2016. február 16., kedd

Ma

Szigorúnak kellene lennem adott pillanatban a rám bízottakkal, pedig semmi kedvem sincs hozzá, utána járni más dolgainak, pedig a magam dolgai is éppen elegek, mosolyra, mosolyt szeretnék adni, de valahogy nem húzódik el a szám, beszélgetni szeretnék a többiekkel, de csak ülök csendben, és hallgatom őket.
Este arra a rekedten hangzó, köhögésbe fúló szóra, hogy "szeretlek", a megfázott, beteg anyusomnak azt mondom, hogy én is nagyon, és mikor kikapcsolom a telefont elsírom magam, mert annyira komolyan gondolom.




5 megjegyzés:

  1. Szeretem hallani a nagyon várt szót, ha valaki végre ki tudja mondani... Milyen nehéz és milyen jólesik.

    VálaszTörlés
  2. érdekes összecsengések vannak a világban,
    mintha csak erre válaszolt volna Márta szösszenete, láttad? majd kukkants be

    annyira megható számomra, hogy a szeretet ott marad minden félreértett szó, és elhallgatott szituáció érzése mögött is, és hogy semmi nem változtatja meg...és az engem is sírásra késztet, amikor megelevenedik Bucay könyve (vagy talán nagyon is ismeri a lélek kacskaringós útjait: http://www.citatum.hu/szerzo/Jorge_Bucay/konyvek)...szóval amikor saját fülembe hallom azt a választ a "szeretlek"-re, azt a leggyönyörűbb választ, azt, hogy
    "én meg érzem, hogy nagyon szeretsz".

    VálaszTörlés
  3. és nézd, nézd, nézd mit láttam:
    http://www.agraroldal.hu/vilag-legszebb-varosa-sopron.html

    VálaszTörlés
  4. Éva, ezek nagyon szép, tiszta, őszinte szavak....

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu