Mindig éppen annyi erőnk van, amennyi kell. Gyerekek is, mi felnőttek is a szünetet várjuk (elég volt!), talán az ebédlő sarkában lévő feldíszített fa a kivétel. Ő azt várja, hogy pénteken, 4 nap után leszedjék róla a díszeket, és valaki rászoruló még megkapja, hogy ott is körülállhassák. Talán csak ő friss még közülünk, a mi néha meglévő fényünk mostanra megkopott.
Az én fám soha nem divatos egyszínű, hanem rajta vannak a régi díszeim és néhány legújabb is, vagyis együtt van a múlt és a jelen.
A jövő pedig újra annak reménye, hogy nem szeretnék nagyon fáradtan lehuppanni a fa alá szenteste, hanem csak az utolsó, kötelező simítások végzésével - reggel kenyér vétele, este vacsora készítése-, és remélem, hogy mosolyogva töltöm.
Majd beszámolok, hogy sikerült-e. Mert idén nálam a mosoly nagy kincs, nagyobb, mint valaha. Amiből kevés van/volt annak az értéke egyre nő.Jókat mosolyogtam, sőt nevettem az utóbbi napokban a kollégákkal, mert néha ezzel vezettük le a fáradtságunkat, és bevillant, hogy de jó ez nekem az előző hetek, hónapok depressziós kilátástalansága után...
Jot mosolyogtam most:)
VálaszTörlés:-)
Törlésszeretem ezeket a kis fényeket,
VálaszTörlésés kívánok én is sok mosolygást
(valamelyik nap hallottam egy színésznő mondta, hogy neki aznap előadása lesz, és "a színházból esik a fa alá! "
ezen rötyögtem napokig
Én is kis fény rajongó vagyok!:-)
TörlésA jövő reménye nálam is ez évről évre, de a fokmérő nem a fáradtság, hanem a lelkiismeret-furdalás: tudok-e lelkiismeret-furdalás nélkül lehuppanni. Néha, nagyon ritkán sikerül :)
VálaszTörlésÉn is kívánok belső békét és sok-sok mosolyt!
Én is úgy vagyok vele, hogy csak a munka elvégzése után tudok lazítani, de elkezdtem megtanulni az ellenkezőjét is. Egyszerűen muszáj!
TörlésÉva, megadod légyszives a postai cimedet?
VálaszTörlésbiro_piroska2001@yahoo.com e-mail címemre küldheted :)
Már elküldtem! :-)
TörlésMegkaptam, köszönöm!
TörlésJó volt ma olvasni : " mindig annyi erőnk van, amennyi kell..."
Köszönöm, Éva!