Néha már ezt a látványt is látom újra Sopronban, hiszen őszi esők mossák a nyári por maradékát.
A tócsákban magány ázik vagy házak ablakai tükröződnek.
Gyakran egy-egy templomtorony is duplázódik a macskakövek esővizében, néha nem is férnek bele. Ha szerencsénk van a harang is megkondul akkor.
Az ablakok téglalapja a kövek négyszögén láthatók újra, és így némi fegyelmezettséget visznek az általunk inkább kívánt akvarellszerű, szétfolyós őszi látványok mellé.
Minél változatosabban éljük meg ezt az évszakot, annál többféleképpen hagy nyomot bennünk, és erre van szükségünk.
Keveredjen bennünk a majd emlékekké váló mostani valóság!
A címet, azt a két szót közülünk ugye sokan Cseh Tamás hangjával halljuk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése