtől gyöngyöző homlokkal azon gondolkozom, hogyan tehetném elviselhetővé a kánikulát. Már mindent kipróbáltam, amit valaha olvastam, hallottam, láttam. Végül rájöttem, hogy igazán jobb csak akkor lesz, ha elmúlik a nyár. Addig mindig vissza fog térni a kánikula. Kivárom türelemmel, addig kibírom valahogy. Írhatom ezt többes számban is: kibírjuk valahogy. 

A gyümölcsök hűvöse is segít. M. minden ebéd előtt egy órával megeszik egy almát. Ha együtt vagyunk az adag megduplázódik. Jólesik a nagy melegben. Elvégre naponta egy alma távol tartja a doktort is. :) " One apple a day keeps the doctor away."  Ezt is figyelembe lehet venni. Más gyümölcs is kerül az asztalra a hűtőből.

A sokáig csukott ajtók megnyílnak végre újra és újra, tőlük utcák, utak vezetnek valahova, akár egy görög étteremhez is. Ott is nyitva állt már az ajtó, és ránk várt, hogy Souvlakival, Baklavával és egy finom kávéval megünnepeljük a vasárnapot. Az ünneplés módjai ( mit, mikor és hogyan) találékonyság és tapasztalat kérdése, mint ahogy a kánikula elleni védekezés is az. Igaz, hogy nem túl sok sikerrel.

Az utcák és utak emberekhez is vezetnek már szerencsére, nemcsak épületekhez. Találkoztunk az ifjú házasokkal és Thomas bátyjával is. Végül nála kötöttünk ki, és estébe nyúlóan megnéztük a fiatalok által a Salzburg környéki hegyekben a nászúton készült képeiket, videóikat.

Telnek a napjaim örömmel, örömtelenül, vidámsággal, vidámság nélkül, szorongással vagy anélkül, erővel, erőtlenül, hirtelen jött sírással vagy  sírás nélkül.

Akármi is történjen mindig várom, hogy még sokáig eljöjjön egy új nap, mert a könnyek felszáradnak végül, és az örömtelibb napok veszik át a hatalmat felettünk. 

Így legyen, ezt kívánom nektek is. 

                                 

Intézkedés és türelem

Mikor el akarok valamit intézni, azt azonnal akarom. Nem tudok várni vele, zavar, hogy előttem van egy teendő, amit el kell végeznem. Ha nem tudom megtenni, akkor is a fejemben van az, hogy hogyan fogom megcsinálni. 

Ha más valakitől függ a teendő sikere azon gondolkozom, hogy fog reagálni rá, és ez mennyire befolyásolja a megvalósulást. Az a másik persze sokszor nem tudja, mennyire fontos nekem, és nem válaszol azonnal szóban vagy írásban. Én csak várok, nem is tudok nagyon máshoz hozzáfogni, mert az elvégzendő dolog, és a másik fél miatti türelmetlenségem akadályoz benne. Szerencsére fejlődöm, és a sok tapasztalat meghozza az eredményt.

Mennyi mindent kell tanulni. A türelmességet is többek között. Ez is egy erény, mely lehetővé teszi, hogy ne legyünk ingerültek, ne szorongjunk, ha valami késik. Ez utóbbiakat el kell engedni. Legyen meg  várakozás képessége, hogy végig tudjunk menni azon az úton, mely a végcélhoz visz, és ne okozzon gondot, ha nem kapjuk meg azonnal, amit akarunk. Mindig meg kell szerezni azt, ami a békéhez és a megnyugváshoz vezet, mert megéri.  Meg kell tapasztalni és élni a türelmet, a várni tudást újra és újra.