Az idei nyár egy szeptemberi napon talált meg egy séta során az Imre herceg lábához közeli már barnálló falevelekben, valamint István és Gizella mögötti kék égben.
Lehet, hogy mégis inkább fölöttük volt az, amit én kék háttérnek láttam, de végre kék volt az biztos.
Jó/érdekes/fantasztikus belegondolni olyasmibe, hogy ott a Szent Istvános szobornál évekkel ezelőtt én is álltam... szóval az összefüggések, a tér-idővallum, az idősíkok egybecsúsztatása stb....:)
VálaszTörlésHány és hány blogos keresztezi egymás útját térben is időben nem ott és akkor, de akár el is mehetnek egymás mellett. Ismeretlen ismerősök!
Törlés:) Egyik kedvenc helyem.:)))
VálaszTörlésTegnap olyanokkal mentem Veszprémbe, akik még soha nem jártak ott. Elsétáltunk eddig a pontig, és mikor meglátták Istvánt és Gizellát, csak annyit mondtak első levegővételre. Óóóóóó!!!!
TörlésÉn is sok-sok kékre vágyom, amolyan nyárutói vagy őszelői langyos kékre, amely simogatóvá teszi a nap sugarait...
VálaszTörlésA nyári kék szinte vakít, és bár szép, de az őszit szeretem igazán.
Törlés