"...csakis a Balatonnál lehet olyan egyértelműen tetten érni az ősz beköszöntét. Megfigyeléseim szerint ez évről évre augusztus huszonegyedikén következik be, késő délelőtt. Az ember sétál a Petőfi utcán, éppen a sarki közértből jön, felnéz az égre, és teljes bizonyossággal megérzi a pillanatot, amikor a napfény egy árnyalattal sápadtabbra vált. Még mindig ragyog, de már nem ugyanaz, mint tegnap: mintha erőtlenebb lenne, kissé félszegebb. Már nem perzsel, csak simogat, csak bélel. Az égbolt kifogástalanul kék, a bárányfelhők a szokásosak - de megjelent a határtalan szomorúság, az elmúlás csöndje. Olyankor nincs mit tenni; haza kell menni a nyaralóba, meginni egy pohár bort, és felkészülni a búcsúra."
(Zsille Gábor: Zamárdi - részlet)
A Balaton színe viszont elmélyül, olyan lesz, mint egy régi lány szeme volt valamikor a búcsú pillanatában. Ahogy a Rege teraszáról nézi az ember, ahová már ő ül ki egyedül a hűvös szélben, mindig az az érzése, hogy ezt a látványt nem látja megújulni soha többé, de bármikor fel tudja idézni magában, csak be kell hunynia a szemét.
VálaszTörlésTrendo, gyere sokszor, és írj ilyeneket!:-)
VálaszTörlésSomdűlőről jövet
VálaszTörlésA dűlőút hűlő pora még langymeleg;
egy bolhás kutya az úton hempereg,
csahintva ugrik el a kerék elől
a legutolsó pillanatban.
Olvadó pillantásod keresem a Napban,
mely kérésem elől felhőbe menekül
és a szürkület lassan rám terül;
lilás-piros visszfények még kísértenek
a Duna felett, míg a hegyről ereszkedek…
Elérem lassan a kőkeresztet.
Előtte az aszfalt már dideregve reszket.
A Balaton ősztől tavaszig a legszebb!
VálaszTörlésSzámomra éppen ez marad ki!
VálaszTörlés