A blog vagy a pihenés, az elvonulás a kinti világ elől, vagy éppen a világba belekiáltott fájdalmas szó színhelye. Keveredhet mindkettő egy helyen is, mint a való életben.
Blogot nyitunk, zárunk, áradunk, lassan hullámzunk. A csend lehet tapintat, érlelődés, információhiány, félelem, tehetetlenség, büntetés, zsarolás, segítség( kérés)...A szép szó lehet jelző a szemet gyönyörködtetőre vagy lehet álca is.
Érdemes olvasni, írni, szólni, csendben maradni, önmagunk maradni. Nem könnyű, de próbálkozunk. Hisszük, hogy egyszerűbb, kényelmesebb formálni mint formálódni.
Ha mégsem vagyunk elégedettek, akkor megbocsátunk magunknak és másoknak, ha megbocsátható a hibájuk és a bűnük. Kevesen vannak azok, akikkel ez nem tehető ez meg.
Mindenki maga dönti el, és ha nem vagyunk olyanok, amilyenek mások akarnak látni minket és mi önmagunkat, akkor az alapokat nem veszítve alakulunk, alakítunk.
Aztán ott az örök kérdés, hogy hasonló a hasonlót vagy éppen az ellenkezőjét találja meg.
Aztán ott az örök kérdés, hogy hasonló a hasonlót vagy éppen az ellenkezőjét találja meg.
Vagy sokat írok, vagy keveset erről ( is) vagy hallgatok. Jó, hogy a blogírók maguk döntik el. Nekik kell eldönteni az írást és annak módját is!
Sokat tanít a blogírás, sokat a blogok olvasása.
Ezt(is)jó volt olvasni. De még párszor el fogom , mert nagyon tetszik amit a blogolásról írtál, olyan valós, de egyben szép megfogalmazás. Hát ezért szeretek én nálad olvasgatni !! - meg nézelődni, meg kicsit mindig önigazolást találni az élet dolgaira, meg,meg,meg .....köszönöm, ezeket a jó perceket ! Jó hétvégét !
VálaszTörlésNo, ez az írásod hogy született most?
VálaszTörlésA blogírás óriási lehetőség arra, hogy az ember olyanokkal fusson össze, akik kicsit hasonlóak hozzá. És a világ bármely táját összekötheti egy így kötött barátság, ismeretség.
VálaszTörlésÉn azért írok blogot, mert mindig is muszáj volt közölnöm dolgokat más emberekkel. Honlapot is ezért írok, majdnem ugyanaz, de eltérő lehetőségeik vannak a kettőnek. Most éppen fölteszem a pátkai ásványkirándulást, ami egy velencei-tavi pancsolással ért véget. www.isabel.eoldal.hu
Jozseva, neked is jó hétvégét. Én most várom a redőnyösöket. Felszerelik ma remélhetően az ablakaimra. Már több mint egy órát késnek, de nem adom fel. Egyszer csak ideérnek. Ez is az élet dolgainak része.:-)
VálaszTörlésKovtama, bennem is volt mindez, és most blogokban való olvasgatás után kikívánkozott belőlem.
VálaszTörlésMiért kérdezted? :-)
Isabel, megyek megnézni!:-)
VálaszTörlésÉrdekes gondolat. Egyetértek Isabellel, a blogolás egy óriási lehetőség.
VálaszTörlésHogy ki kit talál meg, szerintem teljesen a véletlen műve. Én pl. a legtöbb helyre képet keresve jutottam el, pedig nem képes blogom van. Az, hogy kinél ragad le, kit tart érdekesnek valaki, az már más kérdés. Szerintem azt, akinek a tükrében egy kicsit meglátja magát.
Hmmm, Lányok!:-) Összehozunk egy kiadásra is érdemes blogos "kisokost"!:-)))))))
VálaszTörléskatici! Komolyra fordítva, nagyon nagy lehetőség, mióta csinálom, inkább az előnyét látom, mint a hátrányát. Itthon ülve ennyi emberrel összefutni másképp nem lenne lehetséges.
Ez a tükör és benne önmagam látása jó!
A tőlem különbözőtől is tanulok. Mert az is tudás, hogy hogyan nem, de elfogadom más másféleségét. Nagyon színes a blogvilág.
Majdnem olyan, mint a valosag.
VálaszTörlésÉrdekes téma ez nagyon.
VálaszTörlésÉn nagyon nehezen szántam rá magam a blogírásra, még nehezebben írok magamról, családomról...de aztán annyi szép gondolatot láttam bolyongásaim során, hogy megfogalmazódott bennem: egy helyre gyűjtöm azokat magamnak, másoknak, ami szépségeket olvasok (könyvet is úgy olvasok az utóbbi időben, hogy megjegyzem melyik oldalon van szép gondolat, és egyszer majd kiírom a blogra)
...és arra gondolok: hátha tetszik a hozzám látogatóknak valami abból, amit találok.
Volt/van olyan időszak, amikor "dühöngök" valamin, vagy éppen tapasztalok valamit és bennem van a gondolat: megosztom a blogomon másokkal is. Volt már pár ilyen füstölgésem-monológom, de riaszt a saját írásoktól az a tudat, hogy nincs önbizalmam a fogalmazásokhoz :(
Tudom, hogy attól egyedi mindenkinek a blogja, hogy önmagát adja inkább, saját történeteit, saját fotóit...
Nekem még nőni kell ehhez, saját történetekkel, fotókkal:) így maradok javarészt az idézgetésekkel, meg a gyönyörű fotók (pld. itt nálad Éva:)] nézegetésével.
