A negyedik

Négy éves a blogom. 
Már túl vagyok azon, hogy az előnyét és a hátrányát sorakoztassam fel, és megnézzem merre billen a mérleg. Az hogy még van, azt jelenti, hogy akarom csinálni, és így bizonyára a kisebb megingások után is a jót látom benne. Ha megingok abban, hogy kell-e nekem, akkor már le sem írom, mert eddig még mindig folytattam. Kivárom csendben, hogy elmúljon az érzés, ami esetleg valami miatt megkérdőjelezné a folytatást.
Önmagunkban kételkedés, a megbántottság, vagy az idő másra szánásának nagyobb igénye szerintem azok az okok, melyek leggyakrabban előfordulnak egy blog szüneteltetésére vagy végleges bezárására. 

Van bennem bizalom is, igaz, az ismeretlenség álarca mögé is bújnék szívesen, de ez már szinte lehetetlen. Ezért megválogatom miről írok. Amiről írok az úgy van, de amiről nem akarok, arról megmásítva és szépítve nem teszem, hanem inkább hallgatok. Elsősorban akkor, ha más valakiről van benne szó. Hogy így hamis a kép? Mindenről nem írhatunk mindig, és van magánélet is. Ha ez hamisság, akkor bevállalom, bár szerintem a leírt dolgok valódiságának megkérdőjelezhetőségére illik igazán ez a szó. Egyébként mintha mindenki nagyon is fontosnak tartaná a hitelességet a blogjában, én így tapasztalom.

Szeretem azt, hogy munkából hazajövet kényelembe helyezem magam, és van társaságom,  nem vagyok egyedül, és ehhez sem felöltöznöm nem kell, sem elmenni akár közelre, akár távolra, ha nincs éppen hozzá kedvem.
A kézzel írt napló nálam még mindig nem vált be, tehát naplóként marad számomra a blog. Nem tudom, meddig, de a negyedik születésnapját megérte. 
Köszönöm nektek is!