Színek

Származási hely: Hétvégi séta (A weekend walk)

Én már előre örülök, hogy ilyen színek is várnak ránk hamarosan. Hozzá a vizes avarillat, és a vágy, hogy hamarosan teát igyunk. Citromosat, forrót! Meg is történt, és kinn szürkén alkonyodott közben.
Tavalyi sétánk emlékképeiből...

Esőben

Kint csatakos hideg eső. Erre feküdtem, erre ébredtem. Az esőcseppek hullnak, és ködszerűen permeteznek is. Áll a  levegőben, és esik is az őszies eső egyszerre. Tapad, ragad, beivódik mindenhova  a kinti szürke fényben.
Bent az asztalomon virág.

Jarkko Laine: Amikor ősz van ...

Libabőrös a víz. Esik.
Egy lélek sincs a parti üdülőben:
ősz van, a szagok oly tömények,
mintha ruhánkba ivódtak volna.
Szüntelenül a távozás a téma,
bár útra kelni egyszer kell csak,
de hogy ma induljon, senkinek nem jut eszébe.

/Szopori Nagy Lajos fordítása/

Sopron éjjel

Míg M. Franciaországban kirándulgat, mi a srácokkal megcsináljuk a magunk itthoni programját.Készítettem vacsorát, éhesek voltunk, ettünk egy jót. Közben M. is online volt, beszélgettünk vele messengeren. Markusnak( nagyobbik fiú) van egy új fényképezőképe, állványa, "megmiegymás", és jött az ötlet, hogy Sopronban esti fotózást kellene csinálni. Le kellett járni a vacsorát is.  
Irány a belváros. Már egészen rendben van a Fő tér a felújítás után.

Majd  a Szent Mihály templomhoz mentünk.

Ez utóbbi volt az igazi élmény ma este. Be tudtunk menni a  templomkertbe közel a temetőhöz, és igazán tetszett, mert az ember Halottak Napját kivéve nem igazán sétálgat sötét temetőhöz közel. A Szent Mihály templom viszont szépen ki volt világítva, amúgy tényleg misztikusnak éreztük a  hangulatot a sok régi sírkővel, éjjel röpködő galambokkal ( denevérek?). Bizonyára álmukból riasztottuk fel őket.
Az én fotóim nem túl jók, automata géppel éjszakai fotókat csinálni, nem garantált siker, de ahogy láttam Markus fotói nagyon jók lesznek, különösen a templomkertben. Az enyémek ott egyáltalán nem sikerültek. Fény szinte semmi. Oda már komoly gép kellett.

Hűvös este volt, 9 fok széllel, Thomas ( fiatalabbik fiú) a templom falának védelmét kereste a szél ellen. Ő nem öltözött melegen.
Ekkor úgy döntöttünk, ideje hazamenni.:-)

A tetten ért ősz

"...csakis a Balatonnál lehet olyan egyértelműen tetten érni az ősz beköszöntét. Megfigyeléseim szerint ez évről évre augusztus huszonegyedikén következik be, késő délelőtt. Az ember sétál a Petőfi utcán, éppen a sarki közértből jön, felnéz az égre, és teljes bizonyossággal megérzi a pillanatot, amikor a napfény egy árnyalattal sápadtabbra vált. Még mindig ragyog, de már nem ugyanaz, mint tegnap: mintha erőtlenebb lenne, kissé félszegebb. Már nem perzsel, csak simogat, csak bélel. Az égbolt kifogástalanul kék, a bárányfelhők a szokásosak - de megjelent a határtalan szomorúság, az elmúlás csöndje. Olyankor nincs mit tenni; haza kell menni a nyaralóba, meginni egy pohár bort, és felkészülni a búcsúra."

(Zsille Gábor: Zamárdi - részlet)

Visszafogott reggeli fények

  

Az erős fény mindig is zavart. A kora reggeli fények már megtörnek, visszafogottabbak, lágyabbak így az ősz közeledtével. 

Haiku

Rozsda csipkézte,

múltba vivő kulcslyukunk.

Kulcs sincs hozzá már.

( Éva)

Zsille Gábor: Újra

Szilva sötétlik az esti homályban,
az ízek, a régiek, újra megérnek
e kései nyárban, e tétova, hallgatag
alkonyatokban, a bokrok alól mikor
eltünedeznek az árnyak, a mély-lila
csokrok, a lóhere méhei, s már csak
a szilva sötétlik a hirtelen estben,
az illatok úsznak, a fák sutyorognak,
a tört cserepekre telepszik a gerle,
a pára a könyvlapot ívbe csavarja vagy
átvonalazza, az ízek, a régiek,
újra megérnek e lusta melegben,
a szilva, az alma lehuppan a fűbe,
a csöndbe, az őszbe – e tétova, hallgatag
alkonyatokban a szilva sötétlik,
a zsarnoki ujjak a még-üde lombokon
átfurakodnak.

Kajuk Gyula: Múló évszakok

Ha átmegyek a hídon

megérkezem az őszbe

még levelek keringnek

szellőben kergetőzve

de a fákon túli mezőn

már ott lappang a Tél

nyirkos fagy tudatja

hogy végleg elmentél.

Szívem beledermed

az érzésbe halkan,

mibe apránként

már úgyis belehaltam…

a lecsurranó cseppek

mire az ágon végigérnek

jégbe dermedt gyöngyök,

könnyei a Télnek.