Tócsák tükrében

Néha már ezt a látványt is újra látom Sopronban, hiszen őszi esők mossák a nyári por maradékát. 

A tócsákban magány ázik  vagy házak ablakai tükröződnek.

Gyakran egy-egy templomtorony is duplázódik a macskakövek esővizében, néha nem is férnek bele. Ha szerencsénk van a harang is megkondul akkor.

Az ablakok téglalapja a kövek négyszögén láthatók újra, és így némi fegyelmezettséget visznek az általunk inkább kívánt akvarelles, szétfolyós őszi látványok mellé. 

Minél változatosabban éljük meg ezt az évszakot, annál többféleképpen hagy nyomot bennünk, és erre van szükségünk. 

Keveredjen bennünk a majd emlékekké váló mostani valóság!

A bejegyzésem címét, azt a két szót közülünk ugye sokan Cseh Tamás hangjával halljuk?

Egy régi taps

 

Most csak egy régi kép rólam, állok egy 10 emeletes ház 7. emeleti szobájának ablakában. Pécsen albérletben laktam, mert nem kaptam kollégiumot. 

Éppen szerelmes voltam és reménykedtem. Mi mást? 

Azt hiszem, hogy akkor már megtörtént az az esetünk, hogy egymás mellett álltunk egy koncerten és éppen tapsoltunk. Aztán ő úgy, hogy már sokszor láttuk egymást, de soha nem beszéltünk, hirtelen elkapta a kezem. 

A két tenyere közé fogta, és úgy tapsolt ez enyémmel tovább. Megoldotta, hogy egy pillanatra el is engedje taps közben a kezem, de mégis ott maradjon, és persze én sem húztam el. Tudta vagy nem tudta, hogy mennyire kalapált a szívem?

Néha látom a neten, mert tényleg ritkán, de mégis keresem őt, hogy tudjam mi van vele.

U.i.: Miután leírtam ezeket a sorokat, beírtam a nevét a Google-ba. 

Ott az életrajza, és csak a születési évét láttam utána egy kötőjellel. A halál éve nincs... 

Majd az egyik fent lévő YouTube videójára rákattintottam. Egy éve készítették vele az interjút, és 32:06 percen át beszél elindulva  a gyerekkorától. (Néha átmegyünk azon a falun.)

Mit írjak még? Láttam őt, hallottam is, és az arcvonásai között még mindig megvannak régiek ...

Családi összejövetel

Egy vasárnap délután meglátogattuk M. fiatalabbik fiát, Thomast és láthattuk kis Yanot is, aki egyre csak nő és többet beszél.

Igyekeztünk, és ha az első  képen nem is látszik, de csúcsforgalom volt.  Lépésben is mentünk vagy álltunk, de megérkeztünk. Közel laknak szerencsére.

Végül összegyűltünk, Yano anyukájának a finom sütijét ettük, és a saját ízlésünknek megfelelő kávéval üldögélve beszélgettünk.

Yano már "művész" is, a rajzai kint vannak a falon.

Az estét egy ázsiai étteremben töltöttük főleg Masato miatt, aki csak később csatlakozott hozzánk a baseball meccse miatt. 

Én sült kacsát kértem, és azt hittem, hogy kapok majd néhány szeletet. Végül szinte egy egész kacsát kaptam. Ami nem látszik, hogy egy nagy tányér sült krumpli is járt hozzá, és a kacsa alatt grillezett zöldségek voltak.

Ha Masato nem ül mellettem, és nem eszi meg a maradékom, bajban lettem volna. Ennyi nem fért volna belém, de a segítség mindig megérkezik.

Yano is birkózott a kínai étellel, az étvágya mindig jó, és Masatonak is elég nagy szerencsére. A fiúcskánk szájába pálcikával is tettek ételt, Masato viszont mindig késsel és villával eszik, inkább csak villával.

Az utolsó képen az látható, hogy Yano  felfedezi, hogy az üvegmennyezet tükröződik.  

Mikor meglátta, integetett magának.:)

  

   

    

     

     

    

    

    

    

                

       

       

    

    

     

Csendes eső

Éppen az ilyen hangulatok tetszenek nekem. 

Egy kis egyedüllét, egy kis melankólia, esik az eső is, és a már gyűlő tócsákba köröket rajzolnak a cseppek.

Ma hideg és esős reggelre ébredtünk.

"A sáros időre azt mondom, hogy az csúnya idő. Hol kaptam el ezt a divatot? Mikor estem le ebbe a rabságba, ebbe a korlátoltságba, ebbe a nyomorba, hogy a sár csodálatossága mellett félre érezzék, és ilyen törpeség jusson eszembe, hogy a sár csúnya? Vagy, hogy az esős nap nem szép nap. Csak a napos napon mondjam, hogy szép idő van. Mi? Elfelejtem azt a gyöngyös elragadtatást, azt a meséset, azt az édesded álmosat, azt a dáriusi pazarat, amit az eső potyára adott az én szememnek, az én órámnak, az én életemnek?"

Szép Ernő

A meccs után

 

                                       

A baseball meccs után egy közeli étterembe mentünk vacsorázni. Előre megtervezett program volt a csapat játékosainak, edzőinek, menedzserének és a csapattagok szüleinek. Mivel Masato szülei messzire élnek, minket hívott meg helyettük.

Az étterem olyan osztrákos, gondolok itt a már kissé gyengülő, de még mindig sok  muskátlira. Hogy jön az ősz azt a lehúzott napernyők is mutatják.

A csapattársak egy asztalnál ültek, a meccs után pihentek, beszélgettek, fotóztak és nagyon éhesek voltak.  Masato a kis  "szöszkével" békés egyetértésben egymás vállán nyugtatták a karjukat. Alakulnak a barátságok.

