Egy vasárnap délután meglátogattuk M. fiatalabbik fiát, Thomast és láthattuk kis Yanot is, aki egyre csak nő és többet beszél.
Igyekeztünk, és ha az első képen nem is látszik, de csúcsforgalom volt. Lépésben is mentünk sokszor vagy álltunk, de megérkeztünk. Közel laknak szerencsre.
Végül összegyűltünk, Yano anyukájának a finom sütijét ettük, és a saját ízlésünknek megfelelő kávéval üldögélve beszélgettünk.
Yano már "művész" is, a rajzai kint vannak a falon.
Az estét egy ázsiai étteremben töltöttük főleg Masato miatt, aki csak később csatlakozott hozzánk a baseball meccse miatt.
Én sült kacsát kértem, és azt hittem, hogy kapok majd néhány szeletet. Végül szinte egy egész kacsát kaptam. Ami nem látszik, hogy egy nagy tányér sült krumpli is járt hozzá, és a kacsa alatt grillezett zöldségek voltak.
Ha Masato nem ül mellettem, és nem eszi meg a maradékom, bajban lettem volna. Ennyi nem fért volna belém, de a segítség mindig megérkezik.
Yano is birkózott a kínai étellel, az étvágya mindig jó, és Masatonak is elég nagy szerencsére. A fiúcskánk szájába pálcikával is tettek ételt, Masato viszont mindig késsel és villával eszik, inkább csak villával.
Az utolsó képen az látható, hogy Yano felfedezi, hogy az üvegmennyezet tükröződik.
Mikor meglátta, integetett magának.:)
The translator doesn’t work. But I looked at the pictures they are very cheerful photos
VálaszTörlésI like them very much. The cakes are so inviting and so good 😊!!