Újra a barát verse

 Faller Endi( 1974): Levélhullató

Ősz, szülőföldem,
Te sárguló süvegű nyárfa:
megint itt vagy.

Pasztell színekbe öltözött dombokkal,
füstfátylú felhőkkel jöttél.

A keskeny-nyelvű levélruhát
levedlett füzek
csupasz karjukkal intenek feléd.

A vert csipkéjű lombok közt
remeg a levegő
- elmosódott, halvány-szín
krétarajz a táj.

A föld, s az ég végtelen szögét
bezáró ék-alakja befogad,
hisz'
négerbarna, porhanyós szántók illatával,
kukoricaszárak széltől vert hadával jöttél,

Ősz, születésem ideje,
Te október-sugarú,
napmeleg avarba búvó ösvény:
de jó hogy újra itt vagy!

Már írtam, hogy egy blogos jó baráttól kaptam az őszi és a téli verseiből. Hoztam is már belőlük, fogok is, mert tetszenek. Nagyon szeretem a nem megszokott jelzőket, és ha valaki ilyeneket alkot, nagyon értékelem:  

" sárguló süvegű nyárfa, füstfátylú felhőkkel, vert csipkéjű lombok, keskeny-nyelvű levelruhát,  széltöl vert hadával, október-sugarú napmeleg, napmeleg avar."

De sok! Most látom hogy mennyi, hogy kigyűjtöttem őket a verséből. Ilyenekre gondoltam, és aki ilyeneket tud írni, annak költői vénája van.

Újra köszönöm neked E., hogy feltehetem az őszi gondolataidat és érzéseidet a blogomba.