Temetőben

Van a temetőnek egy árnyas szeglete, amit fekete-fehérben látok. Itt vannak a  régi sírok, a kőből faragott, szomorú női arcok, a rozsdásodó kerítésláncok, a sokat bíró márványok, a párnaszerű dús, puha moha és a régi kőkerítés.
A tegnapi eső miatt mára halasztottuk a sírokhoz menést, kivittünk mindent, amit kell. Anyu csak akkor nyugszik meg, ha minden el van rendezve. Tulajdonképpen én is.
Holnap este a kialudt lángokat újra meggyújtjuk, és viszünk még mécseseket, hogy fényesedjen nekik: a nagyszüleimnek és Apunak és mindenki másnak. A krizantémnak fanyar illata van mint mindig, de idén nem kell aggódni, hogy lefagynak-e a szentek és a halottak ünnepére a virágok. 
Tavaszi kék volt az ég és langymeleg a temetőben, zsúfoltság, fenyőillat és néhány ott maradt virágszirom a temetőket is érintő buszokon.

Kis történet

Újra megtörtént, hogy  egy éjszakai parkolás után a szélvédőn néhány falevelet találtunk. 
Aztán induláskor azonnal lehullanak, de mindig marad egy, ami ( majdnem aki-t írtam), jön velünk egy darabig, és én drukkolok, hogy minél tovább maradjon. 

Más! 

Még az a szerencse, hogy a műtét fekve zajlik, és utána is ágyban vagyok még egy darabig, mert annyit szaladgálok előtte a kórházba az előkészítés miatt, hogy legszívesebben most is lefeküdnék.
A vér- és vizeletvizsgálat talált bennem egy gyulladást, most megyek antibiotikumot íratni a háziorvossal. Remélem műtétig elmúlik, nehogy már emiatt halasszák.
Altatóorvos kérdezte, hogy izgulok-e, mert szapora a pulzusom. Pedig nem is, mi lenne ha tényleg izgulnék. :-)
Lábadozás alatt sokat olvasok majd, és alszom is eleget.
Vonzó dolgok!

Kezdem

megismerni a várost, ahova a gerincemet megyek gyógyíttatni. Talán akkor jön el ez a pillanat, mikor a nagy egész kissé felületes ismerete mellett a rám váró részletek is építik már a tudást. A kezelések előtt és után van időm sétálgatni, tegnap is így volt. Olyan a hely számomra, mint egy színes, szabadtéri váróterem.
Gyógyítóm azt mondta, örül, hogy a gerincem egyre javul, és én is érzem, de még nem annyira, amennyire szeretném. Hosszú folyamat a gyógyulás, hosszabb, mint hittük.Türelmetlen vagyok, pedig hosszú idő alatt romlott el, tehát meg kell adni az időt a helyrehozatalnak is.
Mindenesetre hiszek neki, (elérte nálam!), mert ő ismeri az egész mellett a részeket, melyekből összeáll a gyógyulás. Azt mondja a kijavított részekből( pl. csigolyák, izületek) áll majd össze az egész, a jó, a jobb gerinc. 
Miért is lenne  másképp?

Volt erdő,...

...mező, bogyó, béka, levél, tócsa, erdőszéli ház tegnap délelőtt. Volt kis ködpaca is itt-ott, éppen csak annyi, hogy sejtelmességet adjon az útnak.
M. megint előnyre tett szert az úton, mert békákat akartam fotózni, de mire sikerült volna, elugrottak, viszont jól elment vele az idő.
Miért akartam békát fényképezni? Már megint ide jutottam, hogy miért is a kattintás, miért nem elég csak a látás, vagy "csak" a nézés. A válasz valami olyasmi, hogy mert szeretem csinálni, az enyém is marad, de másé is, ha átadom, akkor miért ne? 
Végül aztán maradt a bogyó, levél, erdőrészlet, sűrű, apró cseppek, egy magamnak is vágyott, titokzatos ház, mert azok megvártak ugrálás nélkül.
Egyébként meg  végül a gépet zsebre téve hagytam lenni azt, ami van, hagytam vagyis próbálkoztam, hogy csak a látvány és a hangok legyenek jelen  a kalandozó elme kizárásával.
Olvasok egy könyvet* a meditációról, olyat, ami lépésről lépésre tanít, és persze nem mesterfok rögtön a végeredmény.
Tetszik, (régóta) érdekel a téma, és most találtam egy könyvet, mellyel elkezdhetem, ami nem riasztott el attól, hogy egyedül is megtanulhatom legalább a meditálás alapjait, mert elég volt már a halogatásból.
Aztán lesz, ami lesz!

* Victor Davich: 8 perces meditáció

Tejüveg

Néztem a lámpák által sárgára festett ködöt kora reggel a buszmegállóban állva, és észrevettem, hogy halkabban beszélgetettek az ott várakozók, mint máskor. 
A köd tapintatos, visszafogott, és jólneveltségre tanít.
Igazi októberi végi hangulatot adó érzés sötétben munkába indulni, és avarszagú, fémesen hideg ködillatot lélegezni.
Nem is éreztem magam nagyon szerencsétlennek, pedig a korai felkelést nem szeretem. Későn fekvő vagyok, és ha korán kell kelni, a kevés alvás után álmos vagyok.
Szerintem a köd miatt voltam ilyen elnéző és megbocsátó kényszerű kialvatlanságom miatt, mert tulajdonképpen én szeretem ezt a "tejüveg-van-körülöttem" időjárást.

