Ha megkérdezik a szomszédok a lépcsőházban vagy az utcán hogy vagyok, nem tudok igazán mit válaszolni rá. Általában azt mondom, hogy megvagyok. Most kezdjek el egy történetet arról, hogy milyen nehezen tudok járni, vagy mondjam azt, hogy jól vagyok, mikor ez nem is igazán igaz a gerincemet illetően.
Tehát marad a kegyes hazugság arról, hogy "Köszönöm, megvagyok". Kitérő válasz, de bejön. Miért rontsam el azt a kicsi beszélgetést lehangoló panaszkodással.
Egyszer rosszat tettem azzal, hogy megkérdeztem valakit, hogy érzi magát. Nem régen halt meg a férje. Hogy is lehetne jól, egyedül maradt, fájó az érzés. Utána bántott a lelkiismeret, és az első adandó alkalommal elnézést kértem tőle. Elmondtam, hogy tudom, hogy nem lehet jól, csak kedveskedni akartam a kérdésemmel. Beszélgetni akartam vele, ezért tettem fel a kérdést rosszkor. Kicsit megnyugodtam az elnézés kérése után, meg kellett hogy tegyem.
Nem akarok magamban hagyni rossz érzést, zavar utána, amíg nem rendezem le. Így nem marad bennem rendezésre váró, gondolkodni való kis vagy akár nagyobb dolog sem, mert az mint a tüske, szúr.
Csak lerendezett, elsimított dolgokkal tudok élni. Addig míg odáig elvezet az út, maga a vágy, hogy túl legyek rajta nyugtalanít, míg el nem jön a megváltó pillanat, a lehetőség, ami békévé váltja a bennem lévő, szorongató érzést, hogy valamit rosszul tettem valakivel. Akkor már hálás vagyok, hogy megtaláltam a lehetőséget, hogy megszabaduljak tőle. Lelkiismereti kötelesség, mely jelen van bennem és még sokunkban láthatóan és láthatatlanul is.
Elrendeztem valamit, vége van! Jön az új, mert az élet része a dolgaink állandóan keletkező és kitartó elrendezése.
én sokszor csak azt mondom: vagyok (van egy még jobb változat! vagyogatok :)
VálaszTörlésde szerintem azért mert megkérded valakitől, hogy hogy van, nem kéne rossz érzéseket táplálnod! (Sőt!)
Lehet, hogy túl érzékeny vagyok, de nagyon részvétlennek tartottam egy friss özvegytől megkérdezni, hogy hogy van.Láttam, hogy ő is zavarba jött a lehetséges válasz miatt.Később gondolkoztam el ezen, és akkor határoztam el, hogy beszélni fogok erről vele egy legközelebbi találkozáskor. Megértette az aggodalmam, értette, hogy miről beszélek, és lerendeztük az ügyet.
Törlésez a lényeg...
TörlésÉn is pontosan ezt szoktam válaszolni, köszönöm, megvagyok. Ebbe belenyugszik a kérdező, szerencsére. :)
VálaszTörlésEz a válasz azt jelenti, hogy nem akarok beszélni róla, pedig lenne mit. A kérdező ebbe belenyugszik, ahogy te is írod, és békén hagy.
TörlésMy experience is that it is sometimes difficult to communicate with some people.
VálaszTörlésYou never know what they want you to answer or to ask.
Sometimes you say too much or no enough.
Thank you for your Birthday wishes!
It is not easy to answer the question "How are you?" if you do not want to speak about your problems or illness. You have to find a sentence to avoid the answer.
TörlésAnd you are right: Sometimes we say too much or not enough.
Nahát! Megint összejöttünk. :) Én is azt szoktam mondani, hogy megvagyok, néha kiegészítem és akkor úgy hangzik, hogy még megvagyok.
VálaszTörlésGazdag nyelv a magyar, csak egy kis változtatás és sokkal színesebb a válasz. :)
Látom, hogy vagyunk páran, akik megtanulták kikerülni a választ.:) A kérdező tudja, hogy itt kell befejezni a témát. Valóban gazdag a magyar nyelv. Hozzá lehet tenni azt is, hogy "még".
TörlésHogy hogy vagyok? Olyan 75 évesen vagyok -szoktam válaszolni.
VálaszTörlésÍme, itt van még egy lehetséges válasz. :) Értsen a kérdező belőle, ha ezt a választ hallja. Képzelje magát bele az életkorba, és abba is lehet hagyni az érdeklődést.
