Szárító szelek cserzik
a lágybőrű női arcokat,
mit sem ér a drága hidratáló.
Halastavak partján kifeszítve
várakozik már a baljós háló.
Még pirul a naptól a csipkebogyó,
de húsát már csipkedi a dér,
csábtáncát a légben ellejti
egy ledér levél-bajadér,
mikor kitartója, az ág már ejti.
Csak harmatcseppet fog a pók,
fázósan dideregnek a nagyapók,
de korai lenne begyújtani még.
Fönt diadalmasan tündöklik
hideg azúrkéken a szeptemberi ég.
Trendo, megint csak köszönöm a verset!
VálaszTörlésMicsoda összmunka, sőt, közös alkotás:)
VálaszTörlésTetszik a ledér levél-bajadér... és a képed színei. Tényleg azúrkék volt az ég:)
Gyönyörű költői képek mellé csodás fotók. Igazi szép reggelt kaptam tőletek. Köszönöm.
VálaszTörlésBárcsak sokáig tartana ez a játszi őszi világ...
VálaszTörlésSzép képeket választottál kísérőnek. Ez már igazi díszkíséret :)
VálaszTörlés