mindig volt jázmintea, ánizsos sütemény
bőrkötésű könyvek, szemüveg az asztalon
szóltak szép zenék vagy ábrándos szonettek
nem értettem őket, de tetszettek nagyon
néha színes sorokba rendezte a kártyát,
ha jól emlékszem, úgy hívta: passziánsz…
máskor meg Tarot lapokat terített…
míg véget nem ért végül a szeánsz
kopogtak a gombok a backgammon táblán
vagy elővett sakkot, pöttyös dominót
azt hiszem, csak lélekben volt gazdag
de körötte mindennek „otthon-szaga” volt
szívesen mennék hozzá, újra meg újra.
sajnos, már régóta nem tehetem.
kortyolom tűnődve a jázminteámat
pedig igazából nem is szeretem…
Szeretem Trendo verseit, és köszönöm a lehetőséget, hogy feltehetem őket hozzám.
VálaszTörlésMegtisztelő egy ilyen lelkiekben gazdag, esztétikus blogon vendégeskedni.
VálaszTörlésHű, Trendo, ezt a verset még miért nem ajánlottad fel a teás blogomba?
VálaszTörlésAkkor most ez úton kérem szépen :)
Van ott már másik teásod is, méltó társak lennének.