Kajuk Gyula ( Trendo): Hajléktalan pár

Most esős napok jönnek;

vigyázz hát magadra

a fénylő kockakövön,

lépcsőn el ne csússz!

Most esős napok jönnek,

tudom már előre,

hogy szaggatni fogja

derekad a csúz.

Most esős napok jönnek;

talán még túléljük,

nyári vidám kedvünk,

hogy majd elapad.

Hosszú időt kell majd,

bizony átvészelnünk,

míg szárazon vár ránk

kuckónk, az a pad.

Ősz közelít,

sok elhullott gyümölccsel.

Kásásan mállik szét

a talpunk alatt.

Ősz közelít,

sok kavargó levéllel.

Némelyik szúrósan

hajadba akad.

És mégis, néha még

az októberi ég

bocsájt ránk tündöklő

azúr sugarat.

S a kései napon

piruló bogyóból

édes lé csurog;

és nem vérünk fakad.

Fedél

Mikor kitartóan esik, kell egy fedél, és nemcsak az esernyő az. Ha nem otthon vagyunk esőben, akkor is kell egy fedél, ami a leginkább otthonérzést adja.Nem egy kapualjra vágyunk, hanem valami emberközelire, ahová a többiekkel bemenekülünk, és együtt élvezzük a védelmet, az akol melegét.
A nyitott ablakon át látjuk, halljuk is az esőt, és így még inkább tudjuk, hogy megtaláltuk a helyet, a védelmet.  
Aztán akár ismeretlenek is beszédbe elegyednek.
Megteremtettük az otthont. Lehet ez egy kávézó is Kőszegen.

Kajuk Gyula( Trendo): Szép őszi nap

Szárító szelek cserzik

a lágybőrű női arcokat,

mit sem ér a drága hidratáló.

Halastavak partján kifeszítve

várakozik már a baljós háló.

Még pirul a naptól a csipkebogyó,

de húsát már csipkedi a dér,

csábtáncát a légben ellejti

egy ledér levél-bajadér,

mikor kitartója, az ág már ejti.

Csak harmatcseppet fog a pók,

fázósan dideregnek a nagyapók,

de korai lenne begyújtani még.

Fönt diadalmasan tündöklik

hideg azúrkéken a szeptemberi ég.

Vészi Endre: A kertből soha nem ment el a nyár

A kertből soha nem ment el a nyár csak éppen
elfödte finom metszésű arcát a köd csipkéivel
a piros alkonyok moáré-selymét összegöngyölte
s fölfüggesztette egy égi toronyba
a költöző madarak is ittmaradtak nekünk
lehunyt szemhéjunk mögött
és dermedt ezüstbe rejtették illatukat a rétek


s a robbanásra időzített rózsák
látod ez mind az örökkévalóság
Kalandozásainak ösvényeit orsóra tekerte a záruló égbolt
hogy majd lebomoljanak április zöldszagú szeleiben
és épségben maradt benned az élet szertelensége
hogy fölkiálts ha rejtegetve is
mikor szobádba lép karcsún újra a fény
kontyba szorítva laza haját
és arcod fölé hajol

Rust nemcsak apró részletekben

Van az úgy, hogy az ember elmerül a részletekben egy-egy helyen. Aztán hirtelen rádöbben, hogy a nagy egészre is kellene pillantást vetni.  Ruston ezt is megteszi.
Így sem csalódik!
Volt ott kb. 1.5 - 2 óránk. Csak úgy egy hirtelen ötlettől vezérelve( én vezéreltem!), mentünk oda. Szemrevételeztük az apró szépségeket, sétáltunk az utcákon, derelyéztünk, kávéztunk, boroztunk, megismerkedtem a magyar pincérekkel.:-) Utána jöttünk haza sietve, mert vasárnap ellenére este dolgoztam.
Kedvem jó volt! Megvolt a feltöltődés.

Molnos Lajos: Őszi mondogató

Savanykás-alma-ízű délutánok

torlódnak össze bennem

Költöző fecskék ösztöne

nyugtalanít

mennem

mennem kellene

s hazaérkezni

a szelíd domboldalakon

baktató estében

s belépni a félig

nyitva hagyott kapun

mely mintha régóta várna

zajtalan nyikorgás nélkül

szinte magától

csapódik tártra

s végigmenni az udvaron

hol minden kő egy-egy emlék

és mintha csak pár perce

nem rég

mentem volna át a szomszédba

kupa puliszkalisztért

úgy lépkedni fel a lépcsőn

úgy lépni be a házba

nem így poros-fáradtan

lélekig agyonfázva

s leülni a kályha melletti

nyikorgó öreg székre

hogy ne venném észre

csak hazajöttem

pár órácskára kurta napra

s ülni

ülni a kályhatűz fényében

hogy anyám csak rám se nézzen

hisz el sem mentem

itthon voltam mindig

csak itthon...

Savanykás-alma-ízű délutánok

torlódnak

egymásra bennem

míg útra kelt fecskék raja

húz

zajongva el felettem...

Kávé, bor és derelye

Rustról tudok még írni, képek is vannak. :-)
Míg én kedvenc szállodám ( nem mint szállóvendég!) fotózgattam, M. keresett egy helyet, ahol ihattunk egy kávét mellé desszerttel.
Én ha nagy örömmel bevetem magam abba az udvarba, ő addig az egész városkát körbejárhatja. Mivel onnan egykönnyen ki nem jövök, és ezt ő is tudja.

Az osztrákok szeretett Melange kávéját kértem, M. egy hosszú barnát ( kávét!!!!!!) és mind a ketten lekváros derelyét, ami németül a Powidl-Taschert névre hallgat. M. a kávé mellé egy kis bort is kortyolgatott, amibe én is belekóstoltam. Csak annyihoz volt kedvem.

Ruston van Borakadémia is, miért ne próbálnánk ki a bort egy olyan helyen, ami a boráról híres.Tényleg gyümölcsillata volt.  Egy palackkal vettünk is, majd egy jó alkalmat találunk számára, hogy kibontsuk.

Mit is mondjak még?
A kávézás, borozás és a szilvalekváros derelye valami kis monarchiás érzést vitt belénk. Ha akartuk, ha nem megkaptuk, és tulajdonképpen erre vágytunk...

Az ősz első simítása

Ma délután Ruston ért minket el az ősz már tapintható jelenléte. Finom volt még, könnyed és légies.

Éppen csak végigsimított rajtunk.

Fények

Feltöltöttem mécsestartó fonott kosárkámat. Kitettem a mécseseket a kinn lévő tartókba.