Itthon

Ünnep van, és véletlenül vagyok itthon, vagyis nem dolgozom. Sok gyerek egy napra nem utazik haza, és vigyázni kell rájuk. Vannak anyagi okai is a döntésüknek, a távolság is ok, a lustaság is, és az is nyom a latban, hogy itt van-e a városban a barát vagy a barátnő, vagy esetleg otthon találkozhatnának. Kollégáim egy része tegnap volt szabadnapos, a másik része- melybe én is beleestem- pedig ma.
Rizs a sütőben, a fasírt sül, és savanyúkáposztát teszek majd mellé. Anyu átjön enni dél körül. Kinn sötét, ködös idő, bár mondták, hogy ez lesz a hét legmelegebb napja, de ez itt nem jött össze.
M. hazajött Isztambulból, szerintem háremet nem hozott haza:-), mindig mindent elmond, már említette volna, ha mégis! A hétvége egy napján jön hozzám szokás szerint, és átbeszéljük a dolgainkat, biztosan egy séta és egy jó ebéd is belefér, majd meghallgatom a törökországi élményeit is. Ma orvoshoz van időpontja, ő sem marad ki a a sorból.
Az ünnep nekem most az, ha egész nap itthon lehetek ebben a borús, ködös időben ( pedig szeretem!), és megosztom jelenleg  az időm a számítógép és a konyha között. 
Odasandítottam egy könyvre is, majd később kézbe veszem.

Faleveles mécsestartóm

Őszi alkotókedvem újra kicsúcsosodott egy "alkotásban". 
Kellett hozzá néhány színes levél a ház elől, cellux, valamilyen üveg, bele mécses, és körülbelül fél perc a vasárnap délutánomból.
Aztán ma este munka után jó szolgálatot tett a leveleken átszűrődő sárgás, meleg fény, hogy az ajtó becsukása után pár perc alatt tényleg otthon legyek.

Jó hír

Szerintem sokaknak hozok örömhírt.
Készül Petrik Adrien 3. könyve, melynek munkacíme: A hideg szóda élvezete, avagy füveskönyv devizaadósoknak.A könyvben arról fog írni, hogyan élnek most, és hogyan lehet kevés pénzből jó dolgokat varázsolni.
Hol olvastam a hírt? A Nők Lapja Enteriőr októberi számában, mely egy elég jól sikerül példány. Szintén ajánlom. 
Négy gasztroblogoshoz is bekukkantanak többek között benne, Schäffer Erzsébet Balaton-felvidéki hétvégi lakjába is, és természetesen egy sok képpel illusztrált nagyon jó cikket olvashatunk Petrik Adrienről és a házáról, az ötletes dekorációkról, a kertről stb. Ahogy tőle vagy róla szoktuk meg.
Van az Őrségről is írás, mi mással, mint szép képekkel, de lehet az Őrségről nem szép képeket készíteni?
Én most az új könyvnek örülök, de nagyon. Megveszem a másik kettő mellé, és ideje lesz a régi kettőt lapozgatni, itt az ősz.Gondoltam már párszor arra, hogy de jó lenne egy harmadik könyv tőle, mivel az első kettőt* oda-vissza agyonlapoztam már éveken át.

* Asszony és háza
   A másik kert

Színes pacák és könyv

Járműben tehetjük meg azt, hogy kényelmesen, melegben ülünk, és közben mellettünk siet el a hideg, de színes világ.
Veszprém és Balatonalmádi között van egy narancsos-vöröses-rozsdabarna sáv nagyon hosszan. Festmények jutnak eszembe róla, mert a gyorsaság, kissé elmossa, elpacásítja a látványt. 
Milyen szó az "elpacásítja", létezik egyáltalán vagy csak a toldalékolás játéka hozza létre? Magyarul tanulóknak nem semmi ezt megérteni, sőt, létrehozni!
Tegnap könyvtárban voltam, jó program, nagyon szeretem. Kicsit bántott, hogy a blogos társak által megemlített könyveket nem találtam.
Találtam viszont egy könyvet, amit alig várok, hogy elkezdhessem. Thomas Merton: A csend szava.
Az író kalandokban bővelkedő 27 év után trappista monostorba vonul, majd 10 éves hallgatás után elöljárói kívánságára naplóírásba kezd, melyben megosztja velünk "a monasztikus béke és a szemlélődő imaélet rejtett kincseit". Így szól a könyv hátsó borítóján az ajánlás néhány szava.
Lassan fogom olvasni jegyzetfüzettel a közelemben.

Ui.: Most nevetgélek magamban a címbéli "pacák" szón. Most vettem észre, hogy azonos alakúságával egy másik jelentést is hordoz magában. 
Mint látjátok, nem egy férfiról írtam szlengben.:-)