Téli vendég

Ha valakit érdekel egy film mely ugyan fel nem vidít, de engem el sem szomorít- mert nagyon is valósnak érzem, és az nem szomorít el-, annak ajánlom ezt a filmet. Szerintem sokak számára ismerős érzéseket, gondolatokat feszeget, ha a filmbéli "párok" történetét figyeli, és a katarzist is megteremti. 
Kell az ilyen történet a páros magányról, a függésről, az elszakadásról, vágyaink kereséséről, megtalálásáról, feladásáról,  kimondott és ki nem mondott gondolatainkról. Szerencsére fenn van a youtube-on a teljes film. Még megemlítem, hogy nagyon tetszenek a színei, a visszafogott, hidegen is szép összhang.
Nem írok többet róla. Vagy nagyon sokat lehet, vagy keveset, vagy semmit, inkább meg kell nézni, aztán mindenki eldöntheti tetszik-e vagy sem. (Egy valaki, Németh Ervin a neten már feltette a gondolatait a filmről, azt viszont elhozom, mert tetszett.)
Alan Rickmant rendezőként még nem ismertem, Emma Thompsont viszont  színésznőként láttam már és kedvelem. Az édesanyát játszó Phyllida Law író és színésznőt( aki a valóságban is Emma Thompson édesanyja) nem ismertem eddig, és kár lett volna nem felfedezni őt magamnak.
Nekem az jutott eszembe a filmről, hogy "az ember melegségre vágyik", és ettől a gondolattól nem is tudtam eltántorodni a film alatt és után sem.
Ez ugyan Örkény gondolata, de mindnyájunké is.