Játszadozom a képekkel, töröm rajtuk a fényt, halványítom az erőset, hogy mindig legyen rajtuk valami kis fátyol. Írhatnám úgyis, hogy vonja be őket valami őszi ködszerűség.
Hányszor írtam már, hogy zavar a sok, az erős, a hangos.
Már gyengülnek a megfázásom tünetei is, a hétvége is eljön, még ha a vasárnap nem is lesz teljesen szabad, mert este ügyelek, de délelőtt még elmegyek egy előadásra, ami a meditációról, a belső béke gyakorlati megvalósításáról szól.
Érdekelt volna mindig valami hasonló, de olyan dolgok jöttek közbe, ami miatt nem tudtam elmenni. Megvalósulni látszik az, ami eddig nem sikerült, vagyis a halványnál is erősebb a remény. Ha csak a telefonos ügyeletem életbe nem lép éppen akkor, de annyira azért nem lehet kiiktatni azt az életemből most is, amit nagyon szeretnék.
Most jött el az ideje...
Éva, megkerült a szöcske készítője? A második, csodaszépről jutott eszembe. Jobbulást!
VálaszTörlésTipitá írta, hogy nyíregyházi a a szöcske készítője, és Katalin tett egy ilyen linket is a az adott írás alá:
Törléshttps://www.facebook.com/photo.php?fbid=10200673480599847&set=a.10200673479679824.1073741854.1845833364&type=3&theater
A második képen az egyik karperecem van nem ismert alkotóval, mivel a Rossmannban vettem, és volt még belőle bőven!:-)
Majd elmeséled, volt-e egy-két megszívlelendő tanács az előadáson...
VálaszTörlésSzerintem is lesz egy írás róla.
Törlés