Nyelvtanulás

Előkészítettem az angol ( folytatás) és a német( újrakezdés) tanulásához az anyagokat. Egyik fogadalmam volt erre az évre a nyelvtanulás, és ha a februári összefoglalómat írom, akkor benne kell lennie, hogy már csinálom.
Szeretem is, érdekel is, és sok időt elvesztegetek a tanulásuk nélkül.
Az, hogy nem használom ki azt a lehetőséget, hogy M. anyanyelve német, mi pedig mégis az angolt használjuk közös nyelvként, kezd számomra is érthetetlen lenni.
Ha valaki viszont az angolt tanulja, annak ideteszek egy linket. 
Lehet böngészgetni, használni:

http://www.5percangol.hu/

Ezt a linket pedig Mártának köszönöm, még decemberben tette fel, és most is ezt a rádiót hallgatom:

http://www.mdr.de/mdr-figaro/index.html

  

U.i.: Vágyam a francia. Csak úgy a nyelv iránti szerelemből...:-)

Lefekvés előtt

Az orvoshoz menést gyakran halogatom, mert annyit kell ott várni,  és úgy köhögnek a betegek. Nem csodálkozom rajta, csak tényként kezelem. Ha nem  a bajaimmal mennék már eleve oda, akkor ott betegednék meg. Máskor időpontot kérek.
Rászántam magam végül kedden, és 2 órányi várakozás után kaptam egy lórúgás antibiotikumot az arcüreggyulladásomra.
Szedem pár napig. Van amikor kikerülhetetlen, de sajnos  a velejáró kellemetlen mellékhatások is.
Hogy este a napom  átgondolós értékelésekor legyenek jócselekedeteim is- melyekre elalvás előtt gondolhatok a hibák mellett-, többek között írattam egy kolléganőmnek fel gyógyszert, hogy ne kelljen neki ezért elmennie a rendelőbe.
Továbbá szóltam valakinek, hogy újra van olyan esernyő egy boltban, amilyen nekem már van, és ami neki annyira tetszett, mikor a legutóbbi esőben azzal érkeztem. 
Hadd legyen neki is! 
Csak a sztárokat zavarja, ha egyforma holmijuk van!:-)

U.i.: Zsóka, ez az a mécses, amely érdekelt!:-)

Szép

Varga Lóránt könyvében* találtam pár szót, melyek összefűzve így hangzottak:

"...a  szépség fokozhatatlan egyszerűsége...."

Miért is írjak én most erről többet? 

.

* El Camino - Kis Titkok Könyve

Más:

Tegnap elmentem a gyertyás boltomba, a gyertyaöntő üzem sok polccal ellátott mintaboltjába, mert odavágytam egy hirtelen ötlettől vezérelve egyértelműen a szerzés vágyától hajtva. Pedig hogy meg akarok tőle szabadulni!

Odaballagtam, ahol darabra is, kilóra is vehetek mindenféle gyertyát és mécsest, azonkívül mécsestartókat és olajokat is. 

Végül a vállamat húzó adaggal jöttem haza, nem mintha nem lenne itthon még bőven.

Olyan mohó örömmel pakoltam ki a  táskám, mint szombaton, mikor a könyvtárból hazaérve a könyveket raktam ki, és válogattam közülük.

Majd nem túl megerőltető gondolkodás után döntöttem, hogy végül azon a szürke, tócsákat kerülgető napon munkába indulás előtt még melyiket is égessem egy kicsit.

Vonzások és taszítások...

(Ha elhagysz...)

Ha elhagysz, mint az ég alján a nap, 

mit is tehetnék, hogy ne szánjanak

ki fogná föl szívével énekem, 
ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem.

József Attila

Két tizenévesem vonzza és taszítja egymást. 
Mennyire bonyolult, és még sincs benne semmi új. Alig hiszik( csak a saját szerelmi vívódás az egyszeri megismételhetetlen ebben a korban), hogy én már átéltem, sőt, tanúja is voltam mások hasonló helyzetének. 
A sors úgy hozta, hogy mindketten nekem beszélnek helyzetükről, ráadásul úgy, hogy tudják is egymásról, hogy én vagyok a "mindentudó adat-és infóbank". Az sem véletlen persze, hogy én vagyok a kiszemelt bizalmas. Nehogy már egyoldalúan lássak!:-)
Mi is az én dolgom? Nem kiszivárogni, mert információt persze hogy szeretnének tőlem, a középen levőtől. Ja, kérem, így könnyű lenne!!!
Nekik kell dönteni hogy éreznek, mit akarnak, én majd a döntésük után legfeljebb segítek szenvedni vagy örülni. Ne hagyják magukat soha befolyásolni. Persze, egy-egy beszélgetésben most is sok minden benne van, át lehet adni tudást és véleményt a konkrét helyzet felhasználása nélkül is.
Tanítom közben nekik a diszkréciót, mi az, hogy jól értesülten (?) a másik titkait nem kiadni, pláne úgy, hogy mind a ketten megkértek a titoktartásra.
Hova tűnne a hitelességem, a szavahihetőségem, ha mindezt elfelejteném? 
Majd egyszer megértik ezt is, mást is... Majd, egyszer, talán...
Felnőtt korban sem mindig egyszerűbb.

