Nem én csináltam.
Viszont megkívántam, hát tettem érte, hogy legyen. Elmentem egy bioboltba, szétnéztem, levettem egyet belőle a polcról, és most kortyolgatom.
Üveg hátulján egy írás, a készítő gondolatai:
"... Gyerekkoromban nagyapámnak hatalmas méhese volt. Nagyanyám szinte mindent mézzel édesített. Ma is összefut a nyál a számban, ha a mézes bodzavirág szörpjére gondolok. Olyan sűrűt és finomat azóta sem ittam. Most felidézem azt a kort...
Nekik ajánlom szeretettel..."
Én nagyanyám tavaszi csirkebecsináltjára gondolok. És nem tudom előállítani. Hol az a polc, ahonnan levehetném? :-(
VálaszTörlésPerenne! Én is keresem a múlt ízeivel megrakott polcokat.
VálaszTörlésBodzaszörppel kapcsolatos élményeim nincsenek a múltból, de jó, hogy van annak, aki ezt a szörpöt készítette, és ilyen szépen emlékezett rá a címkén.
Tudod, én néha nagyanyám házát venném le a polcról. Azt a régi parasztházat, hátul kiskonyhával,a megszokott edényeivel, a folyosóval, melyet szőlő árnyékolt a nagy melegben.Kolbászillatú, fehérre meszelt falú, földes volt a kamrája.
De már nincs el kellett adnunk, és átépítették!'Egyenház' lett belőle, alig ismertem rá.
Bőgtem egy jót, mikor ott jártunk pár éve!
Én is így jártam. De elhoztam a virággá kovácsolt kilincs érintését a tenyeremben, amiről már elfeledkeztem és ami így újra az enyém lett. "Mindenemet magammal hordozom...."
VálaszTörlésEdények, ágyneműk, szőtt konyharuhák, képek, képkeretek, Dr Oetkeres receptes könyv, mint tárgyak...
VálaszTörlésÉs sok emlék.Bennem.
Igen, az emlékek fontosak! Az én újabb polcom elkészült, ahonnan levehetem az átélt dolgok és régi ételek ízeit :) Igaz, papírból van és nyomdafestékből, címe: Magányos férfi sosincs egyedül...
VálaszTörlésTalán egyszer a Ti kezetekbe is elkerül.
Galagonya! Írtam neked e-mailt!:-)
VálaszTörlés