Nem alakulhat az ember élete rosszul, csak másképp, mintha nem történt volna meg a ( szubjektív) rossz. Kialakul minden újra, sőt, jól is alakulhat, és sok minden függ attól, aki élni akarja. Mintha a körülmények nem is kapnának fontos szerepet.
Nem tudjuk meg, mi lett volna ha, csak morfondírozunk rajta, ha éppen elégedetlenek vagyunk.
Igaz, szenvedni is kell, de legalább ( meg)éli az érzelmeit az ember, nem valami langyos érzelem nélküli életben dagonyázik.
Volt már úgy, hogy egy nézeteltérés után a párnámba bőgtem csendben, majd átbandukoltam egy másik szobába aludni, de közben arra gondoltam, jól van ez így, legalább megpezsdültek az érzéseim, a változatosságot élem meg így bőgve.
Megnyugodva elaludtam, aztán vissza is mentem, és amikor először megébredtem éjszaka, és elmúlt belőlem a rossz érzés.
Az a bizonyos alvó másik észre sem vette, hogy költöztem, majd visszaköltöztem...
Weöres Sándor: Rongyszőnyeg (24.)
Álmodtad, hogy nincs testem, se lelkem,
csak te magad gondoltál ki engem,
kép vagyok csak és tiéd örökre,
magad varrtál fehér függönyödre.
Jó lenne a sorsot félrevetni,
álmod pelyhén újra megszületni.
Ha álmodban újra élni tudnék,
kicsit sírnék
hogy csicsígass,
kicsit rínék
hogy babusgass,
aztán csöndben megint elaludnék.
olyan "álmos"-asak a posztjaid mostanság...eszembe jutott: két napja álmodtam egy szörnyűt,és nem enged: egy buszra pakoltam, Móni lányommal utaztunk volna haza, egy háborús övezetben, már felpakoltam a bőröndöm, és leszálltam, hogy segítsek Móninak, és ekkor a busz elindult, ordítva rohantam a busz után és integettem, hogy dobják le a cuccom, megfordultam , és nem tudtam hol vagyok, nem találtam Mónit se, elindultam a bőröndöket cibálva, megkeresni, lőttek, és bőgtem...felébredtem, hogy tényleg sírok
VálaszTörlésMilyen szép ez a vers, oly jól esett olvasni.
VálaszTörlésÉn sokat sírok a másik szobában. :-)
Valamikor olvastam egy főúri hölgy életrajzát. Neve nem jut eszembe, még a régi rendszerben!! jelentettték meg. Egy mondata megmaradt. A tartás, mindnen körülmények közt, mert nekik feladatuk a példamutatás.
VálaszTörlésKatalin, én magam is ilyen álmos, tűnődő típus vagyok, a posztjaim is ezt tükrözik.
VálaszTörlésNagyon rossz a rossz álom, felébredni jó belőle csak. Nekem nincsenek mostanában sírósan rossz álmaim. Nem is emlékszem mikor volt utoljára. Évekkel ezelőtt.
Pipulka, másik szoba vagy a fürdőszoba...:-)Az ember mikor megbántódott elkezd még sírni este bele a párnába, de csendben, hogy a másikat fel ne ébressze. Mikor hangosabban is akar sírni, akkor átmegy inkább a másik szobába, meg egyébként is sértve érzi magát, jobb a távolság. :-)
Szerencsére egyszer( esetleg kétszer) fordult elő mostanában.
Gyerekkoromban is volt ilyen. Ellentmondani nem volt szokás, hát a párnába fojtottam a mondataimat.
Holdgyöngy, igen a tartás, ennek fontossága érződik végig Nádasdy Borbála regényében is.A tartás és a példamutatás.
Hi sweet Éva!
VálaszTörlésI really hope 2014 will be a good year for you!
And as you say, the circumstances may vary. It depends on how you choose to look at things.
Your thoughts about a situation are more important than the situation itself.
Big hug
Mia
Hi Mia,
VálaszTörlésI agree with you and I am better and better at thinking about my life like that.
Does it really need a half of my lifetime to tearn that? :-)))
Hipererzekeny vagyok, voltam mindig.Eleg egyetlen szo, hangsuly, hangszin, nezes, mozdulat, elnemulok, ahogy en nevezem az erzekenysegem:) A jo oldala, hogy magam megbekelek, csak adjanak idot hozza.Ebben a ferjem nagyon rossz, azonnal akarja a bekulest, annal tovabb tart nalam, mert utalja , ha nem beszelek.Azert jol elvagyunk mar tobb, mint ket evtizede egyutt:))
VálaszTörlésAhogy irsz rola, magadrol, szerintem te is jol haladsz, en igy latom.
Ismerős......
VálaszTörlésA versidézet tökéletesen ideillő.
A címe pedig:hú!
Tetszik nagyon ez a vers (is)!
VálaszTörlésÉn ugyan sírós csak nagyon végzetes szituációban vagyok, esetleg idegenek érzelmeinek lecsapódásaként... Furcsa dolog ez: magamon nagyon ritkán kámpicsorodok el, mások hatnak meg és keltenek bennem valószínűleg visszhangot...
Megérdemelne egy blogbejegyzést a téma!
Ágnes, az érzékenység megvan bennem, csak jobban kontrollálom most már. Arról tudok, hogy nagyon érzékeny vagy, nem lehet könnyű.
VálaszTörlésSzerintem is jobb egy nyugodtabb időt keresni az átbeszélésre, mint akkor, ott rögtön, de más mindenkinek a tűrőképessége.
Rózsa, én sírós vagyok, így vezetem le a feszültséget.Zavar is, mert hatásvadásznak, zsarolásnak tűnhet, pedig nem annak szánom. Egyszerűen elindulnak a könnyek. Jó, ha van lehetőségem elvonulni, és csendben sírdogálni, aztán már jobb.Rövid ideig tart, bőgés nélkül tövább.
VálaszTörlésMindenkit érintő téma valóban, akár a blogokban is előkerülhet még önálló bejegyzésként is.
Mammka, ki nem esett át ilyeneken, ugye? És bizony: Hú!
VálaszTörlésén nagyon sirós voltam! vigasztalhatatlanul sirtam, ha igen... soha senki nem értette miért, azt hiszem,s az egészben mindig ez bántott a legjobban - különösen, ha annak sem volt fogalma az okról, épp, aki pedig megbántott...)
VálaszTörlésmár csak néha sirok, s magamban (és nem is várom el, hogy megértsék)
mostanában viszont annyira érzékeny lettem (végül?), hogy olykor csak úgy folynak a könnyeim..meghatódástól, elérzékenyüléstől... "csak úgy" (és nem is esik rosszul:)
VálaszTörlésAliz, szerintem az unokád és a nagymamaság hozza ki belőled a mostani elérzékenyüléseket. Biztosan te is így gondolod ezt.
VálaszTörlésGyakran nem értik meg vagy értették meg, hogy miért sírok. Két ( több?)oka is lehet:
- Nem akarták megérteni, mert akkor rendezni kellett volna az ügyet, és esetleg nem akarták.
- Nem is érthették, mert akkor telt be valami miatt a pohár, és nem a konkrét ok miatt sírtam már, hanem a felhalmozódott előző okok miatt.
- A másikat nem érinti az éppen olyan érzékenyen, mint engem egy bizonyos ügy, és ő azért nem is sírna...