Szombaton este jutottak eszembe

Benne van abban sok minden erről a hétről és a fárasztó munkanapokról, hogy múlt éjjel közel 10 órás alvás után az ablakon kinézve arra az elhatározásra jutottam, hogy hiába csöpögően vizes minden, attól még nem tisztább.Olvad a hó, esik az eső, és valahogy nem mos tisztára semmit, sőt régi takargatnivalók kerülnek felszínre a taszítóan fekete, kérges hókupacok szomszédságában.
Aztán parkolóhely hiányának bosszantó ténye vezetett el oda, hogy az elmélet hiába van, ha nem alkalmazzuk. Gondolok itt most  a gondolat teremtő erejére és a pozitív vágyott képre.
Lett is parkolóhely!
Bosszankodásnak pedig helye nincs, mindig kiderül, hogy felesleges volt, de úgy tudunk ragaszkodni hozzá.
Később válogattunk a könyvtárban, és hazahoztam pár könyvet, melyeknek szerepük lesz következő napjaimban, sőt heteimben. Még mindig örömmel tekintek a könyvekkel megrakott táskámra( fog ez változni valaha?), és bizsergetően jó érzés kényelmesen elhelyezkedve a fotelban immár itthon belelapozgatni mindegyikbe abból a célból, hogy eldöntsem,  melyiket is kezdjem el. Az első mondatok különösen fontosak, olyan vonzást vagy taszítást indítanak el bennem a könyvvel kapcsolatban, melyek már nem nagyon változtathatók meg.
Még mindig szerepük van a gyertyáknak estéimben.
A február még sötét, és nem bánom a korai sötétedéseket. Marad is ez így lakótelepi lakásban kifelé vonzó kert és tágas tér hiányában.

Január összefoglalója nem túl mélyen...

.... , de annál hosszabban leírva.:-))) Tulajdonképpen nagyon hosszan, de ez önmagamnak is emlékeztető. Havonta megcsinálom majd.
A január a kizökkenésekről szólt. 
Kizökkent a megszokott medréből az egészség, az időjárás. Anyu kórházba került trombózissal, én eltörtem a lábujjam, aztán anyu gyomra kezdett fájni, én közben a megfázás összes jelét produkáltam, most arcüregem infralámpázom. Ápolom magam és mást is, gyakorlom  a türelmet, összeszedettséget, bosszúságok elengedését, a szeretet érzését, ami akkor jön elő igazán, ha kellünk. Hibát is követek el, és elégedett is vagyok.Megmondom a véleményem, én is meghallgatok. Semmi új nincs ebben most sem.
Időjárás mindent hozott, amit lehet, hótorlaszok, kemény mínuszok, langyos esők, napsütés, viharos szél. Öröm is volt mindez, és harc is az elemekkel. Szeretem a januárt ebből szempontból is.Jó, hogy így alakult, már nagyon kellett egy komoly tél.

Elkezdtem életemben először madarakat etetni, módszeresen és gondosan, közben figyelve az ablakból a madarak ösztönét, egyéniségét, harciasságát, báját. Internetről is tanulom a tudnivalókat.
Volt közben szülinapom is, melynek ünneplése folyt a medrében is, ami ugye nem nagy ügy. 
Váratlan helyzetekhez is kellett alkalmazkodni. Elpasszolni pl. megmaradt ételeket sikerrel, baráti összeülésekkel, beszélgetésekkel jár. Születésnapomnak köszönhetően van tulipánom, primulám és egy új kerekes bőröndöm is. Volt valós és virtuális szülinapi köszöntőm, rám gondolások, kőszegi ebédünk is útközben megállva, és a város hó alatt látványa, ami felért egy születésnapi ajándékként, mert szép volt. Skandináv államban kellett volna születnem vagy magas hegyek közé.

