Kis dolgokon múlik a nagy egész sikere, és lehet ez a nagy egész akár egy már várt szombat délután is. Dehogy vannak nagy igényeim! :-D
Kora este valakinek azt kellett írnom, hogy sértettségére azonnal sértőn ne válaszoljon, mert van amikor a hallgatásban rejlik az erő.
Ha én ezt is tenném, attól ő még lehet hogy nem tudja megtenni( tapasztalat), és egyébként sem egyszerű valakinek tanácsot adni még kérésre sem.
Mindnyájan máshol tartunk életünkben, és sok mindent nekem is gyakorolnom kell még, sokszor azt a bizonyos hallgatást is, mely többet mondhat olykor a szavaknál, pedig milyen könnyű volt leírni másnak.
O en hallgatasban nagyon jo vagyok.A masik megorul, tole(m):)
VálaszTörlésM. jó ebben, és én " őrülök" meg tőle! Viszont tőle tanultam a nem félelemből, hanem megfontolásából hallgatást. Egyébként a hallgatással büntetni is lehet. Sok gyarló dolog létezik.:-)))
TörlésIgen, el kell jutni egy olyan életszakaszba, amikor már tudod, hogy hallgatni ajánlatos - legyen időd gondolkodni. Sokszor kiderülhet, hogy ami első látszatra-hallásra valamilyen, az átgondolva, megtudva a hátteret - más megvilágításba kerül, és örülsz, hogy nem úgy szóltál vissza, ahogy elsőre akartad volna.... nagy igazság ez!:) én is gyakorlom már egy ideje - szerencsére.....
VálaszTörlésSok kellemetlen tapasztalat után én is gyakorolom. Veszélye, hogy bent marad és ott rombol. Van úgy, hogy később kiderül, jól tettem, az pedig örömmel tölt el.Most legyen okos az ember!:-)))
Törlésén is pont hasonlókon gondolkodtam
VálaszTörlésszerintem azért ebbe nagymértékben beleszól a vérmérsékletünk is a tapasztalatunk mellett, meg persze az adott szituáció jellegzetességei (írásban, vagy szóban, milyen sérelem, hányadik aznap, valódi vagy vélt sérelem, MIÉRT sértettek meg, vagy miért érzem sértésnek...ezek végiggondolásához persze jobb időt adni (ami sokszor nincs, főleg szóban...de én azt gondolom, ha valóban mélyen érint az ami sértett, reagáljak olyan erősen, ahogy ÉRZEK, mert az is infó a másiknak, hogy milyen mélyen ért az amit (esetleg át nem gondolva kaptam tőle)...Szóval azt szerettem volna mondani, hogy a általában a reagálásunk VÁLASZ reakció az akcióra ...ha nagyot "rúgnak belénk" , általában nem elég elhallgatni, mert nem veszik az adásunkat (ha nem ismernek eléggé).
Persze ahány eset, annyi lehetséges válasz...nyilván ezért nem adhatunk tanácsot sem hogy mit kellene tenni, inkább csak a két fél álláspontját megismerni, és dekódolni...haj, nehéz dolgok ezek
Igen, vérmérsékletnek,a sérelem mélységének, a közlés módjának..........a stb dolga. Ezért nem könnyű ott és akkor dönteni, ha szóban megy az "akció".De tanulható! És általában elég nagy fegyver, ha hangos szóra csendesen válaszolunk nem sértőt, hanem az általunk vélt igazunkat. Nem attól van igazunk( szubjektív, mint már említettem), ha hangosan mondjuk ki.
VálaszTörlésViszont mindenképpen ki kell mondani, és lehetőleg nem elhamarkodottan, mert ott és akkor ez nem jól sülhet el. Visszacsinálni a törést nehéz.
Később visszatérni rá, már szintén nem könnyű. Helyzetet teremteni, felemlegetni, a másik már nem is úgy emlékszik, nem is tudja mit akarok, de akkor legalább már nyugodtabb vagyok.