Változtat rajtunk is a blogírás, kinyit ablakokat, köszönhetek neki barátságokat. Évekig nehezen beszéltem, majd sokat voltam egyedül, lehetőség arra hogy a szavak, gondolatok ne maradjanak bennünk, kifejezhessük magunkat. S ha valaki csak fotókat tesz fel, esetleg idézeteket(vers, próza stb. tesz mellé) az is róla beszél.
VálaszTörlésA közös blogunk témaválasztásánál sokszor előfordul, hogy valaki azzal az indokkal nem ír erről vagy arról, mert az "túl személyes". Én ilyenkor mindig azt szoktam mondani, hogy amit ide a netre kiteszünk, az minden egytől egyig személyes. Ahogy Holdgyöngy is írta itt előttem, igen, minden, amit ide kiteszünk, rólunk magunkról beszél.
VálaszTörlésPersze az is érdekes és sokáig boncolgatható téma lehetne, hogy a blogíró milyen képet ad magáról, és az a kép mennyire felel meg a valóságnak.
Stali,van egy blogos valóság, amit itt lévők tanulmányozgatunk, míg benne élünk.
VálaszTörlésKérdés, hogy mennyire akarjuk a blogot a valóság tükörképévé formálni.
Orsi, volt egy blogom, ahol szinte csak versek voltak. Nagyon igazat adok neked, abban is én voltam. A versek válogatásában én vagyok benne, engem tükröz.
VálaszTörlésHa olvasgatok egy verses blogot, olyan, mintha az illető hétköznapjairól, az aktuális lelkiállapotáról vagy az egyéniségéről írna valaki.
Holdgyöngy, igen, változtat rajtunk a blogírás. Királyi többest használtam, talán jogosan.
VálaszTörlésÉn is voltam sokat egyedül valaha(fizikai, lelki magány volt?)), akkor nem volt számítógépem, talán azt sem tudtam mi a blog.
Ha visszagondolok arra az időre érzem, hogy sokat segített volna az írás.
Nélküle is változtam volna, de egyszer megfogalmazom azt is, hogy mit változtatott rajtam a blogvilág.Egy blogbejegyzést megér!:-)
Ahogy kifejtettem már abban is egyetértek,hogy a feltett vers, próza, képek is rólam, rólunk beszélnek.
Van aki hadakozik az ilyen blogok ellen, hogy a versek, idézetek mögé bújik a tulajdonos, vagy éppen kényelmes, vagy nem meri vagy tudja megfogalmazni a gondolatait...
Régebben a versek voltak a blogomban túlsúlyban, most a saját megfogalmazás. Én ezt nyitásnak érzem, jobban kiadom, kifejezem magam, mint korábban.Vagy a közlési vágy erősebb?
Ági, ezen én is gondolkoztam. Ha magamról írok, még a hibáimat is bevállalom.Sőt, megkönnyebülés leírni. Kérdés, hogy mi a hiba, általában azt veszik az emberek a másikban "hibának", ami eltér tőlük. A lélekben járatos ember persze nem így gondolja!
VálaszTörlésItt írom le, hogy ami az általánosan elfogadott, arra akarják a többiek sokszor terelni a sorból kilógót. A napfény, a gondtalan kacagás, a programok, a "zajosabb" élet felé. Azt hiszik, hogy akkor jó lesz annak az illetőnek, ha tőle idegen közegbe kerül csak azért mert az az övékére hasonlít. Sokszor hiszik azt, hogy a másiknak is akkor és úgy jó, ahogy nekik, és indul a győzködés.
Ági, most a személyes dolgokról... Igen, minden rólunk szól, nem lehet elrejteni magunkat akkor sem, ha azt hisszük. Vannak trükkök. Van egy mondás: "Mindig magunkról beszélünk, akkor is ha másról."
VálaszTörlésÉn akkor gondolom nagyon személyesnek is nem közölhetőnek egy írást, ha abban más is nagyon benne van akár rajtam keresztül is.
Hogy mennyire felel meg a valóságnak az, amiről itt írunk magunkról? Mindenki magába nézve állapíthatja meg. Egy idő után más számára is felfedezhető a szépítés, az álomvilág, de mivel nem ismerjük a másikat a való életben, nem bizonyosodhatunk meg benne, és nem is feladatunk. Ha valaki így érzi jól magát, ám legyen.
Hú, én rengeteget tanultam mindenféléről blogírás közben. Most hirtelen nem tudom az összeset felsorolni, de azt hiszem, a fegyelem volt a legfontosabb mindenféle téren. Még most sem csinálom jól, de legalább tudom, hogy mit kellene másképpen. :D
VálaszTörlésA legfontosabb mégis az, hogy blogot írni jó, és slusszpassz.
Zé, azt hiszem a téma kifogyhatatlan.Mindenkiben motoszkál erről valami. Közös élmények, problémák, morgások, történetek ...
VálaszTörlésEz is benne a lényeg, meg hogy önismeretre is jó, meg arra a fránya fejlődésre!
Amúgy meg egy neverending story vagy azt is mondhatnám Mission: Impossible.
Mégis jó!
Slusszpassz!:-)
A barna-kék nekem is egyik kedvenc.....
VálaszTörlésA blogírásról én is szoktam elmélkedni, de csak magamban.Te olyan jól megfogalmazod!
Kedves Éva, köszönöm a jókívánságot, de még most sem tudok a gmaillel válaszolni. Valamit elállítottam, óriások a betűk, s nem jön be a menű.
VálaszTörlésMammka, azt hiszem nincs is olyan blogíró, aki ne próbálkozott volna a blogolással kapcsolatos örömét és bánatát leírni.:-)
VálaszTörlésHoldgyöngy, el nem tudom képzelni mi lehet a gond, de örülök, hogy odaért a jókívánságom.
VálaszTörlés