Jó volt látni, mert engem érdekel az ilyesmi, de nehezen megfogalmazható érzés volt bennem.
Végül mellettem egy idős néni mondta ki: "Soha nem hittem volna, hogy ebből nehéz, szép munkából show műsor lesz".
Mert valóban inkább bemutató jellege volt, amellett, hogy versenyt is láttunk csapatok között, és haladt az aratás is.
A zsűri megfogalmazása szerint nem a gyorsaság, hanem a minőség volt a végeredmény kihirdetésekor a fontos. Ez tetszett, ez visszahozta az örök kívánalmat!
Az úton egyébként sokszor araszoltuk kombájnok után, és szép John Deere gépeket is láttunk aratni.
Most még néha összeér múlt és jelen, de egyre nagyobb az űr közötte.
M. habzsolta a látványt, mert Ausztriában már aratónapok jellegű programok sincsenek. Megmutatja a képeket az idős mamának majd, aki egészen biztosan élvezni fogja őket.
Anyunak hoztam haza pár szép szál kalászt. Pakolgatja, nézegeti a lakásban azóta is.
Én a Bajai Halászléfőző Fesztiválon voltam ugyanekkor. De ez is klassz lehetett, ritkán lát ilyesmit a mai ember, vagy tán soha.
VálaszTörlésEva:)errol az jutott eszembe, amikor a fiam barna tehenet latott, teljesen folt nelkulit, azt hiszem Svajcban, es azt mondta abbol jon a csokis tej:D Kicsi volt persze:)
VálaszTörlésKivancsi lennek gyerekek mit valaszolnak a kenyer kerdesre, honnan jon.
Nagyon szepek a fotok.
Nekem is felemások az érzéseim az ilyesfajta népünnepélyekkel. De, ha meggondoljuk, az emberek egyébként meg nem tekinthetnek bele ilyen tevékenységekbe. Az ismeretszerzés pedig mindig pozitív. Én például szívesen elmennék az Őrségbe egy "tökkoppintó" bemutatóra, azaz megnézném, hogyan sajtolják kedvenc olajamat, ráadásul ott a helyszínen vásárolhatnék is abból, amit láttam, hogyan csinálnak.
VálaszTörlésÉlvezettel olvastam, és néztem az aratási képeket.
VálaszTörlésTudod nekem a gyerekkorom is visszajön az aratás időszakában, amikor Édesapámnak nem volt munkája, elment béraratónak, a cséplőgép tetején állt, és ott etette a gépet, én a kis kosárkámba vittem neki az ebédet, és ahogy lejött onnan a magasból, porosan, izzadtan, jóizüen megette a kislábosba vitt ebédet, és boldog volt, hogy mégis tudott a családjának betevőre valót biztositani. Akkor éreztem azt az illatát a szalma porának, és ezek jönnek minden nyáron vissza. Érdekes, mert mindig visszatérő emlék.:((
Abban az időben, ha a család összetartott, még a nehézségek is szépnek látszottak, és valóban az együttlét széppé tett minden bút, bánatot. Legalább is gyerekként én igy éltem meg, ehhez bizony kellett a háttér, igy maradtak meg szépnek az emlékeink!
Nagyon tetszettek a képek, meg a leírás. Emlékszem gyerekkoromban falun, a mamámnál a szünetben sikerült bekerülnöm a helyi iskolába a nyári munkára. Búzatáblába kellett idegenítenük. Jó meleg volt, de kellett csinálni. Emlékszem abból a keresetből vettem meg az első klumpám, mert annyira szerettem volna akkor azt. Most mikor a faluban meséltem egy idős bácsinak, hogy gyerekként mit csináltam, azt mondja, jajj kedves már az sincs. Nem adják a gyerekeknek oda ezt a munkát...pedig kaptak érte kis zsebpénzt.
VálaszTörlésLátom jól nosztalgiázunk aratás ürügyén, s nem is csodálom, mert emberek, családok együtt voltak, összedolgoztak, s a végeredmény a KENYÉR lesz majd. Kár, hogy ez is már a múlté. Mi, idősebbek még őrizzük emlékeinkben, aztán a mi unokáink már erre sem emlékeznek.
