Nem mindig fenékig tejfel...

Nem hiszem, hogy bármin meg kell lepődni. Amúgy meg Murphy még mindig nagy úr.:-)
Akkor estem egy nagyot az utcán, mikor kettőnk helyett is kell járkálnom, intézkednem. Hétfőn estem egy nagyot( egyenetlen járdán), fájdalmas volt a földetérés.Persze, hogy nem egy sima esés, sima sebbel. Napokon át váladékozik a térdemen a seb azonnali fertőtlenítés ellenére is.Megemlítem, hogy gyógyszertár előtt tanyáztam, és mentem is egy kis segítségért rögtön, valamint beszereztem egyben, ami ilyenkor kellhet itthonra is. Nem árt!
Akkor gyűlnek össze elintéznivalók éppen szerdai napokra, mikor szerdánként kellene továbbképzésre járni. Valaki más megy helyettem, végül is megoldódott, de nem ment könnyen.
M. sátrat akart verni most hétvégén valahol, mert sátorral akar menni jövő héten Franciaországba. Ilyenkor előtte mindig 'rágyúr az ügyre', ellenőrzi a felszerelést. Nekem még hideg van sátorban aludni, jeleztem is neki. Gyakorlatilag nemet mondtam, hogy velem próbálja ki a sátrát. Majd nyáron szó lehet róla.
Valószínű az ő sátorépítéséből sem lesz semmi, amennyi esőt jeleznek hétvégére.
Belelkesedve az egyik napsütéses délelőtt, elhatároztam, hogy másnap ágyneműt húzok. Hadd száradjon a napon, a levegőn! Másnap esett! :-)
Anyu bizonyos fájdalomcsillapítókra, érzéstelenítőkre érzékeny. Így fájdalomcsillapító nélkül varrták neki össze a kissé szétnyílt vágást ma délelőtt. Jaj! De nagyon szépen helytállt, és agybafőbe dícsérték. Ez is valami.
Egyébként otthon van már Anyu, ma mentem el érte a kórházba.
Szóval összetorlódtak az események most nekem, nekünk. Murphy meg ott sertepertél körülöttük, nehogy már úgy legyen, ahogy eredetileg elképzeltük.
Most kezdem megtanulni a " Na, és?" fogalmát, de leginkább használatát.
Tulajdonképpen nagyon használható rövid kis mondat.:-)))