A kezét az arcára tevő férfi Georg, Masato egyik csapattársának az édesapja, aki átült hozzánk beszélgetni. Nagyon jó beszélgetés lett belőle. Újra köszönetet mondok az angol nyelvnek.

A vacsorám bécsi szelet volt (elvégre Ausztriában vagyunk), és a jó krumplisalátájuk. A túróbombóc is finom volt.

A szarvasos díszítéseket szeretem, mennyi szarvasmintás plédem és bögrém van?! Pénteken ilyen mintás terítőn ettünk, és  a kávéhoz a cukorból éppen  Skorpiósat kaptam. M. pedig, mint egy másik Skorpió velem szemben ült. 

Sötét este volt, mikor elindultunk a parkoló felé.

Egy barát verse

Szeretett bloglátogatóm (annál már több is) megajándékozott pár versével, és engedélyt kaptam arra is, hogy feltegyem őket a blogomba. 
Fiatalkori szép versei, ez az évszámból is kiderül. 
Mikor elküldte nem tudtam, hogy ő írta őket. Egy kicsit eljátszadoztunk azzal, hogy ki a költő, majd minden kiderült.
Örülök, hogy olvashatom őket és úgy gondolom, hogy másoknak is olvasniuk kell.

Faller Endi (1974): Évszakváltó

A kertekben mélykék és bíborszín őszirózsák.
A házfalakon sárgul-pirosodik a repkény,
s a korán szürkülő délutánok
áfonya, meleg kenyér és gesztenyeillatúak.

Eltűntek az esőszagú, friss nyári napok.
A vakító sugarak helyett 
bágyadt, sápadt fényű nap-pászmákkal
   eljött az ősz.

Bagossy: Fújj meg szél

Szeretem ezt a dalt, belefér a zenei ízlésembe. 

Elsősorban a közönség együttműködése miatt hozom most el meghallgatásra. Így lehet valamit élvezni, és ez az ott lévőknek is jó és a zenekarnak is. Az adok-kapok jól működik.

Adj, hogy kapj!

Népszerű a Bagossy Brothers Company, a rajongóik szeretik őket. Ezt a népszerűséget meg is kellett szerezni, mert nem adják ingyen. Tettek érte, megmaradtak szerénynek és nincsenek sztárallűrjeik.

Mindegyik koncertjük ilyen hangulatú, ezért is kedveltem meg őket. Jó volt felfedeznem a zenekart.

Amatőr felvétel, melynek megvan az előnye és a hátránya. Én az előnyét látom a hátránynak is, és mint már említettem a közönség ebben fontos szerepet játszik.

Az állandóság

"Újabban, ahogy közeledem a hatvanhoz, kíváncsibb vagyok a világra. Ami mellett korábban, negyven-ötven évesen közömbösen elmentem, most alaposan megnézem. Reggel először az ablakhoz lépek és kipillantok a világra, megvan-e még? Esik, fúj, ködlenek a hegyek, vagy süt a nap? Ezek az időjárási események jelentik az emberiség életében az állandóságot. Bármi történik is a helyi, vagy földrésznyi politikában, az eső megered, a köd leszáll, s ha éppen úgy tartja kedve Nap-istennek, ránk ragyog."

Bertha Bulcsu

            

Kinéztem az ablakon, és a Nap ma éppen ragyog. Az ablaktól eljöttem, és most a billentyűzetem süti. Jelen van a szobámban csíkos árnyékokat is adva.

Kőszegen is süti fog majd, ma újra onnan nézzük a Napot, mert mindig szervez az a város valamit az arra tévedőknek vagy a szándékosan odamenőknek. Ez utóbbi a jellemző.

Ezen a hétvégén éppen Gasztronómiai Fesztivált és Orsolya napi vásárt tartanak. 

A szokásos vár ránk színekkel, forgataggal, programokkal de most bizonyára még több íz lesz, mint máskor. Mi majd kóstolunk, ahogy ajánlják, mert ez a fesztivál egyik lényege.

Egy kissé a végletek is jelen lesznek. Ott lesz nekünk a régi várral együtt a piros kakasos nyalóka is.

Így lesz jó!

Baseball meccsen

    

 

 

 

     

        

Régen csak a baseball szót tudtam, ma már meccsekre járok. Többet még mindig nem tudok róla, de ha múlt pénteken  a zöldmezesek tapsoltak, akkor én is örültem, mert akkor valami jó történt Masato csapatával. Ennyit azért tudtam a reakciókból.

Az első képen egy bőr baseball fejvédő van. Ott volt előttem míg álltam, és szerintem művészi munka. 

Masatot így láttuk megérkezésünkkor, ahogy a képen is áll, és éppen nézte a csapata játékát. Aztán hamarosan beállt, és maradt is 14-es számmal. Őt kerestem meccs közben a telefonommal, mert mindig elkéri a képeimet, és küldi a családjának. Ezért vannak ilyen játék közben elkapott pillanatok is róla.

A kapucnis hölgy a képen a csapat menedzsere. Mikor megtudta, hogy Masato részéről vagyunk ott a meccsen, odaült hozzánk és beszélgettünk. (Nem olyan, aki kifogásolná, hogy fenn van a neten a képe, legalábbis remélem.)

Azt a nagy összevisszaságot csendéletnek szántam. Így néz ki egy baseball csapat padja játék közben.

Hogy a végeredményt is közöljem: Masatoék nyertek. 

A lenti 3 képet Masato küldte nekem vasárnap este. Nagy képküldős viszonyban vagyunk.:)

Az első képen egy kupát tart a magasba, mert  3. helyezést értek el a 18 év alattiak bajnokságán. 

A többi két kép kitalálható, nem is írok többet róluk.