VálaszTörlésHú, ez nagyon jó lehet! Nekem való program!! Olyan, mint a mi szántóversenyünk! Mutatsz még fotót??:)) Biztos van több is!:)
VálaszTörlésÓóóóóóó!Csodaszép képeket tettél fel oldalra is!!!!!Olyan jó nézni!Köszönöm!
VálaszTörlésNekem is furcsa, felemás érzéseim vanak e múlt-szépítő kultusz láttán... Ilyenkor nyilván arról van szó, hogy egy nép keresi az identitását, amelytől hosszú ideig megfosztották, sőt, a mai globalizáció is eltűnéssel, beolvadással fenyeget. Mégis, mégis... Aki pl. ilyen körülmények között aratott napszámban (nagyszüleim, szüleim), nem hiszem, hogy visszasírja, legfeljebb folklór gyanánt...
VálaszTörlésHacsak nem annak a tudatos politikának a tünete, mely az új alkotmányt is szülte...
Ezek persze csak kérdések...
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást! Felemás érzések vannak bennünk az ilyen fesztiválokkal kapcsolatban. A fiatalabbakban azért, mert nem azt látják már, amit valaha láthattak volna, de ennek megvalósítása amúgy is lehetetlen. A fejlődés sem hiába volt.
VálaszTörlésAz idősebbek sem tudják elfogadni egyértelműen a show műsort. Mégis ott vannak, részt vesznek, mert visszaidézi a fiatalságukat, és az igényt is részben teljesíti, hogy valami tudást átadjanak, ahol és amennyire lehetséges.
Az illető településnek is jelent valami hasznot, mert ( sajnos) kivonulnak a vásárosok, és a megjelenteket etetni-itatni is kell.
Minden nép keresi még az identitását, ez a nagymérvű globalizáció is új főleg az idősek számára. Aztán országonként,településenként oldják meg a hagyományok őrzését. Sajnos olyanra is használják, amire nem kellene. Benne lehet nacionalizmus, irredentizmus is.Ez rányomhatja a bélyegét ezekre a törekvésekre.(De még egy gyilkosságra is, hogy gyűlöletet szítson.)
A novai Aratófesztivál nem az új politika tudatos törekvése. 1986 óta létezik, és ha azóta nem hagyták abba, közönsége is van.Hogy miért, az sokrétű.
Az ilyen munka kemény, az én nagyszüleim is végezték. Nem sírják vissza, de valahogy mindig nagy megbecsüléssel emlegették, még anyu is, aki csak segített. Tisztelet övezte, a kenyér adását jelentette, ami megható. Van benne valami nagyon nemes. Ez beleolvad az érzésekbe, mert van rá igény is.
Képek vannak még szándékosan többet nem tettem fel, talán még megtalálom a lehetőséget, hogy egy diasorozat felkerüljön.
Kérdés,hogy menjek-e továbbra is olyan eseményekre, mint pl.ez. Úgy döntöttem, hogy igen, mert láttam olyan dolgokat, melyek érdekesek voltak. Más látni, mint olvasni, bár az sem elhanyagolható.
VálaszTörlésA sátoros népünnepély részéből igyekeztünk kimaradni, de szerves része a programnak.
Egy tökmagsajtoláson én is részt vennék. Az Őrségből szereztem be én is legutóbb és korábban is az adagomat, egy bizonyos szalafői portáról.Az eladó hölgy elmondta a technikát( gép-kéz sajtolás),de jó lenne látni is.
Szerintem jó, hogy vannak ilyen bemutatók, a látogató valamit megtud belőle. Szerintem minden városi gyereket el kellene vinni, hogy lássa, miből lesz a kenyér, honnan jön a tej. De azt is muszáj tudni, hogy nem volt népünnepély régen sem az aratás, sem egyéb munkák. Inkább rettenetes munka, kínlódás. De ehhez meg azt kell tudni, hogy akkor, ott az volt a megszokott, akármilyen rossz is volt, elfogadták. Nagyon sokszor nem is tudták, hogy lehet változtatni, fejlődni.
VálaszTörlésIsabel, csinálniuk kellett, és akkor még nem voltak gépek. Hát, csinálták kézi erővel. Aratni kellett!
VálaszTörlés