2010. május 21., péntek
Zsille Gábor: Egészen apró
A vizitációs nővérek kolostorának
kertjében, pár perccel este hét óra után
egy idős apáca sepri az utat, egészen
apró és egészen halk, derekán kékeszöld
kötény, lábán elnyűtt papucs, a hatalmas platán
törzse el-eltakarja őt, a középkori
kolostorfal árnyékot vet egy bogárra, bódult
virágok, bódult szótlanság, macska kerülget
egy pocsolyát, Krisztus kőszobrára rigó száll,
feketerigó üldögél a Megváltó karján
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Vannak látványok, melyek mélyen belénk ivódnak.Melyek bármikor előhívhatók, mint egy fotó. Pedig csak egy hangulat, egy jelentéktelen esemény, történés.
VálaszTörlésSzeretem az olyan verseket is, melyek olyan látványt írnak le, melyek szintén így hatnak. Látom, ott vagyok, a versből kép lesz, emlékeket hív elő.
Számomra egy másik, a heligenkreutzi kolostor emlékét, Vetsera Mária sorsát, halálát, az ottani temetőt, a csendet...
Többször voltunk ott, és a kolostor hangulata az udvara közepén álló platánnal, szökőkúttal mélyen bennem van. A csend is.