Az ünnepre

Továbbra is csak a magam módján gondolok arra, hogy ma ünnep van, de már nem megyek el ünnepségekre, és korábban sem sokszor voltam ott. 

Felteszek ide egy sok évvel ezelőtti történetünket, amikor még  ott kötöttünk ki a helyi ünnepségen. 

Ezekkel a személyes hangvételű mondatokkal nem rombolni akarom az ünnep méltóságát (eltűntették?), hanem mert éppen ezekkel szólíthatok meg másokat vagy akár önmagam is úgy, hogy közben jólesően mosolyogva is emlékezhetek:

"A szélvihar és az eső csak délután érkezett meg, így a délelőttöt sétával, az ünnepi programon való részvétellel tölthettük. 

M. erősen rácsodálkozott a kokárdámra, mikor kitettem még itthon, hogy később ne kelljen a biztostűvel babrálni. Nem volt tisztában az itteni március 15-i hagyományokkal, nem is tudott mit kezdeni a helyzettel. 

Amúgy tudja, hogy mit ünneplünk március 15-én.

Megkérdezte, hogy nem lesz-e a kokárdából baj, és mit szólnak majd az emberek az  én "nacionalizmusomhoz".:) 

Látszott rajta, hogy egyéni döntésemnek tartja, és ő csak jót akar nekem. Hiába mondtam, hogy nyugalom, ez itt hagyomány, és azzal sincs semmi baj, hogy náluk ilyen nincs.

Csak akkor értette meg, hogy ennek így kellett lennie, mikor az utcán és főleg az ünnepélyen nagyon kevés kivétellel mindenkinek volt a kabátján a trikolorból. Egy darabig nem szólt semmit, csak erősen fókuszálva böngészte a kabátokat. Ilyenkor békén kell hagyni, mert dolgozik az agya.:-) Aztán, annyit mondott, hogy most már ért mindent... 

Szerintem lassan beletanul az ittlétbe, most döbbentem rá, hogy március 15-én még nem volt itt."