Minden apróság egy kezdet, csak egy jel, de valaminek mégis már a megléte. Semmi nincs még most, ami nagy, és az sincs még, ami feltűnő.
Az igaz értékek és szépségek önmagukért beszélnek, nincs szükségük figyelemfelkeltésre.
Egy filmben láttam, hogy a "Szépség kerüli a feltűnést". Ez egy alapmondat volt abban a bizonyos filmben, ami egy nagyon jó film, csak itt és most nem akarok bővebben kitérni rá, de a címét leírom: Walter Mitty titkos élete.
Csendben színesednek a legkisebb szirmok is, és szemmel nem észrevehető az sem, hogy egyik napról a másikra hogy nőnek a levelek.
A rügyek a fényben már viaszosan fénylenek, talán még ragadnának is, ha hozzájuk érnék, de csak nézem őket. A kezem nem nyújtom ki feléjük, nehogy kárt tegyek bennük.
Kiteljesednek majd, és beteljesedik a sorsuk is, csak még várni kell, és ez a várakozás a szép benne.
Időt kell adni nekik, de a kicsiségük ellenére a szépségük már most megragadja a figyelmünket, mert a szépség nem a nagyságon és nem is a harsány külsőségeken múlik.
Zárásként pedig pár sor egy rügyről:
"...Te tudod a dolgod.
magabiztosan duzzadsz, eltökélten.
Kivehetetlen milliméterek
harcát vívod az időben s a térben."
Hárs Ernő




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése