Advent 7.

"Ó lassú ébredés, óra

csengése nélkül, jó piszmogás

és hűvös, tiszta ing."

( Radnóti Miklós: Decemberi reggel - részlet)

Már magában a vers címében is benne van, ami jó érzéssel tölt el: "Decemberi reggel". Lehet kóstolgatni a szavakat. Különösen, ha vasárnap az a reggel...
Tegnap anyuval névnapoztunk, jött a Mikulás is, és ahogy kell, piros zacskókban tette le a nekünk szánt ajándékot. Az egyikben szándékosan csak piros alma és mogyoró volt, hogy idézze gyerekkorunk dalát.
Anyusomnak hozott a Mikulás egy szarvasos és hópehelymintás plédet, milyen jó lesz TV nézéshez. Én már kipróbáltam, ugyanilyen van nekem is, puha és meleg, mi mást lehet elvárni egy plédtől, de főleg az embertől: 
Soha semmi többet, mint amit lényegéből képes adni.

Advent 6.

*

Mielőtt elindultam volna a száján összekötözött szemeteszacskómat kitettem az ajtóm elé, hogy majd kb. egy perc múlva levigyem a konténerbe, miután felveszem a kabátom és az egyéb téli holmijaimat.
Mikor kiléptem már felöltözve, hogy bezárjam az ajtót is, már nem volt ott a teli zsák ( ...piros alma, aranyág...)
Valaki elvitte lefelé menet a szomszédjaim közül, azt sem tudom ki, megköszönni sem tudom, de egy jó gondolat azért száll felé részemről is.

" Csodálatos, hogy a legkisebb cselekedet is nyilván van tartva az Úr előtt. Az örökkévalóságban nem fog hiányozni belőlük egy sem, sőt ott lesznek a régen elfelejtett, vagy soha számba vett szolgálataid is."

Szikszai Béni

*

* A képek a munkahelyi Mikulás jövetelekor készültek.

Advent 5.

Mikor a második gyertyára, a remény fényére várunk a hit gyertyája után, mikor Judit nap is közeledik, mikor anyuval ez alkalomból összeülünk a hétvége egyik napján( pontosabban szombaton), mikor hiába várunk a hóra, de ha találunk a neten legalább egy kis dekorhavat, azt azért megnézzük, mert rajtunk ugyan nem fog ki a valódi időjárás, de várunk az igazira is. Addig is elvagyunk az esőkopogással, azt fogadjuk el, ami van.
Mikor halkan szól a zene, aztán már az sem, közben gondolkodunk, aztán már azt sem.
És általában ekkor el is mosolyodunk. 

„Ha akkor mosolyogsz, amikor teljesen egyedül vagy, tényleg komolyan gondolod.”
Andy Rooney

Advent 4.

Állok a buszmegállóban, mint máskor, várom a buszt, mint máskor. Esernyőt nem húzok, inkább beállok a megállóba valaki mellé. 
Nem ismerem, mégis van egy közös bennünk: 
A lámpa fényét és alatta azt a kis hópelyhes dekorációt nézzük kitartóan, meg a sűrűn hulló cseppeket, persze várunk is, és valahogy rá is érünk közben. 
Nem jön a busz! Máskor ilyenkor  talán a szám már elhúzom egy kis grimaszra.
:-)
Mégis csak más ez a várakozás, mint máskor...

Advent 3.

Valamit ebben az adventi időszakban követni akarok, és  mottóm, a magam böjtje, hogy: 
A kevesebb több! 
Úgy látszik sikertelen voltam eddig célomban, ha mindig újra előveszem ezt a gondolatot, de úgy érzem advent erőt ad hozzá.
Már párszor leírtam, hogy sok van a sokból: tárgyakból( Nesze neked fogyasztói társadalom!), ételből, italból, negatív gondolatból, felesleges szóból, elfecsérelt időből, önsajnálatból, önzésből, türelmetlenségből... 
Ebben az időszakban  át tudom vizsgálni magam, és tenni is azért, hogy visszafogjam magam mindabban, amiben sok vagyok, amiből sok van, mert őszinte az óhajom, hogy ezen változtassak.
Megjegyzés: Csak a úgy a saját elhatározás is milyen jó lenne, bármilyen segítő időszak nélkül!:-)

Advent 2.

Adventkor jellegzetesek az illatok is, a fahéj és főleg a citrusillatok, leginkább a narancsé. Eszembe jut ilyenkor gyerekkorom falujának egyedül élő postamesternője, Teri néni, akinek festett szőke haja és finom citromillata volt. Használt valamilyen parfümöt, vagy inkább valamilyen kölnit, mert ott abban a kis faluban még nem ismertük a parfümöt. 

Mikor eljött hozzánk, éreztem ezt az illatot, és sokáig kerestem felnőttként is eredménytelenül. Ez legyen a legnagyobb bajom, de minden keresésünk fontos, és főleg gyerekkoromban  hittem azt, hogy nagyon egyszerűen megtalálok majd mindent. Illetve fel sem merült bennem, hogy egyáltalán keresnem, és várnom is kell bármire.

Ma már tudom, hogy így van, és egyre fontosabb, ráadásul örömteli része életemnek. 

(Krikszi, a képen van az a mézeskalács templom, amit Kőszegen vettem, és megígérten neked, hogy elhozom egyszer a blogba.)

Advent 1.

Csorba Győző: Téli ünnep

A sár éppúgy sár, mint akármikor. Éppúgy bemocskolja a kristály–
szél alját, mint például három hete. Éppoly szomorú a málló vakolat
porlása a falon s a leveletlen gallyak bádogcsörgése az akácfán.
De jön az ünnep, s nő, fényesedik. Megtölti a szíveket, s kidől
belőlük. A sár, a gally-csörgés, a málló vakolat: kellék lesz, épp
idevaló. Az ünnepé, mely hívja őket, s lábához szelidíti. Az ünnepé,
mely oly mérhetetlenül hatalmas, hogy még ellenségét is magához
engedheti kockázat, aggodalom nélkül.
Az ünnep a szív legfőbb gazdagsága.

Advent első vasárnapja

Árnyék a fénnyel

együtt a teljesség;

gond a reménnyel

Szirmay Endre

Tegnap egész nap sapkába, sálba, kabátba itta be magát a nyirkos levegő és a csöpögő eső. 

Az első bátortalan, még kissé korai fények is megjelentek már, a legjobbkor, mikor szinte egész nap sötét volt. Így van ez rendjén.

Ma meggyújtották az első gyertyát az adventi koszorúnkon, a hit fényét, mely már nem bátortalan, és egyre fényesebben követi majd a remény, az öröm és a szeretet gyertyája.

Koszorúk

Munkahelyemen a gyerekek adventi koszorúkat készítettek egy kolléganőm irányításával. Jutott a portára, tanáriba, és még kis díszek is kerekedtek számukra, mert volt egy ez+azos kosár, ami kincsnek számít ilyenkor, abban lehetett turkálni, és majdnem üresre kipakolni a munka előtt, és vágni, hajtogatni, ragasztani. Örültünk, hogy van akit valami más is érdekel még a facebook állandó pötyögtetésén kívül. Jó-jó, ez talán egy kis túlzás, de nem is olyan nagyon.
Legnagyobb kincs azonban az metszőolló volt, mert az valahogy mindig "eltűnt". :-D
Szép időszak vár ránk.