Köszönet

A hóban, az esőben,  a cuppogós latyakban  talán már olvashatatlanná volt az a pár szó, melyben köszönetet mond valaki egy ismeretlen megtalálónak, a jótevőnek az elveszettnek hitt, de megtalált kulcsért. 

" Olyan vagyok, amilyen vagyok. És jól van úgy, amilyen vagyok. Azt teszem, ami nekem való... Az vagyok, aki vagyok, Isten által így formált és alkotott..."

Anselm Grün

Semmi

"...A havazás mögött inkább csak a hegy kontúrja látszik, és a fák elmosódott foltjai. Kiss Benedek egyik verseskötetének címe jut eszembe, A havazás mögött. Ez  a cím a maga egyszerűségével és titokzatosságával mindig mélyen megérintett, elég volt csak rápillantanom a könyv gerincére, és máris egy tágasabb horizontú, rejtelmesebb világban találtam magam. Mi van a havazás mögött? A kérdés látszólag ostoba és értelmetlen. A  havazás mögött nincs semmi mondta egy mozgássérült gyerek a régi munkahelyemen. A havazás mögött talán tényleg nincs semmi, illetve maga a semmi van, ami már egyfajta költői tér. Ez a semmi az, ahol minden fellelhető, ami valóban fontos."

Győrffy Ákos: Haza - részlet

Hóömlés

Nem esik  a hó, hanem ömlik, ahogy az idokep.hu  írta: Hóömlés van Sopronban és az Alpokalján. 
Egy hópehely = egy hógolyó. :-)  Öt összecsomózódott hópehely gyakorlatilag beborította az alkarom, ha a képeken nem is látszik.
Tegnap a kollégiumban szálltak meg a Fertő tó körüli extrém gyaloglásra érkezők. Ez most összejött nekik, vagyis az extrém. 
Hajnali kettőkor kelés, hajnali fél 4-kor találka Oggauban, Ausztriában egy 120 km-es Fertő-tó körüli gyalogtúrára, és most itt ez a hó!
Rájuk gondolok...
Bentről szép, de kintről is az volt. 
Elromlott a billentyűzetem, el kellett indulnom venni egyet a szomszéd utcában. Közben bevásároltam, fényképeztem és gyönyörködtem.
Aztán mivel az o és az l betűk állandóan összeragadtak, ki kellett cseréltetnem. Elindultam újra, ki is cserélték, közben újra gyönyörködés és plusz zacskó a billentyűzetnek, hogy szét ne ázzon.
Eddig ennyit a napról...

Tanulságok

Ha mindenképpen tanulságokat akarok levonni a mai nap eseményeiről, akkor csupa vigasztalókat fogalmazhatok meg:
- Valahol mindig megtalálható az, amire vágyom! Átugrottam egy megyehatárt, aztán gyorsan egy másikat is, hogy szökdeljek örömömben végre valahára. Nálunk nincs hó, Veszprém megyében viszont éppen kedvemre valóan sok.
- Kitartónak kell lenni! Vagyis ismételgetni a kedves "sofőrnek", hogy én bizony mielőtt hazaérnék a hómentes lakóhelyre, sétálni akarok  a hóban. A kitartásnak végül (jó esetben) eredménye van!
- Semmi sem helyrehozhatatlan! Ha megmerül a bokacsizma, ki lehet rázni, és úgyis megszárad egyszer minden. Zokni is, csizma is, nadrág is.
- Miután bemaszatolom az örömteli képem hóval, és erre azt mondja M., hogy biztosan hideg lehet, és ő ugyan ilyet nem tenne. Ekkor még egy adagot rá lehet tenni a sajátra. Az övére ilyen bejelentés után már nem merek:-D, de hógolyót azért kap. Nevet, de nem kapom vissza! Kár!
Nem vagyunk egyformák, de nem is kell egyformának lennünk. 
Ez viszont megnyugtat.

