A kertből soha nem ment el a nyár csak éppen
elfödte finom metszésű arcát a köd csipkéivel
a piros alkonyok moáré-selymét összegöngyölte
s fölfüggesztette egy égi toronyba
a költöző madarak is ittmaradtak nekünk
lehunyt szemhéjunk mögött
és dermedt ezüstbe rejtették illatukat a rétek
s a robbanásra időzített rózsák
látod ez mind az örökkévalóság
Kalandozásainak ösvényeit orsóra tekerte a záruló égbolt
hogy majd lebomoljanak április zöldszagú szeleiben
és épségben maradt benned az élet szertelensége
hogy fölkiálts ha rejtegetve is
mikor szobádba lép karcsún újra a fény
kontyba szorítva laza haját
és arcod fölé hajol
Igazán szép!
VálaszTörlésSzép őszi nap
VálaszTörlésSzárító szelek cserzik
a lágybőrű női arcokat,
mit sem ér a drága hidratáló.
Halastavak partján kifeszítve
várakozik már a baljós háló.
Még pirul a naptól a csipkebogyó,
de húsát már csipkedi a dér,
csábtáncát a légben ellejti
egy ledér levél-bajadér,
mikor kitartója, az ág már ejti.
Csak harmatcseppet fog a pók,
fázósan dideregnek a nagyapók,
de korai lenne begyújtani még.
Fönt diadalmasan tündöklik
hideg azúrkéken a szeptemberi ég.
Egen, ezt már olvastam valahol :)
VálaszTörlésNálam, kisszívem! :)
VálaszTörlésT'om én azt, Bátyó! Ennyire még nem estem szét :)
VálaszTörlés:-)
VálaszTörlésLátom, jól vagytok, ezt megbeszéltétek!:-)
Trendo, köszi az ajándékot.