Születésnapom előtt egy nappal van Apu halálának évfordulója, immár 13 éve nincs.
Fogytam 3 kg-t, ami tartósnak bizonyul, nem jött még vissza.
Legmesszebbre vezető utam Kőszegig vezetett, sőt, egy kicsit azon túl az osztrák oldalon Mama látogatása céljából. Ez az időszak továbbra sem a világlátás ideje volt, továbbra is nagyon hiányzik, de itthon tart a kötelesség, a szeretet, a minden... 
Épülésemre kell hogy szolgáljon. Bizonyára nem véletlenül van.
Keretet kapott, és velem van a konyhámban Márta által karácsonyi lapként megkapott csésze, melynek fülébe lehet kapaszkodni, Flora csipkegalléros hölgye a számítógépes szobámban, és használom, nézegetem Ágnes Valentin napi előzetes kis szívecskéit, jegyzettömbjét, mert játszottam.
Olvasok, többek között blogos társak által ajánlott könyveket is. Éppen befejeztem Varga Loránt: El Camino-ját, és elkezdtem Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó c. művét.
Politika? Egyre lejjebb! 

Nincs...

... elrontott kép, csak mást és többet láttató? Fogjuk fel így!:-)
Itt volt a kőszegi szülinapi ebédem, és kifelé jövet elhatároztuk, hogy legközelebb a kávénkat ennél az ablaknál ülve kifelé nézegetve fogjuk inni. Gyorsan le is kattintottam, véletlenül így sikerült. A hiba erénnyé vált?

Átázott földillata van a lakótelepnek.
Eszembe jut Krúdy,  és a "Gyümölcsillata volt a Dunának" mondat, mindezt Latinovits hangján hallom egy régi, agyonhallgatott  bakelit lemezről.
A plusz 12 fokban, éjszakai szakadó esőben, a mostani napsütésben lassan elfogy minden hó. A  hetekig meglévő hó súlya után  lelapulva szorosan tapad a most földhöz  a fű. Mindig minden látvány szép.
Emlék a kőszegi parkolóhely keresésünk, mikor végül a hókupac mögött találtunk is, de M. nem tudott kiszállni, a vezető ülés melletti ajtó jeges kéregbe ütközött( kép). Nem volt dörmögés, másik oldalra átmászva kiszállt, lapát elő, és nekiállt...Remélem a ház lakói megköszönték. :-D
Ő így kezeli a problémákat, váratlan helyzeteket. Miért is kellene másképp?:-)
Ilyen apróságokból is összeállt a január, melyről készítek majd egy összefoglalót, melyben elvesznek az ilyen részletek.

Olvasom...

...Varga Loránt: El Camino - Kis Titkok Könyve c. művét a zarándoklatáról. Igen, így nevezhetjük. Nem út volt, az túl egyszerű lenne, abból elvész  a kérdések felmerülése, vagy a még inkább a kérdésekre talált a válasz. Egy bármilyen úton jobb esetben csak kérdések fogalmazódnak meg, vagy megoldandó feladatok, a szépség élvezete, ha el tudunk hozzá lazulni... A lélek csak később épül a tapasztalatokból, a látottakból.
Válogatom magamnak a sorokat, melyekkel tudok mit kezdeni, melyek rólam és nekem is szólhatnak. Szigorú vagyok, a nekem igazán szóló soroknál állok meg hosszabban, mint pl. a 261. oldalon:
" Az élet az ember komfortzónáján kívül kezdődik."
Azóta azon gondolkozom, hol van az én komfortzónám, meddig toljam még ki, vagy éppen szűkítsem, hogy éljek.

Ember tervez...

A meg sem kezdett nem túl nagy 2 születésnapi tortát bevittem a kollégáknak, kérve őket, hogy segítsenek abban, hogy elfogyjon. Örömmel segítettek. Ilyenek a jó kollégák.:-)
Maradt még mérsékelten  fokhagymás oldalas is( dolgozni is lehetett vele utána) , hasonló kéréssel fordultam egy kollégához, akiről sejtettem, hogy örömmel segít az eltüntetésében. Nem csalódtam, tehát oldalas sincs már meg. Közös erővel birkóztunk meg vele.
Így alakult az utólagos születésnap, végül minden elfogyott, csak nem úgy és azzal, akivel terveztem. Íme, egy példa a váratlan helyzetek kezelésére. Ember tervez, ( olykor) Isten végez... Kis ügyekben, nagyokban is.
Anyu diétán van,  hívtunk ügyeletes orvost hozzá vasárnap. A gyomorfájás igazi oka nem derült ki, bármi lehet: sav, sok gyógyszer...Vittem neki kekszet, kétszersültet, pirítottam kenyeret is. Nem éppen egy utószülinapi ebéd.
A "hómadaram" már nem volt a padon hétfőn. Sajnálom, olyan kis kedves volt. Pedig az éjjeli  mínusz 14 fokban el nem olvadhatott, mégis akkor tűnt el. 
Most már olvadna a közel plusz 6 fokban és esőben, de ezt a napot nem érte meg.