Hétvége 2. rész

Reggelre ha nem is sok, de egy kis hó, mert ott fenn  tudják, hogy szeretem, és szülinapra jár nekem!
Anyusomnál paprikás csirke uborka salátával ebéd, még szép virág, jókívánságok, bankjegyek gerincgyógyításra, Vízöntő jellemzői képeslapon, közben nevetés, mert időnként betalált, de nagyon. 
Hematit kő a csuklómra, mert elűzi a negatív energiát, és egyébként miért is ne? Mellé égnek emelt ormányú elefánt, szintén miért is ne? Anyusom űző-bevonzó erőkkel is ellátott a mai napon!
Még édesség, hátha kevés a kiló rajtam, de most már végleg vége a decemberi, januári ünnepeknek, leállok a szénhidráttal. Fények, szamócás kölyökpezsgő, kissé megnyomott süti, de jó krémes... 
Délután ( és folytatom) Kun Árpád: Boldog észak-ja, mely szintén az ajándékok egyik része, és szép része.
Olvasgatom a FB-ra, blogba és sms-en, e-meilen kapott nekem írt sorokat.
Nyugalom, béke egész nap, jó így. Ajándék!

A Biblia olvasásához írt útmutató pedig ezt írja a Vízkereszt utáni 3. vasárnapra:

" Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről és asztalhoz telepednek az Isten országában."
( Lk 13,29)

U.i.: Anyu reggel mondta, hogy vár délben ebédre, és azt mondta, hogy puszit is hozzak magammal. Én még álmosan nyuszinak értettem, értetlen hallgatás után tisztáztuk, majd nevettünk...:-D

Hétvége 1. rész

Legyen ez egy napló-féle:
Péntek délután Thomasszal Skype-oltam, beszéltünk vagy fél órát a megzuhant lelkivilágáról, volt hogy még sírt is. Elemeztük a helyzetét, jó volt vele beszélgetni. Eljött volna a szülinapomra, de megbetegedett. Jövő héten pótoljuk.:-) 
Este M-tól virágcsokrot kaptam, és egy lapot melyen figyelmeztet, hogy élvezzem az életet, kollégától is kaptam szép szavakat kinyomtatva. M-nal este még malmoztunk, mert játszani kell, és ő győzött 3x! Nem baj, mert a játék nem feltétlenül győzelmet jelent számomra. Azért én töröm a fejem egy visszavágón. Szintén csak a játék kedvéért! :-)
Ma délelőtt vittem a temetőbe apu sírjára kék jácintot, melynek tömény tavasz illata volt. Mikor megérkeztünk a temetőbe szúrósan apró pelyhekben kezdett el esni a hó némi esővel keveredve, és naponta többször eleredt.
A vad szél mintha nem is lenne testem, a hátamat megnyomta, és elől kijött volna a mellkasomon, de meleg kabát voltam, tehát átvészeltem. Jött az ötlet igyunk meg meleg helyen kávét, ott ahol sok csokit és bonbont is gyártanak. 

Aztán eljött az ebéd ideje, de ma nem főztem, és bár a szülinapom holnap lesz, de M. ma volt itt, elmentünk egy étterembe, ahol szép volt a tejüveg, tulipán volt az asztalon, tetőket, kéményt, szállingózó havat láttam az ablakon át, kis madáretető volt az udvaron és sok-sok piros bogyó. Azt nem mondom, hogy a vörösboros marhapörkölt könnyű kis ebéd volt, de jó volt, és úgy érzem egészségemre vált.
Délután beszélgettünk, M. síversenyt nézett. A hölgyek versenyében magyar a 3. helyezett ( Miklós Edit), majd én elaludtam, este miután M. elment még egy mécsest gyújtottam, és szomorú arccal néztem ma  a világba, ahogy látom a selfie-men, pedig nem vagyok az. 
Valahogy így rögzültek a vonásaim az évek alatt. Vegyük úgy, hogy elgondolkodó!