Nos, az említett esetben( szerencsére elég jól ismerem), valóban a csend a legfontosabb. Túltárgyalták e-mailben, a kellő sértés és mártíromság is megvolt, és ha nem akar többet ártani, alázni, és a sértést csak a sértés kedvéért folytatni, akkor jobb a csend.Sőt, az egyedüli megoldás. Van, aki azt sem érzi, ami nyilvánvaló, általában hozzám fordul, ha a lelke már eléggé összeomlott, de kellő önfegyelem nélkül azt a csendet nem tudja megteremteni. Pedig de sokat beszélgetünk... Elfogadja, amit mondok, de ő más.
valahogy mindig eljutunk ezekben az esetekben oda, ahogy két ember van: mindkét fél küzd a maga igazságáért, vagy inkább elfogadásáért. Simone Weil mondta, hogy " Az embernek meleg csend kell, és hideg tumultust adnak neki"...nekem ez arról szól, hogy a meleg elfogadó kapcsolatban megengedett és elfogadható az értett, erős érzelem is, ... El kell tudni fogadni (magunkat, és) a másikat, nem átrohanni rajta valami sértő ítélettel, pikkpakk,
VálaszTörlésparancsra
Az általad hozott idézetet ismerem és szeretem is, van egy másik is, nem tudom kitől, amin érdemes rágódni: "Győzelemre berendezkedett kapcsolataink vannak!" Vagyis mindegy milyen áron, de győzzünk, legyőzzük a másikat akár egy vitában, félreértés rendezésében is. Persze, ez is általánosítás, nem minden kapcsolat ilyen, de hányszor megtapasztaltam meg. Van, amikor hagyni kell a másikat győzni, és önbecsülésből befejezni. Igen, győzzön ha akar, pedig lehet, hogy én" győztem" Már a szó is rossz! De csak azután, hogy kimondtam a véleményem, mert enélkül hosszú rágódás és a megfélemlítettség érzése következik.Családon belül és munkahelyen is megtapasztaltam. Újabban a blog is lehet ez a terület.Jól vagy rosszul oldjuk meg a helyzetet. A blog is lehet gyakori hibázásaink és tanulásaink színtere.
TörlésVolt már blogos álmatlan éjszakám( éjszakáim) is, és van máig is megnyugtatóan rendezetlen ügyem.Legalábbis így érzem, de most már legjobb az emlegetett " csend".
Igen, én is úgy gondolom, hogy ki kell mondani egyszer, mert a félreértés ártalmas, viszont a "mindenáron győzni" ára túl magas ahhoz, hogy vágyjak rá... Inkább ráhagyom, hadd örüljön látszólagos győzelmének, minthogy belefáradjak az értelmetlen licitálásba...
VálaszTörlésValahogy így gondolom én is! Ehhez nem tudok mit hozzátenni!
Törlésez a győztes-vesztes felállás is milyen más tud lenni, egy családban a főzeléken való vitában, és milyen egy másik világban, pl,itt:
VálaszTörléshttp://ujkezdet.hu/hu/bibliamagyarazatok/reszletek/47/gyoztesek_vagyunk/
:))
Bizony! Ehhez sem lehet sok mindent hozzá tenni! Ő vesztesként is győzött példát mutatva, és még utam negyedén sem tartok Felé, de sokszor érzem, hogy ha ő is elfogadná amit mondok vagy teszek( nem teszek, hallgatok), akkor már jó. Ez segít.
TörlésVannak " tyúkperek", és vannak felemelő, katarzist okozó történetek a győzelem-veszteség történeteiben. Köszi a linket, már megint jót hoztál.
Vegigolvastam kivetelesen az osszes hozzaszolast, mert sietosen csak azt szoktam, hogy valaszoltal e, es legtobbszor elfelejtek visszavalasozlni:)
VálaszTörlésNekem az egeszrol az jutott eszembe, nem a cel a fontos, az odaig vezeto ut..atirva, nem a gyozelem a fontos a"jatek", ami sokszor hallgatas a reszemrol, nemasag..tudom, hogy kiborito es buntetes, egyfele kinzas, de 2evtized+ ami mogottunk van, megengedi.Soha nem akartam gyozni,megis olyankor is rajon a ferjem amikor atangedem neki, vagyis szinte mindig:)
Termeszetesen minden parkapcsolat egyedi, mast bir el, igy tokeletes:)
A hallgatás nemcsak büntetés és kínzás, hanem éppen az érettség jele is.Én sajnos sokszor büntetésből hallgatok, M. pedig megfontolt átgondoltságból.
TörlésHa a férjed tudja, mikor engeded át neki a " győzelmet" , akkor valóban ott van mögöttetek a sok év, és hogy ismeritek egymást.
Igen, minden párkapcsolat egyedi, ez tagadhatatlan, a sajátunkat kell érteni, tudni, ismerni, és akkor nagy baj nem lehet.