Siker vagy sikertelenség

M. megfázott, anyu megfázott, mindketten kímélnek attól, hogy én is elkapjam, így mind a hárman egyedül vagyunk. Ők gyógyulnak, én pedig nem betegszem meg.
Ágyneműmosás, takarítás, vasalás részemről a tisztaság reményében, mely kívülről befelé is hat, mert benti vágyam is, hogy kell a tisztánlátás, a tiszta, pontos kifejezés, szándék, az egyértelműség. Kiadom magamból az érzésem, a szükségletem, a kérésem, ahogy a most olvasott könyvemből tanultam ( Thomas D' Ansembourg: Elég a kedvességből, legyél igaz! ). Szóval, ami megfogalmazódott bennem kiadom magamból nem bántón, de nem is sok sikerrel (?) mert  a telefon sértettségtől gyors kinyomása a válasz a másik oldalon. 
Ez már nem az én érzésem, hanem a másiké, pedig nem voltam sértő, talán az a másik jött rá, hogy igazam van, de ő nem hajlandó tenni érte, ellene. Jöhet a csend, ami lehet büntetés is, elgondolkozás is. 
Onnan tudom, hogy megtette ez utóbbit is, hogy ma már keresi a társaságom telefonon, mintha mi sem történt volna, és beszélgetünk, ha nem is arról a bizonyos témáról, de már benne van, én átadtam, és nem szorult belém.
Ez így jó!