Hétvége

Ez  a hétvége érzelmileg elég sűrű: 
Apu halálának kerek évfordulója, rá egy napra születésnapom, ünnep és gyász közel egymáshoz. Pár óra különbséggel Apu majdnem a születésnapomon halt meg. 
Mindig csendesek az ünnepek nálunk egyébként is, 15 éve pedig temetőbe menés után  hamarosan születésnapi tortázás is következhet. 
Külön tudjuk választani a két eseményt, mivel bulizós születésnapjaim soha nem voltak, a két évforduló elfér egymás mellett egy hétvégén is, mert idén éppen erre a két napra esik.
Jut idő mindenre, jut életre halálra, de inkább jusson az életre!
Így legyen!

  

"Szeretek élni.
Néha persze rajtam is eluralkodik a vad, kétségbeesett, elviselhetetlennek tűnő szomorúság, de már túl vagyok rajta, tudom, hogy pusztán létezni, életben lenni nagyszerű dolog."

( Agatha Christie)

Tisztulás

Olvastam egy újságban, hogy a selejtezést úgy kezdjük, hogy először nézzünk szét a lakásban, és amiről azonnal tudjuk, hogy nem kell, gondolkodás nélkül szabaduljunk meg tőle. Ma ezt tettem és folytatom, csak lazán, napokon át: üvegek, újságok, számlák, ruhák, régi videokazetták...Bekukkantás az íróasztalba.
Aztán az alaposabb selejtezés, ami komolyabb döntések sora, majd a megmaradt dolgok rendszerezése a cél.
Amit kint csinálok, mindaz megtörténik magamban is, tisztulok, rendezek a gondolataimban is. Annyira rajta vagyok most ezen az ügyön.
Ráadásul tegnap béltükrözésen voltam ( mínusz 1 polip),  ami ugye béltisztítással jár előtte, és nem a kedvencem annak a 3 liter folyadéknak az elkortyolgatása, de beillik a terveimbe. Ez is egyfajta tisztítás. Tisztaságra, helyre vágyom minden téren, hogy legyen helye az újnak is. A január mint kezdet tökéletes időpontként.
Kezembe vettem Thomas Merton: A csend szava c. könyvét. Nem csak a naplót, amivel egyelőre nem boldogultam első laptól az utolsóig, hanem a válogatott műveit, és tudom, hogy ezt (is) akarom, és el is kezdem lassú olvasásra. Nem régen találtam meg a bolhapiacon, és de jó, hogy megtaláltam.

U.i.: Születésnapomra továbbá meg fogom kapni Kun Árpád: Boldog észak és Tan Twan Eng: Esti ködök kertje c. könyvét. Köszönöm Holdgyöngynek és Izabellának az ajánlásokat.

Beszélgetések

Olyan jó volt ma a 15 éveseimmel. 
Folytattuk a beszélgetést a személyiségtípusokról, de ezúttal gyakorlati dolgokkal közelítettük meg az elméletet, ami nem biztos, hogy egyértelmű folytatása a múlt heti beszélgetésünknek, de akkor két dolog bizsergett nagyon bennük, és én erre felfigyeltem:  
A stresszoldás, valamint  a tanácsok "gyártása" , elfogadása vagy elutasítása. 
Tulajdonképpen erre a két dologra épült így ma a beszélgetésünk, és rengeteg jó ötletet hoztak ők maguk is, és én is igyekeztem adni nekik tudást. Helyesebben irányítottam a beszélgetést, volt benne elmélet és saját tapasztalat is.
Van két lány, aki lekuporodik elém a földre, és le nem veszi rólam a szemét úgy figyel, és hozzászól. Mivel ez a kis csoport mindig ilyen összetételben van együtt a beszélgetéseinkkor, mernek már egymás előtt is megnyílni. Másik csapat, az idősebbekkel is hasonló a helyzet. Az örökösen provokálók elhagyták a kollégiumot, így alakult.
A" kicsik" 15 évesen annyi mindenen átmentek már, és korukhoz képest nagyon éretten fogalmaztak, kérdeztek. Kevés a hagyományosan rendezett család. Egyre kevesebb.
Kellenek a beszélgetések, nem igaz, hogy a fiatalok nem akarnak beszélgetni!