Szigorúnak kellene lennem adott pillanatban a rám bízottakkal, pedig semmi kedvem sincs hozzá, utána járni más dolgainak, pedig a magam dolgai is éppen elegek, mosolyra, mosolyt szeretnék adni, de valahogy nem húzódik el a szám, beszélgetni szeretnék a többiekkel, de csak ülök csendben, és hallgatom őket.
Este arra a rekedten hangzó, köhögésbe fúló szóra, hogy "szeretlek", a megfázott, beteg anyusomnak azt mondom, hogy én is nagyon, és mikor kikapcsolom a telefont elsírom magam, mert annyira komolyan gondolom.
Szeretem hallani a nagyon várt szót, ha valaki végre ki tudja mondani... Milyen nehéz és milyen jólesik.
VálaszTörlésérdekes összecsengések vannak a világban,
VálaszTörlésmintha csak erre válaszolt volna Márta szösszenete, láttad? majd kukkants be
♥
annyira megható számomra, hogy a szeretet ott marad minden félreértett szó, és elhallgatott szituáció érzése mögött is, és hogy semmi nem változtatja meg...és az engem is sírásra késztet, amikor megelevenedik Bucay könyve (vagy talán nagyon is ismeri a lélek kacskaringós útjait: http://www.citatum.hu/szerzo/Jorge_Bucay/konyvek)...szóval amikor saját fülembe hallom azt a választ a "szeretlek"-re, azt a leggyönyörűbb választ, azt, hogy
"én meg érzem, hogy nagyon szeretsz".
és nézd, nézd, nézd mit láttam:
VálaszTörléshttp://www.agraroldal.hu/vilag-legszebb-varosa-sopron.html
:-)
VálaszTörlésÉva, ezek nagyon szép, tiszta, őszinte szavak....
VálaszTörlés