Aztán ha hóesésre ébredtem, gyorsan elkészültem, hogy minél előbb kimehessek. Iskola után délután pedig úgy szánkóztunk, hogy egy lejtőn csúsztunk le vagy 100-szor.
Mikor újra visszamentem gyerekkorom színhelyére az akkori házunkhoz, akkor láttam, hogy a szintkülönbség nem volt egy méternél több, és a "pálya" hossza 6-7 méternél sem hosszabb. Mégis egész délután föl-le, föl-le...
Számomra akkor az a vakondtúrásnyi valami egy igazi hegy volt. Minden sokkal nagyobb volt, mint amilyennek most látom ugyanazt, és nemcsak azért, mert kisebb voltam.
Milyen elégedett voltam abban a kis-nagy birodalomnyi világban!
Isten éltessen drága Éva!
VálaszTörlésSzeretettel gondolok Rád,kérlek nézz be hozzám!
nagyon szép, Tóthárpádos csipkelehellet ez a gyerekkori emléked, drága Éva
VálaszTörlésszép Ünnepet:)**
VálaszTörlésBoldog születésnapot kívánok!
Köszönöm szépen a jókívánságaitokat. Most jöttem anyutól, szülinapom alkalmából együtt ebédeltünk, beszélgettünk, képeket nézegettünk... Tőle is kaptam virágot, én is vettem neki, elvégre köze van a születésemhez!:-)
VálaszTörlésMost pedig bevackolom magam itthon. M. jön másfél óra múlva, ő is megünnepel biztosan! De jó dolgom van!
VálaszTörlésBoldog szülinapot - mindkettőtöknek. (mi is kettős ünnepnek tekintettük!)
a többi ráadás...:)
VálaszTörlésA gyerekkor...a legszebb időszak az ember életében.
VálaszTörlésIsten éltessen még sokáig!
Boldog születésnapot, Éva!
VálaszTörlésOlyan kedves ez a bejegyzés...és olyan igaz, rám (és gondolom, másokra) is :)
Köszönöm szépen!
VálaszTörlésbocsánat a technikai malőrökért! :(
VálaszTörlésAliz, semmi gond!:-)
VálaszTörlés