Csatangolás

Zsille Gábor: Csatangolás

„a program legkellemesebb része következik: a csatangolás”

(Zbigniew Herbert)

Most pedig következhet a csatangolás,
vagyis
– csatangolás idő és bármiféle cél nélkül, mintha átutazó
idegen lennék, ki először és utoljára sétál most itt;
– az elejtett, reménytelen részletek hosszú megfigyelése;
– kukucskálás egy lépcsőházba, a fal repedéseinek
tanulmányozása a kapu törött tejüvegén át;
– egy eltévedt suszterbogár felemelése a járdáról, majd
kilométernyi szállítása a legközelebbi parkig;
– az esőcsatornákra ragasztott albérleti hirdetések,
elmosódott reklámcetlik, az elveszett kutyákat kereső,
kockás noteszlapokra írt szavak gondos elolvasása;
– a templomi hirdetőtáblára gombostűzött gyászjelentések
böngészése, különös tekintettel az elhunytak életkorára
és arcképére, majd életútjuk és szokásaik találgatása;
– a főtér egyik palotájának homlokzatán, a párkányokon és
a szoborfülkékben gubbasztó galambok megszámolása;
– álldogálás egy trafikban, a szivarok és az újságok és
a csokoládék illatának letüdőzése;
– az üvegajtón át megbámulni egy miniszoknyás lányt,
aki keresztbe tett lábbal várakozik a fodrászüzletben;
– elképzelés nélküli terepszemle a mellékutcák
áttekinthetetlenül zsúfolt antikváriumaiban;
– lődörgés a nyüzsgő piacon, ellenőrizni az aszalt körte és
a naspolya árát, miközben egyetlen fillér sincs nálam;
– a legnagyobb könyvesboltban beleolvasni verseskötetekbe,
melyek teljesen ismeretlen nyelven íródtak.
Valahol megkondul egy harang.
A fények játéka egy kerítésen.