TörlésSzerintem közeli körben nem csupa formalitás a kérdés. Vannak, akik kitérő választ adnak, de vannak olyan ismerőseink is, akik senkivel sem tudják megosztani a gondjaikat. Tanulság - csak akkor kérdezzük meg, ha képesek vagyunk elfogadni a mély választ is, ha nem csak udvariasság az érdeklődés. Én kösz - közepesen vagyok. Néha szomorúság hullámok tarolják lelkemet, máskor meg a hála kerekedik felül, hogy a mindennapok szépségeit megélhetem, e pompázó tavaszban, s gyerekeim, unokáim JÓL VANNAK!
VálaszTörlésMárta,köszönöm a választ. Attól függ a válaszom, hogy milyen viszonyban vagyok a kérdezővel, és hol hangzik el a kérdés. Utcán ritkán megyünk bele mélyebb válaszba, ha nálam van az illető és beszélgetni akarunk, akkor mélyebben is belemehetünk az állapotunk elmondásába.Helyszíntől és személytől is függ a válaszom.
TörlésA legrosszabb, amikor a "Hogy vagy?" kérdést lélegzetvétel nélkül követi az "én például" vagy "ami engem illet"... Világos: a kérdező egyáltalán nem kíváncsi se a mélyebb, se a kitérő válaszra, csak saját magát akarja "tálalni"...
VálaszTörlésEz egy másik eset, sokszor lehet találkozni ezzel is. Neki van mondandója. Ezek a mondatok már róla szólnak. Bizonyára szüksége volt arra, hogy elmondja mi van vele.
TörlésMinden a helyzettől függ. Ha van idő, rá kell szánni, mert szüksége van a beszélgetésre. Aztán tőled függ, hogy te is elmodod, hogy mi van veled vagy sem.Ha látod a valódi kiváncsiságát, akkor beszélni kell, egyébként jöhet a kitérő válasz.Egyéntől függ.
A tegnapi (megint szép képes) bejegyzésedhez nagy örömmel csatlakozom, főleg hogy előttem már szép csokorra való komment is érkezett. Jó témát találtál megint. Mick és Rózsa kifejezetten megkacagtatott. Nem, mintha a Rózsa által leírt emberfajta viselkedése mulatságos lenne. Sőt! Egyszerűen csak eszembe juttatta egy régi szomszédasszonyom 16 évvel ezelőtti viselkedését. Édesanyám már súlyos beteg volt, amikor időnként megjelent "figyelmességből" nála, hogy meglátogassa. Ilyenkor elfeledkezve magáról egy órán át darálta a saját dolgait, és már alig vártuk, hogy befejezze a látogatását. Ma már ő is meglehetősen beteg, és én félve kérdezem meg tőle: Hogy vagy??? Ha mégis megteszem, csak akkor, ha nem sietek sehova. Félóráig tudja betegen is sorolni, hogy "hogy van". Pedig őszinte lenne a kérdésem, és néha fel is teszem...
VálaszTörlésRózsa esete forgott fenn. Nem volt kinek otthon elmondania, hogy hogy van, keresett egy helyet, ahol megtehette. Szerepet cserélt a beteg és a beteglátogató. Egyszer-kétszer még elmegy, de sokszor már nem, ha ő nem érdeklődik a betegtől igazán a hogyléte felől. Idő függvénye, hogy az ilyen embertől megkérdezzük-e, hogy van.Ismerni kell az illetőt, és akkor feltenni a kérdésünket, ha van időnk végig is hallgatni. Mert a kérdésünk őszinte, különben fel sem tennénk. Lehet, csak egy köszönéssel is találkozni valakivel. Minden attól függ, mennyire ismerjük, mennyire vagyunk beszélő viszonyban vele.Sok függ a helytől is. Utcán, lépcsőházban szatyorral a kézben nem lehet belemenni "mély" beszélgetésbe. Ahhoz le kell ülni, és átbeszélni a dolgokat.
Törlésrégi kabaréjelenet jut eszembe:
VálaszTörlés"- Hogy vagy
- Röviden? Jól.
- és Hosszan?
- Hosszan, nagyon xarul"
:) Hát, valahogy így van ez.
Törlésde tényleg ritka, hogy valóban érdekelje a kérdezőt, hogy is vagyok lényegében, ez a mondat inkább amolyan kapcsolati jelzés, mintha köszönés helyett-mellé mondanánk, hogy "How do you do?"
VálaszTörléspont úgy, mint - ez is mennyire gyakori - amikor beszélünk valamiről, és a következő érkező egész másról kezd beszélni, és eltereli az eredeti témát, mert neki az nem fontos... :)
Összetartozik ez a három szó: Szia, hogy vagy? Olyan mintha a köszönés lenne az érdeklődés is. Igazad van.
TörlésIgen, az is egy új helyzet, ha érkezik egy harmadik. Eddig erről nem írtunk. Mindig a dominánsabb irányítja a beszélgetést. Megváltoztathatja a témát.