"Azt hiszem, ilyennek születtem, vagy már a születésem előtt is ilyen lehettem. Mindenesetre az első gyerekkori emlékeimet már ezen a láthatatlan, finoman szőtt, de minden pillanatban jelenvaló függönyön át látom. Kiszáradt, üres csigaházak, derekamig érő páfránylevelek, a kút kövén vastag moha. Nézek egy bogarat, ahogy megpróbál bemászni egy kavics alá. Nagyanyám lassú léptei a veteményeskertben. Határozottan érzem, hogy idegen vagyok itt, de az egész mégis szívfájdítóan otthonos. A növények között leülni. Beülni az egyik öreg, Máltáról való leander alá. Megszólal a harang. Hároméves lehetek, csillog egy keskeny ösvény a leander korhadt ládájának falán, egy meztelencsiga hagyta maga után. Levelek árnyai, harangszó, és az a néhány centi hosszú, csillogó út."
Győrffy Ákos: Haza (részlet)
Két napppal ezelőtt elkezdtem írni Győrffy Ákos könyvéről, és részleteket is hoztam belőle a blogomba. Ha valamit elkezdünk, és még örülünk is neki, azt nehéz abbahagyni. Ezért van fenn most még egy részlet a könyvből, hátha valakinek ezek a sorok is megtetszenek.Talán valakinek már az egész könyv is tetszene, hogy olvashatta az ízelítőket belőle.Tudom, ízlés dolga.
Kedves Orsi, tudom, hogy szoktal itt olvasni, es nem tudok mashol kerdezni en sem, csak itt. A blogodban elöször az utolso bejegyzed utan nem lehetett hozzaszolni, utana azt lehetett olvasni, hogy csak meghivottak olvashatjak. Most mar az van kiirva, hogy a blogot eltavolitottak. Ez a te döntesed vagy a rendszer szorakozik, mert szokott ilyet csinalni.
VálaszTörlésValahogy hagyj egy üzenetet, mert mast is erdekel. Ha itt nem akarsz, akkor az email cimemen is hagyhatnal, a blogom aljan ott van, de leirom ide is: editis@ citromail.hu.
Majd eldöntöd, hogy egyaltalan akarod-e, hogy irj.
Semmit nem eröltetek, a te döntesed lesz, felre ne ertsd! :) Köszönöm szepen.