Vasárnap

Tegnap jól kieste magát az eső, ma sütött a Nap, és volt valaki, akivel sétálgathattam. Ez volt az első igazi hosszabb sétám  a műtét óta. Sopron belvárosában tettük meg úgy, mint egy turista, ráérősen figyelve a nagy egészre, a részletekre és a szeptembertől kölcsönzött novemberi kék égre is.
Voltunk a piacon szőlőt, savanyú káposztát és retket venni, mert kell a vitamin, és délután citromos, mézes teát is ittunk.
M. még az isztambuli élményeit csócsálgatja, így dél körül bementünk egy helyre kebapot enni. Olyan nagyon nem foglalkoztatott minket, hogy nem kifejezetten vasárnapi ebédre jellemző egy gyorsétterembe beülni. Követtük vágyainkat, ami ellentéte a megszokott kívánalmaknak. Amennyire szeretem megélni a hagyományokat, annyira szeretek kivenni egy-egy téglát a megszokás falából.
A gyorsétteremben angyal is volt az asztalunkon, olyan huncutul ártatlan mosolyú, vele szemezgettem egy darabig. 
Majd vettünk hólapátot( kint kék ég!) is Anyu számára az ő megbízásából, aztán egy hirtelen ötletet követve nekem is egy újat. Az Interrel kezdődő és sparral folytatódó nevű nagyáruház eladója nevetett is, hogy megérkeztek személyünkben az első télvárók. Bár, sok karácsonyi dekoráció és áru már kinn van náluk a telet idézve, kivéve a hólapátokat, amit a raktárból kellett kihoznia. Látva, hogy nem tekinti tehernek a plusz munkát, így ezt is elraktároztam a vasárnapi jó dolgok közé.